Érdekes húrokat pengetett meg a The Federalist. Miután megnyilvánulásai alapján arra lehet következtetni, hogy XIV. Leó Ferenc nyomdokaiba lép, a portál szerint más irányt vehet. Szerintük a latin misével kapcsolatos hozzáállására jobban oda kell figyelni, mint amit a migráció kapcsán fogalmaz meg.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Miután XIV. Leó pápa, korábban Robert Francis Prevost bíboros csütörtökön a katolikus egyház új vezetőjeként lépett ki a Szent Péter-bazilika erkélyére, nemsokára a közösségi média több kommentátora is „Ferenc 2.0”-ként kezdte el jellemezni őt. Emellett a baloldaliak ebben reménykedve örömködtek megválasztásán.
Ez az ítélet nagyrészt azon alapult, hogy a közösségi médiában Trump elnökkel és J.D. Vance alelnökkel szemben a migrációs politikával kapcsolatban megfogalmazott kritikákat, valamint a klímaváltozással és a faji kérdésekkel kapcsolatos baloldali zagyvaságok néhány újraposztolását tette közzé.
Ezek szerint a 69 éves, chicagói születésű Leó pápa lesz a következő Ferenc pápa? A rövid válasz a portál szerint: valószínűleg nem.
Félretéve azt a nyilvánvaló tényt, hogy XIV. Leó pápa sokkal konzervatívabb olyan kérdésekben, mint az abortusz és a homoszexuális “házasság”, mint a legtöbb MAGA influenszer, megkockáztathatjuk ezeket a feltételezéseket – de nem azért, mert találhatunk egy rakás régi X posztot, ahol dicséri Trumpot, bírálja a libsiket. Azért mondhatjuk ezt, mert Leó pápa már a legelső legfőbb pápai döntéseiben sokkal hagyományosabbnak és liturgiailag ortodoxabbnak tűnik, mint elődje. Úgy tűnik, hogy különösen a hagyományos latin miséhez ragaszkodik.
Ez sokkal többet számít, mint az, hogy vannak-e politikai nézeteltérései Trumppal olyan kérdésekben, mint a migráció vagy a fegyvertartás, és sokkal jobban előrejelzi, hogy milyen lesz a pápasága.
Ferenc pápa hírhedten ellenséges volt a latin misével szemben, annak ellenére, hogy világszerte egyre népszerűbb, különösen a fiatalok, a megtérők és az életüket a valódi katolikus hithez igazítani akaró katolikusok körében. A Traditionis Custodes című motu propriója korlátozta a latin mise, más néven a tridenti rítus ünneplését, amelyet a XVI. század közepén a tridenti zsinaton történt hivatalossá válása óta többé-kevésbé változatlanul celebrálnak. Ez, még inkább, mint bármelyik zavaros kijelentése a klímaváltozásról vagy a migrációról, kettéosztotta a katolikus egyházat Ferenc pápa alatt.
Ezzel szemben számos jel utal arra, hogy XIV. Leó pápa meg fogja változtatni a latin misével kapcsolatos álláspontját, fel fogja oldani a szentmise bemutatására vonatkozó korlátozásokat, és vissza fogja helyezni azt az azt megillető helyre. Ha ezt megteszi, a katolikusoknak nem kell aggódniuk amiatt, hogy pontifikátusa a Ferenc pápa uralkodását jellemző zűrzavar és káosz folytatása lesz.
A liturgia mélységeibe menően határozza meg a tanítást, és a katolikus egyház tanításának védelme azokkal szemben, akik aláásnák és lerombolnák azt, nagy mértékben hozzátartozik a pápaság feladatához. Ezért a latin mise helyreállítása Leó pápa alatt a tanbeli tisztasághoz és bizalomhoz való visszatérést jelentené, és a pápai ellenállás megújulását a katolikus egyházon belüli modernizáló frakciókkal szemben, mint például a német prelátusok, akik évek óta a nők felszentelését és az elvált és újraházasodott katolikusok áldozását szorgalmazzák. Mindenekelőtt a latin mise visszaállítása szinte garantálja, hogy ez a pápa nem fogja feszegetni a doktrinális határokat, ahogyan Ferenc pápa tette, és megindítja a Szentszék visszavezetését a hagyományos szerepéhez.
A jelek még kevésnek bizonyulnak, mivel még nagyon korán van, de sokatmondóak. Az elmúlt napokban több katolikus kommentátor arról számolt be, hogy Leó pápa, amikor még Prevost bíboros volt, éveken át magánjelleggel celebrálta a latin misét, az elmúlt években a Vatikánban is, ahol Ferenc pápától külön indultumot kapott erre. Az USCCB-ben és Rómában is celebrálta a latin misét, és a közösségi médiában felbukkannak képek, amelyeken az akkori Prevost bíboros hagyományos miseruhában látható.
