A katari kormány világosan és érthetően fogalmazott: ha az EU a fenntarthatósági előírások miatt pénzbüntetéssel próbálkozna az LNG-szállítmányokkal kapcsolatban, akkor egy molekulányi földgázt sem exportál Európába.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A brüsszeli ideológiai alapú kereskedelem ismét zsákutcába futott. Két évvel ezelőtt, 2022 novemberében egy akkor már teljesen kétségbeesett zöld német gazdasági miniszter, Robert Habeck szinte könyörgött a katari kormánynak, hogy írjanak alá LNG-szerződéseket Azután került erre sor, hogy Németország (átgondolatlan energiapolitikájának köszönhetően) nem tudja megoldani az orosz gáz hiányában felmerült problémáit.
Példáját sokan követték Európában. Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben pedig egymás után írták alá a 2026–27-ben induló cseppfolyósított földgáz-szállítmányokról szóló, szigorúan hosszú távra szóló szerződéseket. A QatarEnergy, az állami tulajdonú energiavállalat ilyen kontraktust kötött többek között Franciaországgal, Olaszországgal és Hollandiával is.
Donald Trump bekavart
Úgy tűnt, a diverzifikációs folyamatok sínen vannak. Némi zavart okozott, amikor Donald Trump azzal bolygatta meg a történetet, hogy megfenyegette az Európai Uniót: ha nem vásárolnak az Egyesült Államoktól több LNG-t, soha nem látott mértékű büntetővámokat fog kiróni az EU-s exporttermékekre.
Azonban a sors – és Brüsszelnek köszönhetően a zöldideológia – furcsa fintora, hogy elképzelhető olyan forgatókönyv, amikor Trump zsarolása valójában mentőövet jelent a fuldokló európai energiakereskedelemnek. A közelmúltban elfogadott fenntarthatósági szabályok ugyanis előírják, hogy 2027-től a vállalatok részletesen igazolják, hogy termékeik összetevői honnan származnak. Valamint megfelelnek-e az emberi jogok tiszteletben tartásának, illetve a környezetvédelmi kritériumoknak. Amennyiben ezt nem teszik meg, a Brüsszel által kivetett büntetés akár az adott vállalat éves globális forgalmának az 5 százaléka is lehet.
És ez volt az a pillanat, amikor a katari kormány elővette a számológépét, majd közölte, hogy miszlikbe szaggatja az összes szerződést, amennyiben az EU ragaszkodik a szankciós alapokra épülő kereskedelmi politikájához.
A szomszéd zöldje
Szaad Sherida al-Kaabi, Katar energiaügyi minisztere nem sokat köntörfalazott. A Financial Timesnak adott interjúban közölte: amennyiben az EU valóban extrabüntetést akar kiróni a katari LNG-szállítmányokra a fenntarthatósági törvény értelmében, akkor nem lesz semmiféle üzlet.
„Ha Európa gázellátása azzal jár, hogy elveszítjük a bevételeink öt százalékát, akkor nem fogjuk ellátni Európát. És ez nem blöff. A QatarEnergy bevételének öt százaléka Katar bevételének öt százalékát jelenti. Ez az emberek pénze – és senki sem fogadná el, hogy ennyi pénzt kidobjunk az ablakon”
– mondta a tárcavezető.
Háborgása a saját szemszögéből nézve abszolút érthető: egyfelől az ellátási láncok bonyolultsága miatt a szabályozás a QatarEnergy esetében egy több ezer beszállítóból álló mechanizmus aprólékos ellenőrzést követelné meg, amire az exportőrnek sem kapacitása, sem hajlandósága nincs. Másfelől a szabályozás a nettó zéró kibocsátás 2050-es határidejét tűzte ki célul, amit viszont a világ egyik legnagyobb fosszilis energia-gigásza még értelmezni sem tud, nemhogy kivitelezni.
Érzi a helyzet abszurditását Ursula von der Leyen is. A pánik pedig felülírja a kívülről oly keménynek tűnő brüsszeli ukázokat. Az Európai Bizottság elnöke máris bejelentette, hogy dolgoznak azokon a kezdeményezéseken, amelyek a Katar haragját kiváltó szabályok egyszerűsítését szolgálják. Az olajnagyhatalom egyébként hajlandó lenne a kompromisszumos megoldásra. Akkor, ha a büntetés nagyságát nem a globális eladásai, hanem kizárólag az Európának eladott mennyiség határozná meg, leülne újratárgyalni a kereskedelmi feltételeket.
Katarnak nincs mit veszítenie
A labda most a brüsszeli térfélen pattog. Katarnak sok veszítenivalója nincsen: az LNG-piac robbanásszerű növekedése, az ázsiai országok megugrott földgáz igénye bőven ellensúlyozná az európai szállítások kiesését.
Nyersebben fogalmazva: Katarnak egyáltalán nem létszükséglet, hogy az Európai Unióba exportáljon LNG-t. Pláne nem azon az áron, hogy ezzel bevételeinek öt százalékát elveszti. Ugyanez nem mondható el az EU-ról, amely szokása szerint először ütött, csak aztán kérdezett.
Nyugati hipokrácia: Ismét nő az orosz gáz aránya az uniós országokban
(makronom.eu nyomán Szent Korona Rádió)
