Mi rejlik a Balkánon létrejövő “Új Vatikán” mögött?

Nemrég felröppent a hír, hogy a bektási ezoterikus muszlim rend egy szuverén muszlim miniállamot, egy “Szúfi Vatikánt” hozna létre. Ahogy arra már rávilágítottunk, az “Új Vatikán” valójában a CIA fedett tevékenysége. De mi áll ennek hátterében? Alább Albánia és a Balkán helyzetét járjuk körül, különös tekintettel az idegen befolyásra.

Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is 

Edi Rama, az albán miniszterelnök még 2024 szeptemberében lepte meg az ENSZ közgyűlését, amikor bejelentette, hogy egy új szuverén muszlim miniállamot hoznának létre a bektási rend számára az ország fővárosában, Tiranában. Akkor olyan hangzatos szavakat használt, mint a “világbéke”, a “különbségek tisztelete” és az “együttélés”.

„Mit akar valójában Edi Rama?” – tehetjük fel a kérdést. A válasz a Balkán elmúlt 40 évében keresendő, amikor is a régió az EU-val és a NATO-val kereskedő és azok érdekszférájába tartozó államainak régiójává alakult.

A “Szúfi Vatikán” ötlete felháborodást keltett

Edi Rama miniszterelnök azon gondolata, hogy egy Vatikánhoz hasonló Bektási Államot hozzon létre, nem meglepő módon vitákat váltott ki. Az ENSZ Közgyűlésében tett kijelentései révén a világ közvéleményének figyelmét is felkeltette. A szuverén muszlim miniállam projektje azonban várhatóan ellenállásba ütközik a Balkán muszlim közösségei, civil szervezetei és a térség államai részéről is. Bár a „Szúfi Vatikán” létrejöttének folyamata jelenleg bizonytalan, ezt a kérdést inkább a Balkánra jellemző megközelítéssel kellene vizsgálni.

Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok és Európa jelentős politikai, kulturális és gazdasági befolyással bírnak a Balkán országaira. Különösen Jugoszlávia 1991-es felbomlása óta, amikor is hat különálló államra oszlott fel az ország. Edi Rama valójában elkötelezetten egyik valláshoz sem tartozik, és Albánia csak az elmúlt 40 évben találkozhatott újból vallási és kulturális értékekkel.

Először is a heves, elhamarkodott reakciók helyett érdemes megvizsgálni, miről van szó pontosan. A Balkánon egy liberális-muszlim mikroállamot (ahol például alkoholt is lehetne is fogyasztani!) akarnak létrehozni, viszont ezt a szándékot a balkáni muszlim közösségek felháborodással fogadták. Az ügy először a Vallásügyi Hivatal, majd a Külügyminisztérium figyelmének középpontjába kellene hogy kerüljön.

Törökország figyelmét is felkeltették

Az albán miniszterelnök szóban forgó kijelentése Törökországban is meglepetést és haragot váltott ki. Törökország számára tragikus, hogy azok a bektási kolostorok, amelyek 1263-ban Hoca Ahmet Yesevi, Hacı Bektaş-ı Veli és Sarı Saltuk által elvetett magokból sarjadtak, majd 1389-ben Koszovó meghódításával Törökországhoz csatlakozva „Evlad-ı Fatihan” néven váltak ismertté, az idő múlásával az Egyesült Államok eszközévé váltak.

A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy Törökországnak szüksége van egy működőképes balkáni stratégiára. Albániában a bektási intézmény jelenlegi helyzetét az érintett feleknek, és az akadémiai szférának is alaposan meg kell vizsgálnia.

Valójában a Balkánon bekövetkező összes változás egy tervezett folyamat része. Nem szabad elfelejteni, hogy Edi Rama az – a balkáni országok közül – aki Törökországgal a legorganikusabb és legőszintébb kapcsolatokat ápolja, mindeközben pedig a régió egyik legpragmatikusabb vezetője.

A bektási rendhez tartozók aránya nem túl magas Albániában

Az országban a legutóbbi népszámlálás szerint a lakosság 45,86%-a muszlim, 8,38%-a katolikus, 7,22%-a ortodox. A bektási közösség aránya pedig 4,81%. Bár a katolikus, ortodox vagy bektási közösségek szekuláris oldala hangsúlyosabb, Bosznia, Koszovó és Észak-Macedónia muszlim közösségei jelentős kulturális háttérrel és konzervatív vallásos identitással rendelkeznek.

