A napokban jelent meg a hír, miszerint az Olasz Püspöki Konferencia legújabb álláspontja szerint homoszexuális személyek is mehetnek szemináriumba és lehet belőlük pap. Az olasz prelátus és az olasz püspökök újsága egyaránt cáfolta a sajtóértesüléseket.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az Avvenire cikke szerint „nem változnak a homoszexuális személyek papságba való be nem vételére vonatkozó normák”. Ez a pontosítás „azután vált szükségessé, hogy egyes sajtóorgánumok kiragadva és kontextus nélkül olvasták a dokumentum 44. pontját, amely éppen a homoszexualitás témájával foglalkozik”.
Az az állítás, hogy a bekezdés lehetővé teszi a homoszexuális olasz prelátus férfiak felvételét a szemináriumokba, „nem helyes olvasat, mert a bekezdés már az elejétől fogva megismétli a tanítóhivatal normáit” – mondta Stefano Manetti fiesolei püspök, az olasz püspökök papsággal és megszentelt élettel foglalkozó püspöki bizottságának elnöke.
2016-ban a Vatikáni Papi Kongregáció felülvizsgált normákat adott ki a szeminaristák képzésére vonatkozóan, és felkérte a püspöki konferenciákat, hogy a vatikáni normák fényében vizsgálják felül saját nemzeti normáikat. Az olasz püspökök 2023 novemberében jóváhagyták felülvizsgált nemzeti normáikat, és benyújtották azokat a Vatikánnak végső jóváhagyásra. A Vatikáni Papi Dikasztérium 2024 decemberében három évre jóváhagyta a felülvizsgált nemzeti normákat, és az olasz püspöki konferencia január 9-én közzétette azokat.
A 2016-os vatikáni normák a 199-201. paragrafusokban foglalkoztak a homoszexuális hajlamokkal rendelkező férfiakkal. Egy 2005-ös vatikáni dokumentumot idézve a 2016-os vatikáni normák 199. pontja így kezdődik:
A homoszexuális hajlamokkal rendelkező személyekkel kapcsolatban, akik felvételt kérnek a szemináriumba, vagy a képzés során ilyen helyzetet fedeznek fel, saját tanítóhivatalával összhangban „az Egyház, miközben mélységesen tiszteli az érintett személyeket, nem veheti fel a szemináriumba vagy a szent rendbe azokat, akik gyakorolják a homoszexualitást, mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokkal rendelkeznek vagy támogatják az úgynevezett »meleg kultúrát«. Az ilyen személyek ugyanis olyan helyzetbe kerülnek, amely súlyosan akadályozza őket abban, hogy helyesen viszonyuljanak a férfiakhoz és a nőkhöz”.
Az új olasz nemzeti normák a 44. bekezdésben foglalkoznak a témával, amelyet teljes egészében lefordítunk. A 44. pont első idézete a 2016-os vatikáni normákból származik; a második Ferenc pápa Szent Józsefről szóló apostoli leveléből; a harmadik pedig a fiatalokról és a hivatásmegkülönböztetésről szóló 2018-as szinódus záródokumentumából.
44. „A homoszexuális hajlamokkal rendelkező személyekkel kapcsolatban, akik felvételt kérnek a szemináriumba, vagy a képzés során ilyen helyzetet fedeznek fel, saját tanítóhivatalával összhangban az Egyház, miközben mélységesen tiszteli a szóban forgó személyeket, nem veheti fel a szemináriumba vagy a szent rendbe azokat, akik gyakorolják a homoszexualitást, mélyen gyökerező homoszexuális tendenciákat mutatnak, vagy támogatják az úgynevezett „meleg kultúrát”. Az ilyen személyek ugyanis olyan helyzetbe kerülnek, amely súlyosan akadályozza őket abban, hogy helyesen viszonyuljanak a férfiakhoz és nőkhöz”. A képzési folyamatban, amikor a homoszexuális hajlamokra történik utalás, szintén helyénvaló, hogy a megkülönböztetés ne csak erre a szempontra szűküljön le, hanem, mint minden jelölt esetében, a fiatal személyiségének globális keretén belül ragadja meg annak jelentését, hogy önmagát megismerve és az emberi és papi hivatásnak megfelelő célokat integrálva általános harmóniára jusson. A papjelöltek affektív-szexuális területen történő képzésének célja az a képesség, hogy ajándékként fogadják el, szabadon válasszák és felelősségteljesen éljék meg a cölibátusban a tisztaságot. Valójában ez „nem egyszerűen a ragaszkodás jele, hanem egy olyan magatartás összefoglalása, amely a birtoklással ellentétes. A szüzesség a birtoklási vágytól való mentesség az élet minden területén. Csak akkor igazi szerelem a szerelem, ha a szerelem erényes. A birtokló szeretet végső soron veszélyessé válik: bebörtönöz, beszűkít és nyomorúságot okoz.Maga Isten tisztaságos szeretettel szerette az emberiséget; szabadon hagyott minket, még arra is, hogy tévútra térjünk és ellene szegüljünk”. Továbbá, „a cölibátust az Királyságért úgy kell felfogni, mint ajándékot, amelyet szabadságban, örömben, ingyenességben és alázatban kell felismerni és igazolni, mielőtt a kandidátusi vagy az első hivatásra való felvételre sor kerülne”. Ez nem csupán azt jelenti, hogy valaki uralkodik a szexuális késztetéseken, hanem azt, hogy növekszik az evangéliumi kapcsolatok olyan minőségében, amely legyőzi a birtoklási vágy formáit, amely nem engedi magát megragadni a másokkal való versengés és összehasonlítás által, és tudja, hogyan kell tisztelettel őrizni a saját és mások intimitásának határait. Ennek tudatában lenni alapvető és nélkülözhetetlen a papi elkötelezettség vagy hivatás megvalósításához, de azoknak, akik a cölibátusban élik meg a Királyság iránti szenvedélyt, képessé kell válniuk arra is, hogy az erről való lemondással kezeljék a frusztrációkat, beleértve az érzelmi és szexuális kielégülés hiányát.
A 44. bekezdés kijelentése, miszerint „amikor a homoszexuális tendenciákra történik utalás, akkor is helyénvaló, hogy a megkülönböztetést ne csak erre a szempontra szűkítsük le”, Manetti püspök szerint a következőket jelenti:
Azt jelenti, hogy a személyt kell a középpontba helyezni, túl az azonnali kategorizáláson, hogy elkísérhessük őt szexuális irányultságának igazságával való foglalkozásban.
https://szentkoronaradio.com/blog/2025/01/13/lmbtqp-az-egyhazban-az-olasz-puspoki-konferencia-szerint-buzik-is-lehetnek-papok/
(Catholic Culture nyomán Szent Korona Rádió)
