A képet a Kuruc.info egyik olvasója készítette, amin az látható, hogy a Kapisztrán tér közepén került felállításra egy hatalmas hanukia (a 8+1 ágú menóra). Mindössze pár méterre a Kitörés hőseire emlékező emléktáblától és annak a Kapisztrán Szent Jánosnak a szobrától, aki több tucat zsidót küldött máglyára, amiért rituálisan keresztény gyereket áldoztak fel és amiért ellopták és meggyalázták az Oltáriszentséget. Azonban a hanukia felállítása is messzebbre vezet el.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Hanukia a Kapisztrán téren
Mint tudjuk, liberális és baloldali körök zsidó ráhatással és részvétellel most már évtizedek óta keltik a hangulatot a minden év februárjában megrendező becsületnapi rendezvények és kitörés-emléktúrák ellen. Egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy minden népnek joga van emlékezni saját halottaira. Hogy ez miért zavarja őket, arra mondhatnánk, hogy jó kérdés, de a választ is tudjuk, amennyiben ismerjük a több ezeréves ószövetségi erkölcsöt. No, meg persze a Talmudét.
Éppen témába vág Köves Slomó legutóbbi írása, amelyet őszintén ajánlok mindenkinek, hogy, bár hosszú, de olvassa el. Irónia nélkül mondom. Mégpedig azért, mert tökéletesen rávilágít arra, hogyan gondolkodnak a „zsidó reneszánsz” kiemelt alakjai. De akinek esetleg nincs türelme hozzá, annak röviden összefoglalom.
Mint ismeretes, kormányközeli potentátok az elmúlt időszakban megkíséreltek egyfajta újraértékelést és méltatást Csurka István vonatkozásában, ami azonban teljesen hiteltelen. Valljuk be, arra gondoltunk, hogy egyre-másra sorjázni fognak a felháborodott zsidó vélemények, ám Köves Slomó gondolatai nem illeszkednek ebbe a képbe. No nem azért, mintha pozitív csalódás várna ránk…
Egész egyszerűen úgy tartja, a zsidóság Magyarországon már olyan kiemelt pozícióba jutott el, hogy egy ilyen – szerinte „Csurka-reneszánsz” nem rémisztő, nem félelemkeltő, csupán szánalmas. Ők már meghaladták ezt, annyira érintethetetlenek, hogy ez veszélyt nem jelent, és Köves szerint a magyar társadalom nagyrészét nem is érdekli, hogy egy Csurka-mellszobor valahol ott porosodik Lakiteleken…
Majd hosszan értekezik arról, hogy kiválóan épült rá a jobboldaliságra a zsidóság mint olyan népcsoport, amelynek fő jellemvonása, hogy tud alkalmazkodni (mi ezt máshogy szoktuk nevezni…). S nem is áll meg ott, hogy biztonságban érzik magukat, nem esik semmiféle bántódásuk zsidóságuk miatt, egyenesen kiadja az ukázt: a zsidóságnak lesz „mondanivalója” az ország és a világ dolgairól, és ha kellően ügyesek, ők fogják meghatározni az irányvonalakat.
Az szűrhető le tehát a Fidesz kedvenc rabbijának szavaiból, hogy a magyarországi zsidóság olyan szerepre jelentkezik, hogy, mint valami háttérben meghúzódó „agytröszt” ki fogja jelölni stratégiai zsinórmértéket, ebbe már réges-régen nem zavar bele holmi marginális Csurka-emlékezet. Mert szerinte Magyarországon az antiszemitizmus megszűnt. Nem tudjuk, így van-e, de az biztos, hogy Köves szavai kiválóan alkalmasak a viccben ismert „igény volna rá” beteljesítésére…
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)
