India döntése, hogy felfüggeszti az Indus Vízügyi Szerződést (IWT), félelmet keltett Pakisztánban egy fenyegető vízválsággal kapcsolatban. A halálos pahalgami terrortámadást (pakisztániak nyitottak tüzet Kasmírban turistákra és indiaiakra) követően Újdelhi lépése egyértelmű változást jelent a vízmegosztás és a konfliktus szétválasztására irányuló, régóta fennálló politikájában. Most úgy tűnik, hogy a tűzfal leomlik.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az 1960-ban aláírt szerződés a két ellenséges szomszéd közötti tartós együttműködés ritka példája volt. A feszültségek fokozódásával azonban India arra készül, hogy nagyobb ellenőrzést gyakoroljon az Indus rendszer felett, ami potenciálisan csökkentheti Pakisztán hozzáférését a létfontosságú folyóvizekhez.
„Az 1960-as Indus-vízegyezmény hatályát azonnali hatállyal felfüggesztjük, és az mindaddig érvényen kívül marad, amíg Pakisztán hitelt érdemlően és visszavonhatatlanul fel nem hagy a határokon átnyúló terrorizmus támogatásával” – jelentette ki Vikram Misri külügyi államtitkár szerdán este.
Az egyezmény
Az Indus-vízegyezmény értelmében az Indus vízrendszerének hat folyóját osztották fel India és Pakisztán között. India teljes körű rendelkezési jogot élvez a keleti folyók – a Ravi, a Beas és a Szatledzs – felett. Pakisztán pedig a nyugati folyókból – az Indus, a Dzselam és a Cshenáb – kap vizet, amelyek Indiából indulva lefelé, Pakisztán irányába folynak.
A legújabb feszültség középpontjában India és Pakisztán között két indiai vízerőmű áll: a Kishenganga (330 MW), amely 2018-ban kezdte meg működését, valamint a még épülő Ratle (850 MW). Mindkét létesítmény Dzsammu és Kasmír területén található, a Dzselam és a Cshenáb mellékfolyóin. Ezek a folyók az Indus-vízegyezményben (IWT) meghatározott úgynevezett „nyugati folyók” közé tartoznak.
Bár a Világbank egyik projektet sem finanszírozza, Pakisztán kifogásokat emelt, azt állítva, hogy mindkét vízerőmű sérti az egyezmény előírásait. Mivel Pakisztán a folyók alsó folyásán található, erősen rá van utalva ezekre a nyugati folyókra – mezőgazdasági öntözésének közel 80%-a ezektől függ. Az egyezmény lehetővé tette India számára, hogy „folyóra telepített” vízerőműveket építsen, feltéve, hogy azok nem változtatják meg a vízhozamot. Tározós gátak építését azonban az egyezmény korlátozza.
Ez a korlát most gyakorlatilag megszűnt.
Mit tervez India a jövőben
Az egyezmény felfüggesztésével India várhatóan felgyorsítja vízenergia-fejlesztési törekvéseit. Olyan projektek, mint a Dzselamon működő 330 MW kapacitású Kishanganga-gát, illetve a Cshenábon épülő 850 MW-os Ratle-gát akár újratervezésre is kerülhetnek annak érdekében, hogy több vizet tudjanak tárolni – ezt azonban Pakisztán korábban már határozottan ellenezte.
India várhatóan a keleti folyók hasznosítását is előtérbe helyezi. A Ravi folyón 2024-ben befejezett Shahpurkandi-gát már most is India területére tereli vissza a vízfolyamokat. Az ugyanott tervezett Ujh-gát tovább csökkentheti a Pakisztánba jutó fölösleges vízmennyiséget. Becslések szerint India jelenleg mintegy 9,3 milliárd köbméternyi vizet enged át Pakisztánba a saját részéből – Újdelhi ezt most akár meg is próbálhatja leállítani.
India valószínűleg leállítja a vízügyi projektek szabályozott kibocsátását, és felfüggeszti az adatmegosztást Pakisztánnal. Az indiai vízenergia-létesítmények pakisztáni tisztviselők általi jövőbeni ellenőrzését is blokkolhatják.
Nem arról van szó, hogy holnap elzárják a vizet… A csap még nyitva van. De a mögötte lévő korlátozást feloldották.
Geopolitikai játszma Ázsiában? A nyugati blokkhoz édesgetnék Indiát?
(The Economic Times nyomán Szent Korona Rádió)