Az Egyesült Államoknak mindig is komoly tervei voltak a Balkánon és Európában élő 15 millió muszlim jövőjével kapcsolatban. Ezt a helyzetet Edi Rama szerepének figyelembevételével kell megközelíteni, beleértve a Nyugat-Balkán EU-s csatlakozási folyamatában betöltött szerepét is.

Az albániai vallások kulturális és politikai színezete még nem kristályosodott ki teljesen. A vallásgyakorlásnak, amelyeknek Enver Hodzsa korábbi albán kommunista diktátor idején tiltott, jelenleg mindössze 30 éves múltja van. Egy szál megszakadt, és azóta is nehezen épül újjá.

Az “Új Vatikán” egy nyíltan atlantista projekt

Amikor Edi Rama kijelentette, hogy célja egy Vatikán-stílusú állam létrehozása az albániai bektási ezoterikus muszlim rend számára a vallási tolerancia előmozdításának eszközeként, nem titkolta a projekt igazi, atlantista gazdáit.

A “Bektási Rend Szuverén Államát” Baba Edmond Brahimaj vezetné (Baba Mondi), akit az amerikaiak neveztek ki a Bektási Rend élére 2011-ben, Baba Reşat Bardhi halála után. Bardhi egy albán bektási volt, aki korábban a Sigurimi, azaz az albán KGB ügynökeként volt ismert. Az albániai bektásik vezetője, Baba Mondi, nagy felháborodást váltott ki a balkáni muszlim közösségek körében, amikor Izrael Gázában elkövetett népirtása közben első muszlim vallási vezetőként fogadta Izrael elnökét, Isaac Herzogot. Baba Mondit azzal vádolják, hogy nem valódi muszlim, nem az iszlám alapelvei határozzák meg tetteit, és hogy Izrael saját céljai érdekében használja fel őt. Az albániai bektásik központja is az Egyesült Államokban található, és a bektásik nagyon jó kapcsolatokat ápolnak a nyugati világgal.

Edi Rama azon kijelentése, hogy egy bektási renden alapuló államot hoznának létre a Vatikán modelljére hivatkozva, más okból is felháborodást keltett. Ez Albániában egyúttal „nemzetbiztonsági fenyegetésként” és „hazaárulásként” is értelmezhető. Másrészt amellett sem mehetünk el, hogy Amerika és Izrael az “Új Vatikánt” az arab, török és iráni iszlám irányzatok ellen kívánja felhasználni. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok a Balkán vallásilag, etnikailag és kulturálisan sokszínű struktúrájában egy új modellt keres, amely az 1990-es években az arabok számára javasolt „szekuláris Törökország modelljének” egy, a régióra specializált változata.

Izrael stratégiai terve a Balkánon

A Tel-Aviv-i vezetés már több mint 30 éve csendes, de stratégiailag számára fontos lépésekkel fejleszti együttműködését a balkáni országokkal. Politikai-diplomáciai törekvéseinek első két állomása kiemelkedő fontosságú volt. Az izraeli államfő, Isaac Herzog szerbiai és albániai látogatása nagy figyelmet keltett, ugyanakkor az elmúlt tíz évben Izrael és az albániai bektási vezetés közötti kapcsolatokat mintha figyelmen kívül hagyták volna. Ezért ma a “Bektási Rend Szuverén Államának” projektje kapcsán értetlenség tapasztalható. Úgy látszik, Izrael képes arra, hogy a Balkánon fennálló hagyományos etnikai és vallási alapú konfliktusokat félretéve egyszerre katonai és gazdasági kapcsolatokat alakítson ki egymással ellenséges viszonyban lévő két rivális országgal is.

Például egyidejűleg ugyanolyan mértékben ápol kapcsolatokat Szerbiával és Koszovóval. Tel-Aviv, saját érdekeit előtérbe helyezve, zökkenőmentesen építi kapcsolatait a túlnyomórészt muszlim lakosságú országokkal is. A balkáni politikai elit gyors átalakulásainak következtében a balkáni társadalmak is a nyugati gondolkodásmód felé fordultak. Ez azt eredményezte, hogy külpolitikájukkal közeledtek az Egyesült Államokhoz, az Európai Unióhoz és közvetetten Izraelhez is.

Izrael és szövetségese, az Egyesült Államok nem szeretnék, ha a balkáni országok teljes mértékben Európa hegemóniája alá kerülnének. Különösen megfigyelhető, hogy a muszlim lakosság egy másfajta, összetett erőegyensúlyt tart szem előtt, amelyben az Európai Unió hegemóniájával szemben inkább Törökországhoz közeledik.

