Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben a trumpizmus Dugin általi elemzését adjuk közre. Ezúttal legfőképp az Amerikában lezajló ideológiai változások kerülnek kiemelésre. Az első rész ide kattintva érhető el.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A bevándorlás ellen
A trumpizmus a bevándorlás szigorú korlátozását és az illegális bevándorlók teljes kiutasítását követeli. A papírok nélküli bevándorlók deportálását szükségszerűségnek tekintik. A trumpisták egységes nemzeti identitást követelnek, azt állítva, hogy aki más civilizációkból és kultúrákból bevándorol a nyugati társadalmakba, annak el kell fogadnia a befogadó nemzet hagyományos értékeit. A liberális multikulturalizmust, amely lehetővé teszi a bevándorlók számára, hogy kulturálisan önállóak maradjanak, teljes mértékben elutasítják.
Különösen kemény retorika irányul a Latin-Amerikából érkező illegális bevándorlók ellen, akiknek beáramlása egész államok etnikai egyensúlyát változtatja meg, mivel a latinok egyre inkább többségbe kerülnek. A szintén növekvő, a nyugati normáknak és igényeknek nagyrészt ellenálló muszlim közösségek szintén aggodalomra adnak okot – különösen azért, mert a liberálisok nemhogy nem követelték asszimilációjukat, hanem aktívan bátorították a kisebbségi közösségeket önérvényesítésükre.
Gazdasági szempontból a trumpisták rendkívül ellenségesen tekintenek a kínaiak amerikai tevékenységére. Sok trumpista követeli a kínai tulajdonú ingatlanok és vállalkozások teljes elkobzását az országon belül.
Az afroamerikaiak általában nem váltanak ki jelentős ellenségeskedést, de amikor agresszív politikai mozgalmakba szerveződnek, mint a Black Lives Matter (BLM), és bűnözőket vagy drogfüggőket tesznek hőssé (mint George Floyd esetében), a trumpisták határozottan és keményen reagálnak. Valószínű, hogy a Floyd körüli narratíva és az ő „kanonizálása” hamarosan újragondolásra kerül.
A balliberális cenzúra ellen
A trumpisták egységesen ellenzik a baloldali-liberális cenzúrát. A politikai korrektség és a szélsőségek elleni küzdelem álcája alatt a liberálisok a közvélemény manipulálásának átfogó rendszerét hozták létre, amely gyakorlatilag felszámolja a szólásszabadságot. Ez mind a mainstream médiára, mind az általuk ellenőrzött közösségi hálózatokra vonatkozik.
Bárkit, aki csak egy kicsit is eltér a baloldali-liberális narratívától, azonnal „szélsőjobboldalinak”, „rasszistának”, „fasisztának” vagy „nácinak” bélyegeznek, és kirekesztésnek, kitagadásnak és jogi felelősségre vonásnak vetik alá, ami olykor börtönbüntetéshez vezethet.
Ez a cenzúra fokozatosan totalitárius jellegűvé vált. A trumpizmus – más antiglobalista mozgalmakkal, például az oroszországiakkal vagy az európai populista áramlatokkal együtt – az elsődleges célpontjává vált. A liberális elitek nyíltan a társadalom értelmetlen és öntudatlan elemeinek tekintették az átlagpolgárokat, és a demokráciát nem „többségi uralomként”, hanem „kisebbségek uralmaként” definiálták újra.
Mindent, ami eltért a woke baloldali-liberális napirendtől, „álhírnek”, „Putyin propagandájának”, összeesküvés-elméleteknek vagy veszélyes szélsőséges nézeteknek bélyegeztek, amelyek büntetőintézkedéseket vontak maguk után. Ennek eredményeképpen az elfogadható diskurzus zónája drasztikusan leszűkült, és minden, ami kívül esett a woke dogmán, elfogadhatatlannak minősült, és elnyomás alá került. Ez kiterjedt a liberális globalizmus minden aspektusára, beleértve a nemmel kapcsolatos kérdéseket, a migrációt, a kritikai fajelméletet, az oltásokat és így tovább.
A liberalizmus tulajdonképpen totalitárius és teljesen intoleráns lett, a „befogadás” pedig azt jelentette, hogy minden embernek liberálissá kell válnia.
A trumpizmus mindezt radikálisan elutasítja, és a szólásszabadság helyreállítását követeli, amelyet az elmúlt évtizedekben fokozatosan felszámoltak. A trumpizmus szerint egyetlen ideológiát sem szabad előnyben részesíteni, és a szólásszabadság védelme a teljes ideológiai spektrumon – a szélsőjobbtól a szélsőbalig – képezi ideológiájának alapját.
