A marhavész politikai támadás élelmezésbiztonságunk ellen, veszélyeztetve a magyar mezőgazdaságot és családokat, de van megoldás – írta Szubotaj Bagatur Magyar Jelenen megjelent publicisztikájában.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A 21. századi konfliktusok egyre gyakrabban öltik a hibrid hadviselés formáját, amely a katonai és nem-katonai eszközök, a nyílt és rejtett akciók kombinációját jelenti. Ez a stratégia arra épít, hogy egy államot katonai megszállás nélkül is gyengíteni lehet, például gazdasági szankciókkal, dezinformációs kampányokkal, kibertámadásokkal vagy akár az élelmiszer-ellátás szabotálásával. A hibrid hadviselés célja az ellenség destabilizálása, anélkül hogy hagyományos fegyveres konfliktus bontakozna ki.
Az ilyen típusú hadviselés során a támadók az adott ország sebezhető pontjait keresik. A modern társadalmak egyik legérzékenyebb területe az élelmiszer-ellátás, mivel az elhibázott vízgazdálkodás és a klimatikus szélsőségek szorításában vergődő mezőgazdaság működésképtelenné tétele nemcsak gazdasági károkat okoz, elzárva a termelőket a piacaiktól, hanem társadalmi feszültségeket is szül.
Az egyik legveszélyesebb, mégis kevéssé ismert fenyegetés az agroterrorizmus, amely a mezőgazdaság szándékos károsítását célozza meg, amelynek célja a gazdasági károkozás, a társadalmi stabilitás megingatása és az élelmiszerbiztonság veszélyeztetése. A támadások különböző formákat ölthetnek: fertőző betegségek terjesztése a termőföldeken vagy az állatállományban, termények megsemmisítése, illetve az agrár-infrastruktúra szabotálása.
Az ilyen akciók hatásai lassan, de biztosan jelentkeznek: a mezőgazdasági termelés csökkenése miatt az élelmiszerárak emelkednek, az infláció nő, a társadalmi elégedetlenség fokozódik, és politikai instabilitás alakulhat ki.
Az agroterrorizmus egyik legnagyobb veszélye, hogy nehezen észlelhető és bizonyítható. Egy termény- vagy állatállomány pusztulása könnyen tűnhet természetes eredetű járványnak vagy időjárási kárnak, így a támadás elkövetői gyakran rejtve maradnak. Ez a láthatatlanság teszi különösen hatékonnyá az effajta hadviselést.
Hogyan védekezhetünk?
Az agroterrorista fenyegetések elleni védekezéshez összehangolt intézkedésekre van szükség: a növény- és állategészségügyi hatóságok gyors reagálása elengedhetetlen a károk minimalizálásához.
A fertőző betegségek terjedésének megakadályozása érdekében szigorú ellenőrzésekre és protokollokra van szükség.
A globális mezőgazdasági rendszerek összekapcsoltsága miatt az országoknak közösen kell fellépniük az ilyen fenyegetések ellen.
A ragadós száj- és körömfájás (RSzKF) vírus kitörése az egyik legnagyobb veszélyt jelenti az állattenyésztési ágazatra, mivel az élelmiszerláncon keresztül súlyos társadalmi, gazdasági és politikai zűrzavart okozhat. Az RSzKF egy különösen fertőző vírus, amely hússzor fertőzőbb, mint a himlő. A vírus fájdalmas hólyagokat okoz hasított körmű állatok, például: szarvasmarhák, disznók, juhok, kecskék és szarvasok nyelvén, patáin és csecsbimbóin, amely miatt ezek az állatok nem tudnak járni, enni, inni, vagy tejet adni. Bár az emberek nem kaphatják el a betegséget, a vírus akár 48 órán keresztül is képes túlélni az emberek tüdejében, így terjeszthető az állatok között. Az állatok légi átviteli hatótávolsága akár 80 kilométer is lehet, így a vírus gyorsan elérhet más területeket.
Mivel a csordák gyakran rendkívül zsúfoltak, és az állatokat közvetlen kapcsolatban tartják, nagy a kockázata annak, hogy a fertőzés gyorsan elérje az egészséges állományokat, mielőtt az egészségügyi hatóságok értesülnének a problémáról. Egy száj- és körömfájás-járvány akár napok alatt több államra is átterjedhet, pusztán az állatok piacra történő szabályozott mozgása révén. Ezért az RSzKF különösen vonzó taktikai célpont lehet azok számára, akik biológiai hadviselést alkalmaznának, mivel nem szükséges drága fegyverkezés vagy bonyolult védekezési technikák. A fertőzött állatok a vírus terjesztésére szolgálnak, és mivel a vírus Törökországban, Afrikában és Ázsiában endemikus, könnyen hozzáférhetnek fertőzött állatokhoz, amelyek a vírust átvihetik az egészségesekre.
Az RSzKF-támadás nem jelent közvetlen veszélyt az emberekre, így nem szükséges bonyolult védőfelszerelés vagy állatorvosi tudás. Az embereket célzó biológiai támadásokkal ellentétben, amelyek közvetlen fenyegetést jelentenek az elkövetőkre is, az RSzKF csak az állatokra van hatással. A terroristák többféle módon is bejuttathatják a vírust, például fertőzött állatokkal, szennyezett takarmánnyal, szállítójárművekkel vagy olyan létesítményekkel, amelyek állatokat tartanak. A modern mezőgazdasági rendszerek, amelyek maximális termelési hatékonyságra építenek, különösen sebezhetőek, mivel az állattenyésztés erősen koncentrált és intenzív. A tejüzemekben gyakran több ezer tehenet tartanak, és az állatokat gyakran szállítják egyik telepről a másikra, amely elősegíti a fertőzés terjedését.