Izrael aktívabb szerepet kíván vállalni a Balkánon és növelni fizikai jelenlétét a térségben, de eközben 2012-ig nagykövetsége sem volt Albániában. Épített viszont egy nagykövetségi épületet Tiranában, valamint kereste az együttműködési lehetőségeket védelmi és gazdasági téren Albániával. Izrael nyílt konfliktusba került Törökországgal, de ezzel párhuzamosan lépéseket tett politikai, katonai, stratégiai, diplomáciai és gazdasági kapcsolatai fejlesztésére a balkáni országokkal.

Mindezt annak érdekében, hogy Törökországot délről és nyugatról körülvegye. Ebben az időszakban Izrael felelevenítette a “neooszmánizmus”, a “török veszély” és az “iszlám radikalizmus” narratíváját annak érdekében, hogy befolyásolja a balkáni országok vezetőit. Ez a kommunikáció gyűrűzött be Magyarországra is, ami a muszlimokat kizárólag a migránsokkal (és a terrorakciókkal) azonosítja. Hatásosra sikeredett a zsidók ezen taktikája is, ugyanis az emberek nagy része csupán ezért gyűlöli a muszlimokat, mindennemű más ismeret nélkül. (Egyébiránt jelezzük, hogy a Rongyos Gárda első hősi halottja is egy bosnyák muszlim volt.)

Erre tesz rá még egy lapáttal Izrael, amikor “aggodalmát fejezi ki” a Balkánon élő szunnita muszlim lakosság és az iszlám radikalizálódása miatt. Számos izraeli akadémikus és biztonsági szakértő figyelmen kívül hagyja a balkáni muszlimok történelmileg igazolt békés hozzáállását, és szerepüket a régió radikalizációs tényezőinek fényében értékelik.

Izrael hírszerzése számára is fontos a Balkán

Az ideológiai alapú hálózatok, amelyek a Balkánról a Közel-Keletre terjedtek, Izrael számára megnövelték a hírszerzési és biztonsági tevékenységek szükségességét a balkáni országokban. Jó példa erre, hogy 2016-ban és 2018-ban négy embert vettek őrizetbe Albániában azzal a gyanúval, hogy terrorcselekményeket terveztek az izraeli nemzeti labdarúgó-válogatott ellen az Albánia és Izrael közötti mérkőzések előtt, valamint hogy kapcsolatban álltak az ISIS-szel.

Ezek az események arra késztették a hatóságokat, hogy felülvizsgálják a biztonsági intézkedéseket, és megváltoztassák a mérkőzések helyszínét. Az izraeli válogatott Albániába érkezését az izraeli titkosszolgálat és különleges védelmi egységek kísérték, akik maguk vállalták, hogy garantálják a csapat biztonságát. Ebben az időszakban az albán biztonsági hatóságok több műveletet hajtottak végre az izraeli titkosszolgálat által szolgáltatott információk alapján, és maguk a Moszad tagjai is részt vettek a terepmunkában. Ez pedig természetesen vitákat váltott ki Albánia nemzeti szuverenitásának megsértéséről.

Irán és a Hezbollah szerepe

Izrael Balkánra irányuló figyelmének növekedését egy másik tényező is indokolja: Irán és a Hezbollah térségbeli aktivitása. Az 1990-es évektől kezdve Szaúd-Arábia mellett Irán is próbált befolyást szerezni ideológiai és vallási motivációkat felhasználva a Balkánon. Intézetek, nyelviskolák, humanitárius segélyprogramok és vallási politikájuk révén növelték jelenlétüket.

Ebben az összefüggésben különösen Irán Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Észak-Macedóniában és Albániában való térnyerésének lehetősége riasztotta Izraelt. Izrael regionális hatalmi versengésében Irán közvetlen fenyegetéseit, valamint az általa támogatott számos nem állami szervezetet potenciális veszélyként, és nemzetbiztonsági kockázatként értékeli.

Ezért Izrael szoros figyelemmel követi az Iránhoz és a Hezbollahhoz közel álló csoportokat a Balkánon is, attól tartva, hogy a régió Irán-barát síita fegyveres vagy civil csoportok menedék- és kiképzőközpontjává válhat. Eközben persze ők szállják meg a térséget. Az az eshetőség, hogy a Balkán-félsziget – akárcsak a Közel-Kelet, Afrika, Délkelet-Ázsia vagy Latin-Amerika – potenciálisan manőverezési terepként szolgálhat Irán és a Hezbollah számára, arra ösztönzi Izraelt, hogy biztonsági és hírszerzési kapcsolatokat alakítson ki a régió országaival.

