Törökország proxyjain keresztül jelentős fenyegetést jelent Szíriában Izraelre? Már csak az a kérdés, hogy Törökország neki megy-e a cionista terrorállamnak, vagy esetleg azok támadnak majd előbb?
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A Gázai övezetben zajló népirtás, az arab kormányok tétlensége és a damaszkuszi úgynevezett „forradalmárok” miatt a cionizmus siet, hogy bejelentse a létét fenyegető új veszélyt. A „török tengely” a „radikális kozmopoliták” szerint nem lesz rosszabb „Izrael” számára, mint az iráni tengely. Zvi Hauser volt Knesszet-tag eléggé direkt módon vázolta a Törökország szíriai terveivel kapcsolatos aggodalmakat, kijelentve, hogy Ankara célja „egy Izraellel szemben álló szunnita iszlám állam létrehozása”. Shmuel Rosner, a cionista körökben jól ismert elemző azt írja, hogy bár „Törökország nem olyan veszélyes és szélsőséges ellenség, mint Irán, de nem is olyan állam, amelynek megerősítésében Izraelnek érdeke fűződik, mert potenciális befolyása Szírián belül közelebb hozza Izrael határaihoz. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a törököknek nem okoz gondot az olyan fegyveres csoportok támogatása, mint a Hamász”. David Ben-Basat, a Radio 100FM vezérigazgatója cikkében megjegyzi, hogy Törökország szíriai jelenléte „változó erőviszonyokat” jelent, ami arra kényszeríti a cionizmust, hogy szembenézzen „nehéz stratégiai kihívásokkal”. A cionista orientalista Eyal Ziser azt írja, hogy „az életben nincs (hatalmi) vákuum, és Törökország, Erdogan vezetésével, gyorsan átvette Irán helyét. Törökország szerepe az új Szíriában nemcsak Izraelnek, hanem Jordániának és más arab országoknak is ártani fog”.
Törökország a Hamász-támogatásával és a Líbiában, Szíriában és Irakban folytatott „neo-oszmán” külpolitikája miatti aggodalom arra a következtetésre kényszeríti a cionistákat, hogy a közeljövőben elkerülhetetlen a közvetlen konfliktus Törökországgal.
Ettől függetlenül a cionisták Szíriára összpontosítanak, ahol a megszállók egyre biztosabbak abban, hogy a kurd szeparatizmus felszámolása után a törökök és megbízottjaik Palesztinára fognak összpontosítani. Éppen ezért a cionista kolónia minden szegletéből hallatszik a kiáltás, hogy támogatni kell a kurd harcosokat, akik viszont csak a cionizmus és az amerikaiak segítségére várnak. De vajon a cionisták csak a kurdok támogatására szorítkoznak? A turkomán (szíriai török kisebbség) „Nemzeti Szíriai Hadsereg” parancsnokai például meg vannak győződve arról, hogy az „izraeliek” négy állam létrehozását tervezik a mai Szíria területén, és az IDF terroristáinak dárái és qunaitrai mozgása alapján Fehim Isa félelmei megalapozottak.
Törökország szíriai proxyjai a turkománok közül másodikként ítélték el a cionisták terveit, és fejezték ki készségüket az ellenállásra, az első a helyi Muzulmán Testvériség volt. Miért fontos ez? Mindkét fél ideológiai kötődéssel rendelkezik Törökországhoz, a turkománok inkább az „iszlamizált nacionalistákhoz” – az MHP-hoz, az ikhwanok (testvériség)pedig az AK párthoz vonzódnak. Valójában már ennek a két, egyértelműen palesztinbarát retorikával rendelkező, erősen ideologikus csoportnak a jelenléte is nagyban aggasztja a cionistákat, és vannak más típusú muszlim csoportok is, amelyek eltérő nézeteket vallanak, de egységes álláspontot képviselnek a palesztinai tragédiával kapcsolatban.
A kurd végkifejlet közel van a logikus végkifejlethez, a törökök vagy maguk fogják megsemmisíteni a PKK-ágakat, vagy az új kormányt kényszerítik erre a munkára. Ezután Ankara ezzel párhuzamosan egy új szíriai államszerkezet és alkotmány kidolgozásán fog dolgozni, és ezzel párhuzamosan a védelmi területen való együttműködés második szakasza következik. A Tahrir al-Sham természetesen szeretne „független politikát” folytatni, de tisztában vannak azzal, hogy milyen súlyos következményekkel járna számukra, ha irritálnák Törökországot. Ezért a cionizmus rövid időn belül megkezdi a Szírián belüli politikájának megvalósítását, amely a megszállás mellett abból áll, hogy mindenféle segítséget nyújt a szeparatista alapok lerakásához számos területen, legyen az a kurd régió vagy a drúz régió.
Törökország már megkezdte katonai akadémiák létrehozását Aleppóban, Homszban és Damaszkuszban, ahol a szíriaiakat a légvédelemre fogják kiképezni. Ahmed Osman szíriai tábornok „300 ezer fős létszámot jelentett be, amikor egy új hadsereget alakítanak ki, amelynek a cionista fenyegetésre kell majd válaszolnia”. Az új szíriai valóság reakcióra kényszeríti a cionizmust, de a látszólagos siker (Aszad szíriai hadseregének katonai potenciáljának megsemmisítése) mögött egy új probléma húzódik meg. Nem számít, hogy a Tahrir al-Sham továbbra is figyelmen kívül hagyja-e a szíriai területek megszállását és a palesztin tragédiát, vagy megváltoztatja a véleményét, a lényeg, hogy Szíriában még mindig vannak kolosszális palesztinbarát érzelmek, amelyek minden bizonnyal az „Izraellel” szembeni ellenállásban találják meg magukat.
Szueztől Hormuzig: A kulcsfontosságú tengeri útvonalak gazdasági és stratégiai jelentősége
(Damir Nazarov – Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)