Az állattartó telepeken használt közös eszközök, járművek és berendezések is hozzájárulnak a fertőzés gyors terjedéséhez. A fertőzött állatok és az állatok közötti szoros kapcsolat könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a vírus gyorsan elérjen más régiókat, és súlyos károkat okozzon a mezőgazdasági rendszerekben. Az RSzKF-támadás nemcsak az állattenyésztést, hanem az élelmiszer-ellátást is veszélyezteti, mivel jelentős hatással van az állati eredetű termékek előállítására és forgalmazására. Mivel a járvány gyorsan elérheti az államok közötti piacokat és gazdasági központokat, a nemzetközi kereskedelem is megszakadhat, és súlyos következményekkel járhat a gazdaság számára.
Összefoglalva, a száj- és körömfájás egy rendkívül fertőző és gyorsan terjedő vírus, amely komoly fenyegetést jelenthet a mezőgazdaság és élelmiszer-ellátás számára, különösen, ha biológiai hadviselés céljából alkalmazzák. Az RSzKF- támadás veszélyei nemcsak az állattenyésztésre, hanem a gazdaság egészére is kihatnak, és alapvetően megváltoztathatják az élelmiszerpiacokat és a nemzetközi kereskedelmet.
Képzeljünk el egy országot, amely konfliktusban áll a szomszédjával. Nyílt katonai támadás helyett az ellenséges állam titkos ügynökei fertőző betegséget terjesztenek a rivális ország mezőgazdaságában. A betegség tönkreteszi a termést és megtizedeli az állatállományt. Az élelmiszerhiány pánikot kelt, az árak az egekbe szöknek, és a politikai feszültségek tovább éleződnek. Mindez anélkül, hogy egyetlen lövés eldördült volna.
A januárban Németországban kitört száj- és körömfájás járvány szerotípusa nem egyezik meg a Magyarországon és Felvidéken jelenleg tapasztalt járvány kórokozójával. A két vírus különböző genetikai típusokat mutat, amely arra utal, hogy a járványok eltérő forrásokból származhatnak. Azonban az ukrán–amerikai biolaborokban történő kutatások, és az ott alkalmazott vírusok pontos típusai egyelőre nem ismertek. Bár bizonyítékok nincsenek, mindössze feltételezések vannak arról, hogy az ottani kutatások esetleg szerepet játszhattak a vírusok terjedésében.
Ukrajna viszonya Magyarországgal és Szlovákiával napjainkban kifejezetten feszültté vált, és bár a diplomáciai kapcsolatok nem zökkenőmentesek, nyíltan mégsem támadhatja meg őket. A geopolitikai helyzet és az érdeksérelmek között a nemzetek közötti kapcsolatok fokozódó feszültségeit látjuk. Az agroterrorizmus, mint egy alattomos és nehezen felderíthető fegyver, egyre inkább előtérbe kerül, és jelentős károkat okozhat. Az ilyen típusú támadások nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmi stabilitást is alááshatják.
Az ukrán bioterrorista különítményesek mellett mások is lehetnek, akik felismerik, hogy például a száj- és körömfájás kitörése súlyos gazdasági hatásokat idézhet elő, különösen a európai piacokon. A vírus bevezetésével manipulálhatják a piacokat és saját javukra fordíthatják a helyzetet, például az élelmiszerárak emelkedését kihasználva.
Végül, a harcos állatvédők vagy vegán aktivisták között is kereshetjük a bűnöst, mint például a HARC (Hungarian Animal Rights Corps), melynek tagjai erkölcsileg helytelennek tartják az állatok élelmiszerként való felhasználását, és így pozitívnak ítélhetik az állatipar elleni támadást. Ezen csoportok számára az ilyen akciók egyfajta erkölcsi győzelemnek tűnhetnek.
Mindezek fényében el kell ismernünk, hogy ha nem védjük meg a magyar mezőgazdaságot, akkor könnyen arra a sorsra juthatunk, hogy az argentín GMO-s szója és a tücsökfasírt válik a napi betevőnkké. Az agrárium védelme és a helyi termelés fenntartása nemcsak gazdasági kérdés, hanem nemzeti érdek is. A saját mezőgazdaságunk védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva külföldi importnak és a vegyipari lobbi játékainak. Az agroterrorizmus és a nemzetközi politikai feszültségek folytán a mezőgazdasági önállóságunk megőrzése kulcsfontosságú, hogy ne váljunk idegen érdekek áldozatává.
A nagyüzemi állattartás koncentrált jellege ideális célpont, ahol egyetlen támadás is katasztrofális következményekkel járhat. Ezzel szemben a decentralizált, családi- és kisgazdaságokra épülő állattartás ellenállóbb. A szétszórt elhelyezkedés nehezíti a támadást, a kis állományok korlátozzák a járvány terjedését, a diverzitás csökkenti a támadások hatását. A helyi gazdák gyorsabban reagálnak, a jobb nyomon követés segíti a járványok fékezését. A jövőben a decentralizált állattartás és a helyi feldolgozók rendszere az állatok és emberek biztonságát is szolgálja.
( Szubotaj Bagatur – Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)