Irán és Izrael versengése Albániában

Az Irán és Izrael közötti albániai rivalizálás abból fakad, hogy az iráni rezsim ellenzékéhez tartozó, mintegy 3000 fős Mudzsahedin-e Hálk (Népi Mudzsahedinek) csoport egy albániai táborban telepedett le. Míg Irán igyekszik aktív hírszerzést folytatni erről a csoportról, addig Izrael ezt a csoportot az iráni rezsim elleni eszköznek tekinti.

Ezért vált Albánia Izrael és Irán versengésének színterévé, ami aggodalmat kelt az ország biztonságának szempontjából. Ez a helyzet diplomáciai válsághoz is vezetett Albánia és Irán között. Az albán hatóságok 2018-ban és 2020-ban kiutasították az iráni diplomatákat, és nemkívánatos személyeknek nyilvánították őket azzal az indokkal, hogy megfigyelték a szóban forgó tábort.

A szerb-koszovói gazdasági normalizációs megállapodás

A 2020-ban Donald Trump cionista showman közvetítésével aláírt Koszovó és Szerbia közötti gazdasági normalizációs megállapodás keretében mind Koszovó, mind Szerbia vállalta, hogy felveszi a Hezbollahot a terrorszervezetek listájára. Ennek megfelelően 2020. június 23-án a koszovói kormány terrorszervezetként ismerte el a Hezbollahot. Izrael ezt fontos eredménynek tekinti a Hezbollah balkáni vallási befolyásának kockázatával szemben. Ezt a döntést Izrael a balkáni biztonsági stratégiájának és proaktív politikájának sikereként értékelte.

Irán kísérletei a balkáni befolyásának erősítésére

Irán 2018-ban látogatásokat tett Szerbiában, Bulgáriában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában annak érdekében, hogy ellensúlyozza Izrael növekvő befolyását a Balkánon. Azonban Irán ezen lépései nem voltak elegendőek ahhoz, hogy meggyengítsék Izraelnek a térségben kialakított többirányú és sokrétű befolyási hálózatát.

Izrael és Törökország rivalizálása a Balkánon

A balkáni politikai döntéshozók és vezetők – különösen a szekuláris személyiségek – Izraellel való kapcsolatépítésük értelmezhető úgyis, hogy Törökország regionális befolyásával szemben tesznek lépéseket. Azok a körök, amelyek általában zavarónak találják a muszlim országok – különösen Törökország – balkáni befolyását, ösztönzik Izraelt arra, hogy aktívabb szerepet vállaljon a térségben.

Ezen a ponton, ahol vallási motiváció is jelen van, a poszt-oszmán korszakbeli balkáni népek történetírására, valamint az Oszmán Birodalom-ellenességre épülő regionális nacionalizmusok hatása jelentős. Úgy vélik, hogy a NATO-val vagy Izraellel kialakítandó katonai kapcsolatok fontosak a térség egyensúlyának megőrzése érdekében, és Szerbia katonai és gazdasági hegemóniájával szemben a Nyugat-Balkánon.

Ennek megfelelően olyan országok, mint Albánia, Koszovó, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Horvátország, közeledni kezdtek Izraelhez e célból. Az említett országok vezetőinek Izraelhez való közeledése az atlantista politika és szemlélet eredménye.

700 évvel ezelőtt a törökök vitték el a bektási és halveti kultúrát a Balkánra. Azonban a Vallásügyi Hivatal (Diyanet İşleri Başkanlığı) és a Balkánon dolgozó vallási attasék kapcsolata ezekkel a fontos társadalmi értékekkel nagyon gyenge maradt. Ha kulturális örökségük valamilyen módon deformálódott, akkor annak helyreállítása az örökség tulajdonosának feladata. Vagyis Törökországnak szüksége van egy új stratégiai hozzáállásra a Balkánnal kapcsolatban, amely mentes a szélsőséges politikai árnyalatoktól, és ami Izrael (és az USA) befolyását csökkentené.

(Szent Korona Rádió)

Az a jó muszlim, aki CIA-zsoldban van

Albániában jönne létre a “szúfi Vatikán”