Ha már a miseruháknál tartunk, amikor Leó pápa csütörtökön először megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, hagyományos pápai miseruhát viselt: piros mozzetta és stóla volt rajta fehér rokettán és új fehér reverendán, visszaállítva ezzel a hagyományt, amelyet Ferenc pápa 2013-ban szakított meg, amikor úgy döntött, hogy fehér reverendában jelenik meg, semmi más nem volt rajta – ez vitathatatlanul hivalkodó és lázadó cselekedet volt, amely hamis alázatot sugallt. (Ferenc pápával való egy másik szakításaként Leó pápa az Apostoli Palotában, a pápák hagyományos rezidenciájában kíván élni.)
És nem csak a miseruhák szóltak a hagyományokról csütörtökön. Ahogy Michael Matt katolikus kommentátor megjegyezte, Leó pápa a Szent Péter-bazilikából latinul adta áldását a tömegnek, olyan formulát használva, amelyet XII. Pius pápa 1939-es halála óta nem használtak.
Pénteken XIV. Leó pápa a bíborosi kollégiummal együtt celebrálta pontifikátusa első szentmiséjét a Sixtus-kápolnában. A mise a Novus Ordo, a II. vatikáni zsinat által meghatározott rítus volt, de Leó pápa latinul celebrálta (viszont míg Ferenc nem, ő beállíttatta oda a szembemiséző oltárt). És volt még egy részlet, amely arra utalt, hogy Leó visszafordul a hagyományok felé. A The Pillar, amely beszámolt erről a miséről, ezt a részletet közölte: „Rocco Palmo vatikáni megfigyelő megjegyezte, hogy amikor Leó pápa a megválasztását követő reggelen megérkezett a Sixtus-kápolnába, egy arany ferulát, azaz pásztorbotot tartott a kezében, amelyet 2009-ben XVI. Benedek pápa számára készítettek, és amelyet Ferenc pápa ritkán használt, bár 2013-ban, az első miséjén használta a Sixtus-kápolnában.”
És persze ott van még az új pápa által választott név. XIII. Leó pápát 1878-ban választották meg, az európai politikai forrongások és az iparosodás által előidézett nagy társadalmi változások idején. Eleinte úgy gondolták, hogy XIII. Leó egy liberalizáló pápa lesz. Nem volt az. XIII. Leó végül teológiailag hagyományhű pápa lett, aki 1878-tól 1903-ig tartó hosszú uralkodása alatt (ez volt a negyedik leghosszabb pápaság) újjáélesztette a tomizmust, és határozottan fellépett a modernizmus ellen.
Ez a viharos változások időszaka volt, különösen Európában és az Egyesült Államokban, ahol az ipari forradalom következtében egy széles, elszegényedett alsóbb osztály alakult ki, amely egyre ellenségesebben viszonyult a katolikus egyházhoz és egyre nyitottabb volt a szocializmus iránt. Válaszul XIII. Leó kiadta híres Rerum Novarum („Az új dolgokról”) című enciklikáját, amely a modern ipari korszak szörnyű problémáival volt hivatott foglalkozni. Ez lett a katolikus szociális tanítás alapja, amely megerősíti a munkások méltóságát és jogait, az emberi munka jóságát és a tisztességes bérek szükségességét. Dicsérte a szabad vállalkozást és a magántulajdont, miközben elítélte a szocializmust és a korlátlan laissez-faire kapitalizmust.
1899-ben XIII. Leó pápa az egész világot Jézus Szentséges Szívének szentelte, mondván, hogy ez „pápaságom legnagyobb tette”. Emellett megalkotta és népszerűsítette a Szent Mihály arkangyalhoz intézett imát, amely az egyik legelterjedtebb és legismertebb katolikus ima a világon.
Azzal, hogy az új pápa a XIV. Leó nevet választotta, pontifikátusát a történelem egy hasonlóan kritikus pontján helyezi el, amikor a modernizmus és a technológia fenyegeti emberiségünket és magát a nyugati civilizációt. Ha követi névadója példáját, a pápaság inkább bástyaként áll majd ezekkel szemben, mintsem hogy alkalmazkodna hozzájuk, vagy hagyná beépülni a katolikus egyház életébe.
A nem katolikusok számára, akik elutasítják a katolikus egyház dogmatikai állításait, és a pápaságot pusztán politikai hivatalnak, a szentmiseáldozatot pedig csak egy keresztény szertartásnak tartják a sok közül, mindez talán csak a kremlinológia katolikus változata. Végső soron a nem katolikusokat talán nem is érdekli. De a katolikusok számára ezek arra utalnak, hogy XIV. Leó pápa pontifikátusa valószínűleg nem Ferenc megosztó uralkodásának folytatása lesz, és hogy politikai nézeteitől függetlenül a katolikus hitet, ha nem is a legkívánatosabb módon, de védeni fogja. Persze, ehhez arra is szükség van, hogy a csupán formai hagyományok megtartása mellett egy valódi szellemi ellenforradalom is kibontakozzon a Vatikánban.
(The Federalist nyomán Szent Korona Rádió)