A posztmodernizmus ellen
A trumpisták elutasítják a posztmodernizmust is, amelyet általában a kultúra és a művészet progresszív baloldali-liberális irányzataihoz társítanak. A trumpizmus még nem alakította ki saját kulturális stílusát, de a posztmodern kultúra dominanciájának lebontására és a kulturális törekvések diverzifikálásának szorgalmazására összpontosít.
A posztmodernizmusban rejlő nihilizmussal szemben a trumpisták a hagyományos értékek, például a vallás, a sport, a család és az erkölcs védelmezői.
A legtöbb Trump-támogató nem kifinomult értelmiségi; ők elsősorban a posztmodern hegemónia átértékelését és a degeneratív művészet normává emelésére irányuló tendencia megfordítását követelik.
Egyes trumpista ideológusok azonban a posztmodernizmus „visszavételét” javasolják a baloldali-liberálisoktól, és egy „alternatív posztmodernizmus” kiépítését, melyet “jobboldali posztmodernizmusnak” is nevezhetnénk. Javasolják az irónia és a dekonstrukció átvételét, ezeket az eszközöket a baloldali-liberális formulák és kánonok ellen fordítva – hasonlóan ahhoz, ahogyan korábban a tradicionalisták és konzervatívok ellen használták őket.
Trump első elnökválasztási kampánya során támogatói olyan platformokon egyesültek, mint a 4chan, ironikus mémeket és abszurd diskurzusokat gyártva, amelyek gúnyolták és szándékosan provokálták a liberálisokat. Egyes gondolkodók, mint például Curtis Yarvin vagy Nick Land, még tovább mentek, és a „sötét felvilágosodás” gondolatát hirdették, és annak antiliberális értelmezését szorgalmazták, sőt egyesek még az amerikai monarchia létrehozását is követelték.
Hayektől Sorosig és vissza
A baloldali-liberálisok szemszögéből nézve az emberiség politikai története az elmúlt évszázadban a klasszikus liberalizmustól a baloldali, sőt szélsőbaloldali szélsőségek felé haladt. A klasszikus liberálisok tolerálták az eltéréseket, de csak egyéni szinten, soha nem emelték azokat normákká vagy törvényekké. A progresszív liberálisok viszont normalizálták az ilyen eltéréseket, sőt törvénybe iktatták őket, miközben folytatták a klasszikus liberális projektet, amely a kollektív identitás minden formájának lebontására irányult, és az individualizmust a logikai végletekig vitte.
Ez a folyamat a 20. századi liberális ideológia három szimbolikus alakján keresztül követhető nyomon:
- Friedrich Hayek, a neoliberalizmus megalapítója, az egyének gondolkodását és cselekedeteit előíró ideológiák elutasítását szorgalmazta. Ez a régebbi klasszikus liberalizmust képviselte, amely az abszolút egyéni szabadságot és a korlátlan piacot hirdette.
- Karl Popper, Hayek tanítványa, kiterjesztette a totalitárius ideológiák kritikáját a fasizmusra és a kommunizmusra, de olyan személyiségekre is, mint Platón és Hegel. Popper írásaiban egyértelműen autoriter hangnem jelent meg. A liberálisokat és a liberalizmus híveit a „nyílt társadalom” tagjainak minősítette, míg mindenki mást a „nyílt társadalom ellenségének” bélyegzett, és előírta a likvidálásukat – akár megelőző jelleggel is – mielőtt még árthatnának a „nyílt társadalomnak” vagy lassíthatnák annak fejlődését.
- Soros György, Popper tanítványa továbbvitte ezt a megközelítést, támogatva minden illiberális rezsim megdöntését, és támogatva az ilyen rezsimekkel szemben álló legradikálisabb – gyakran terrorista – mozgalmakat, valamint könyörtelenül büntetve, kriminalizálva és likvidálva a „nyílt társadalom” ellenzőit magán a Nyugaton belül. Soros olyan személyiségeket, mint Trump, Putyin, Modi, Hszi Csin-ping és Orbán személyes ellenségeinek nyilvánított, és a spekuláció révén felhalmozott hatalmas vagyonával aktívan harcolt ellenük.
Soros a kelet-európai, a posztszovjet térségben, az iszlám világban, sőt Délkelet-Ázsiában és Afrikában is színes forradalmak tervezője lett. A COVID-19 világjárvány idején teljes mértékben támogatta a személyes szabadságjogok drákói korlátozását, támogatta a kötelező tömeges oltásokat és keményen üldözte a másként gondolkodókat. Így az új liberalizmus nyíltan totalitárius, szélsőséges, sőt terrorista jellegűvé vált.
