Habár Németország már 35 éve egyesült, a kelet-nyugat ellentét mai napig érezhető. Többek között ez is az oka az AfD belső ellentéteinek. Míg a nyugatiak inkább a liberálisabb, alt-right vonalat képviselik, addig a keletiek közelebb állnak a klasszikus nemzeti radikalizmushoz. Ez az ellentét a zsidó-palesztin konfliktus kérdésében is megjelenik, ezzel foglalkozik a Magyar Jelen lapjain megjelent véleménycikk.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Tino Chrupalla, az AfD társvezetője a Bundestagban tartott beszédében nemrég felszólított a „kizárólagos Izrael-párti szolidaritási tüntetések” és Németország Izraellel kapcsolatos „egyoldalú álláspontjának” befejezésére. Ezzel felbosszantotta képviselőcsoportjának egy részét, amely most „baloldali ostobaság” elkövetésével vádolja.
Megalakulása óta az AfD következetesen a zsidó terrorállam szekerét tolja. Már 2019-ben felszólított a BDS Izrael-ellenes bojkottmozgalom betiltására. Most a parlamenti frakciójának vezetője, Tino Chrupalla, úgy tűnik, azon dolgozik, hogy szakítson az AfD eddigi Izrael-politikájával. Szerinte le kell állítani az Izraelbe irányuló német fegyverszállításokat: „Itt az ideje, hogy kritikusan és tárgyilagosan tekintsünk az izraeli kormányra is.”
Ez egy üdvös és bátor lépés, és nyilvánvalóan nem tetszik a zsidók szolgálatában álló ügynököknek.
Chrupalla megjegyzései morgásra késztették képviselőcsoportjának egy részét. Egyes AfD-képviselők négyszemközt „baloldali pacifista ostobaságról”, „érthetetlen hajlamokról” és „a csoportvonal elleni mélyütésről” beszélnek, amely szerintük kivonja az AfD-t a konzervatívokkal folytatott háttéralkukból, vagyis akadályozza ezeknek a politikai haszonlesőknek a személyes karrierjét.
Tino Chrupalla
Velük ellentétben Chrupalla felmérte, hogy a muszlim világ elleni zsidó háborúk ellenzése a legjobb módja a kolosszális migránsáradat megállításának, amelyhez ezek a konfliktusok vezetnek minden alkalommal.
Hány muszlim bevándorlót fogadtak be otthonaikba ezek a tel-avivi zsidók az afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai, most gázai és libanoni háborúk után, amelyeket hidegen kiterveltek? Viszont teljes gőzzel azon ügyködtek, hogy Európába szállítsák őket. Chrupalla átlát a játékukon.
Ha ez az átrendeződés fennmarad, annak politikai következményei lesznek az európai zsidóság helyzetére nézve.
Jürgen Pohl türingiai parlamenti képviselő, a párt nacionalista völkisch áramlatának tagja üdvözölte Chrupalla beszédét, keményen támadva az AfD belső kritikusait. „Németország nyugati részében normalizálták azt, hogy Izraelnek joga van mindent megtenni, másoknak nincs joguk semmit tenni, és ezt nekünk is támogatnunk kell”, mondta. Szerinte a gázai „népirtásnak” véget kell vetni.
„Nem értem, hogy AfD-ként miért szúrjuk hátba Izraelt”, sápítozott egy másik törvényhozó. „A palesztin terror egyértelműen antiszemita és iszlamista, miért ellenzi hirtelen a csoport vezetése, hogy valaki lerendezze ezeket a terroristákat? Miért szállunk szembe a világ egyetlen zsidó államával, holott különösen kötődünk a polgáraihoz közös zsidókeresztény nyugati gyökereink által?” Nyilvánvalóan vannak a szenilitás végstádiumában szenvedő boomerek ebben a parlamenti frakcióban, akik a haszbara összes slágerét visszhangozzák.
A kiseprűzésük jót tenne az AfD-nek a következő választásokon.
A tel-avivi rezsim fundamentalista befolyásának semlegesítése nélkül a stabilitás nem fog visszatérni a régióba, és a migrációs áradat fokozódni fog. Az AfD parlamenti frakcióján belül egyesek úgy vélik, hogy nem következetes megtagadni az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat és támogatni azokat, amelyek Izraelbe irányulnak. Ők nem fogadják el Németország történelmi felelősségének érvét.
Alice Weidel pártvezető az utóbbi időben eléggé diplomatikusan viszonyult ehhez a témához. Az egyik napilapnak augusztus végén adott interjújában az Izraelbe irányuló német fegyverszállításokkal kapcsolatos kérdésre ezt válaszolta: „Egyszerűen nem fognak messzebb jutni fegyverekkel. Védelmi célú fegyverekre gondolhatunk, de fegyverek új offenzívákhoz semmire sem vezetnek.”
Felmérések szerint ezt az irányt jól fogadhatják az AfD választói, akiknek mindössze a 19 százaléka tekinti Izraelt Németország megbízható partnerének. A Zöldek (38 százalék), az SPD (36) és a CDU/CSU (34 százalék) szavazói körében sokkal hangsúlyosabb az Izraelbe vetett bizalom.
Németországban a tel-avivi rezsim kezd kifogyni a gólemekből.
Határozottan jobb a hangulat Németországban. Remélhetőleg a nemzeti radikális vonal fokozatosan tovább erősödik az AfD-n belül, még ha messze is vagyunk attól a forradalomtól, amelyet a helyzet megkövetel. Remélhetőleg Németország kellemes meglepetést tartogat számunkra. Európa jövője függ tőle.
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)
