Az EU folyamatosan provokálja Oroszországot, miközben azzal rémisztgetnek, hogy Putyinék lerohanják egész Európát, ezért fel kell készülni. De miként látja ezt a helyzetet egy orosz geopolitikus? Leonid Savin elemez:
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az Európai Bizottság 2025. március 19-én bemutatta a „JOINT WHITE PAPER for European Defence Readiness 2030” című jelentést. Ez a fehér könyv világos ütemtervet határoz meg a védelmi kiadások növelésére és egy integráltabb európai védelmi iparra vonatkozóan, biztosítva a tagállamok közötti hatékonyabb együttműködést.
A jelentés megoldásokat javasol továbbá a katonai mobilitás, a készletek felhalmozása és a határbiztonság javítása érdekében, különösen az EU keleti határai mentén. A dokumentum hangsúlyozza emellett az ukrán védelmi szektorral való mélyebb integráció szükségességét, kiemelve Európa hosszútávú biztonsági támogatás iránti elkötelezettségét. Azaz a kijevi junta és Oroszország közötti jelenlegi konfliktus folytatásának érdekében.
A dokumentum fő témája
A dokumentum szerzői félreérthetetlenül világossá teszik, hogy Oroszország jelenti számukra a legfőbb fenyegetést. A Fehér Könyv szerint “az európai biztonságot fenyegető veszélyek olyan mértékben szaporodnak, hogy akut veszélyt jelentenek életmódunkra. Már Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója előtt is egyre inkább tudatosult, hogy milyen veszélyes biztonsági környezetben mozgunk… Oroszország komoly stratégiai fenyegetést jelent a harctéren. Arra kényszerítette Európát és partnereinket, hogy szembenézzünk az európai kontinensen 1945 óta nem látott mértékű, nagy erejű, gépesített, nagy intenzitású háború valóságával. Oroszország – amely már így is óriási különbséggel a legjobban felfegyverzett európai állam – most egy olyan hadigazdaságot működtet, amely túlnyomórészt a háborús céljai megvalósítására összpontosít, és amely az ipari mozgósításon és a technológiai innováción alapul… Oroszország világossá tette, hogy felfogása szerint továbbra is háborúban áll a Nyugattal. Ha Oroszország elérheti céljait Ukrajnában, akkor területi ambíciói túlmutatnak majd ezen. Oroszország belátható időn belül továbbra is alapvető fenyegetést jelent Európa biztonságára, beleértve agresszívebb atompolitikáját és a nukleáris fegyverek elhelyezését Fehéroroszországban. Oroszország kihasználja a rendszerszintű instabilitás kiterjedt hálózatát, többek között a más tekintélyelvű hatalmakkal való szoros együttműködés révén. Kitartóan szítja a feszültségeket és az instabilitást Európa szomszédságában, legyen szó akár a Nyugat-Balkánról, Grúziáról, Moldováról vagy Örményországról, és egyre nagyobb destabilizáló befolyással rendelkezik Afrikában…”
Általánosságban elmondható, hogy az összes klasszikus rémisztgető szófordulat, amely korábban az amerikai elemzőközpontokra volt jellemző, mára átvándorolt Európába.
Mindenki ellenség, de főként Oroszország?
Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Kínát is megemlítik mind az ország katonai-ipari komplexumának sikereivel összefüggésben, mind pedig az Oroszországgal kötött partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban. Ugyanígy említik Iránt is. És természetesen Fehéroroszországot is. De ők a háttérben maradnak, míg Oroszországot többször is megnevezik.
Ezzel párhuzamosan az EU bemutatta a “The ReArm Europe Plan – Readiness 2030” című tervét, amely pénzügyi eszközöket biztosít a fehér könyvben felvázolt stratégiák végrehajtásához.
A terv szerint ez a mechanizmus lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy több mint 800 milliárd eurónyi védelmi beruházáshoz jussanak, olyan mechanizmusok segítségével, mint például az európai biztonsági intézkedés (SAFE), amely 150 milliárd eurónyi forrást fog előteremteni a közös katonai beszerzésekhez. Ezt a finanszírozást európai gyártású védelmi felszerelésekre fordítják, támogatva az innovációt és biztosítva a nemzeti erők közötti kölcsönös átjárhatóságot.
A pénzügyi stratégia részeként a Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy éljenek a Stabilitási és Növekedési Paktum nemzeti mentőzáradékával, amely lehetővé teszi számukra, hogy a költségvetési szabályokon belül átmenetileg növeljék a védelmi kiadásokat. Emellett az Európai Beruházási Bank kulcsszerepet fog játszani a magántőke mobilizációjában a védelmi projektek támogatására.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a kezdeményezés sürgősségéről szólva kijelentette: “A béke hozadékának korszaka már régen lejárt. A biztonsági struktúrát, amelyre támaszkodtunk, többé nem tekinthetjük magától értetődőnek. Európa készen áll arra, hogy lépéseket tegyen. Be kell fektetnünk a védelembe, meg kell erősítenünk képességeinket, és proaktívan kell megközelítenünk a biztonságot.”
Éves fenyegetésértékelés
Egyébként ugyanebben a hónapban jelent meg az amerikai hírszerző közösség „2025-ös éves fenyegetésértékelése”. Bár ez a jelentés nagy valószínűséggel még az előző kormányzat idején készült. Mégis, ha objektíven nézzük, Washington továbbra is régi klisékben gondolkodik, annak ellenére, hogy Donald Trump és kollégáinak hivatalos retorikája az enyhülés szükségességéről szól.
Úgy jön változás, hogy valójában nem változik semmi
Ha Trump valóban enyhülést, békét és lefegyverkezést akart volna, nem valószínű, hogy ezt a dokumentumot módosítás nélkül hozták volna nyilvánosságra. Most azonban ez egy dokumentált bizonyíték arra, hogy a biztonságért felelős tisztviselők hogyan látják Oroszországot az Egyesült Államokban. És ez nem sokban különbözik sem Joe Biden korszakától, sem Donald Trump első elnöki ciklusától.
A dokumentum szerint Oroszország fontos tanulságokat vont le az ukrajnai háborúból, amely után számos fegyverrendszerét korszerűsítette. Illetve a harctéren is hatékonyabban kezdett el fellépni. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaság ellenálló képességét a szankciókkal szemben, különösen a hadiipari szektorét, akkor azt kapjuk, hogy az Egyesült Államok egyszerűen felismerte az Oroszországgal szembeni kemény intézkedéseinek hiábavalóságát (hiszen azok éppen ellenkező hatást váltanak ki, például a banki tranzakciók alternatív módszereinek kialakulását). Emellett megpróbálnak más viselkedési stratégiát kialakítani. Az Ukrajnával kapcsolatos jelenlegi tárgyalási folyamat egy ilyen kialakulóban lévő új amerikai stratégia egyik operatív eleme. Meg kell értenünk, hogy az állam külpolitikai fellépéseinek történelmi visszatekintésében nem valószínű, hogy drasztikus változások következnek be, és a tegnapi héják hirtelen békegalambokká válnak.
Atomhelyzet – Irán és Oroszország egymás ellen való kijátszására készül az USA?
Geopolitikai játszma Ázsiában? A nyugati blokkhoz édesgetnék Indiát?
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)