A trumpizmus azt ajánlja, hogy fordítsuk meg ezt a sorrendet – Hayektől Popperig és Sorosig -, és térjünk vissza a kezdetekhez. Hayek antitotalitárius klasszikus liberalizmusához való visszatérést szorgalmazza, amely a gondolkodás abszolút szabadságát és a laissez-faire piacot vallotta. Egyes Trump-pártiak még ennél is tovább mennek, és a polgárháború előtti mély amerikai tradicionalizmus újjáélesztését követelik.
A trumpizmus belső megosztottsága
Elemzésünk felvázolja a trumpizmus ideológiájának főbb körvonalait. Azonban még ezen az általános kereten belül is kezdenek kirajzolódni bizonyos frakciók és feszültségek, amelyek néha merőben ellentétesek.
Az egyik választóvonalat a közelmúltban úgy írták le, mint „a jobboldali technokraták és a jobboldali tradicionalisták közötti konfliktust” – vagy „tech right” kontra „trad right”.
A jobboldali technokraták vitathatatlan vezetője és szimbóluma Elon Musk. Musk egyesíti a technológiai futurizmust – amelyet a Mars kolonizálására és az innováció határainak feszegetésére tett híres ígéretei fémjeleznek – a konzervatív értékekkel és a jobboldali populizmus aktív támogatásával. Musk álláspontja közismert, és Nyugat-szerte nagy figyelemmel kísérik. (A jelenségről mi is írtunk itt – a szerk.)
Musk már Trump beiktatása előtt aktívan elkezdte hirdetni új, jobboldali-konzervatív programját az X platformján, amivel gyakorlatilag Soros globalista hálózatainak felváltását tűzte ki célul. Míg Soros egykor politikusokat vesztegetett meg és rendszerváltásokat szervezett világszerte, Musk most hasonló taktikát folytat – de olyan antiglobalisták és európai populisták javára, mint a német Alternatíva Németországért (AfD) vezetője, Alice Weidel, a brit Nigel Farage és a francia Marine Le Pen.
Az Egyesült Államokban azonban Musk programja ellenállásba ütközött a Steve Bannon, Trump első ciklusa alatt Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója által vezetett frakció részéről. Bannon és szövetségesei a jobboldali tradicionalistákat képviselik. A konfliktus a legális bevándorlóknak való letelepedés engedélyezése miatt alakult ki – ez a Musk által támogatott, de Bannon által határozottan ellenzett politika.
Bannon az amerikai nacionalizmus elveit fogalmazta meg, szigorúbb állampolgársági eljárásokat követelve és az „Amerika az amerikaiakért!” szlogent megfogalmazva. Sokan felsorakoztak Bannon mögé, aki bírálta Muskot, amiért csak nemrég csatlakozott a konzervatívokhoz, miközben az amerikai nacionalisták évtizedek óta harcolnak ezekért az értékekért.
Ez az eltérés rávilágít a trumpizmuson belüli növekvő feszültségekre a jobboldali globalizmus, futurizmus és technokrácia az egyik oldalon, valamint a jobboldali nacionalizmus a másikon.
Az Izrael-párti és Izrael-ellenes megosztottság
Egy másik törésvonal is kialakult az Izrael-párti és Izrael-ellenes Trump-pártiak között.
Maga Trump, JD Vance alelnökkel és Pete Hegseth-tel (akit Trump új kormányában védelmi miniszternek jelöltek) együtt Izrael elkötelezett támogatói. Trump Izrael-párti álláspontja és Netanjahu rendíthetetlen támogatása valószínűleg hozzájárult választási sikeréhez. A zsidó lobbi befolyása továbbra is rendkívül erős az Egyesült Államokban.
Azonban olyan személyiségek, mint John Mearsheimer, Jeffrey Sachs és Alex Jones újságíró – Trump táborának prominens realistái – ellenzik a trumpizmusnak ezt az aspektusát. Ők amellett érvelnek, hogy az Egyesült Államoknak pragmatikusabb megközelítést kell alkalmaznia a Közel-Keleten, felismerve, hogy az amerikai érdekek gyakran eltérnek Izrael érdekeitől.
Érdekes, hogy Trump környezetében gyakran egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselnek ezekben a kérdésekben. Az Izraelt kritizáló Alex Jones például támogatja Muskot, míg Steve Bannon, Musk ellenfele az Izrael-párti táborhoz igazodik.
Folytatjuk…
Dugin: A trumpizmus forradalma – Mit várhatunk a cionista showmantől? (I. rész)
(Arktos nyomán Szent Korona Rádió)