Az alábbi részlet, amely a Duo Gladii folyóirat legújabb lapszámából származik, Kolonits László A tanítvány című írásából, a spirituális fejlődés és az isteni kegyelem megnyilvánulásának folyamatát tárgyalja. A lapszám megrendelhető a Duo Gladii honlapjáról.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A kínzó üresség érzete és az Isten utáni szomjúhozás, sóvárgás következtében a törekvő számára megnyilatkozik az isteni kegyelem. Ez abban is megnyilvánul, hogy ahogy Indiában mondják: „Ha a tanítvány megérett, a mester megjelenik”. „Isten felveszi a guru formáját és megjelenik a törekvőnek, megtanítja az igazságra, sőt a (vele való) érintkezés során megtisztítja elméjét.” – mondja Ramaņa Maharși. A megvalósítási út kezdetének legnehezebb lépései a beavatáshoz kötődnek. A beavatás lényegét tekintve egyfajta szellemi hatás átadására irányul, amit tekinthetünk valamiféle speciális áldásnak, szentségnek is, amelyben egy arra kijelölt, immáron beavatott mester részesíti a tanítványát. Ezt a mestert a különböző tradíciók egy részében öregnek, vénnek nevezik, ki-ki a saját nyelvén: a hindúk gurunak, a muszlimok sejknek, az orthodoxok pedig görögösen gerónnak, szlávosan sztarecnek.
A beavatás bizonyos értelemben második születésnek (dvija – kétszer született) tekintendő, így a mester a tanítvány szellemi atyjává válik, és az általa közvetített szellemi hatás a tényleges filiáció értelmében – egy megszakítatlan láncolat részeként – az idők kezdetéhez köti vissza a törekvőt. „A tanítványnak átadott szellemi hatás az isteni Fiat Luxnak ugyanebben a formájában világítja meg az egyéni képességeinek homályos káoszát. Az intellektuális fény e darabkája a lény középpontjából – melyet a szív jelképez – minden irányba szétsugárzik, és megvalósítja lehetőségeinek teljes kiszélesedését.” – írja Luc Benoist. Ezt a folyamatot szimbolikusan a rózsa, a lótusz vagy adott esetben másik virág kinyílásával, virágba borulásával jelenítették meg.
A beavatást követően az igazi gyümölcsöt a személyes munka hozza el, a beavatott feladata ugyanis az lesz, hogy beteljesítse az isteni tervet, vagy legalábbis közreműködjön abban. A tanítványokból aztán mesterek lehetnek. „Aki – azonban László András szerint – nem találja meg önmagában a tanítványt, az nem találhatja meg önmagában a gurut sem.” László úgy fogalmaz, hogy „sokan egy lépés megtételével mesterek akarnak lenni. Az ilyenek soha nem lesznek tanítványok, mesterek pedig még sokkal kevésbé.”
A tanítvány és a bizonyos értelemben az énjének meghosszabbításaként, kiterjesztéseként funkcionáló mester közötti kapcsolat létrejöttét egymásra találásként lehet leírni, és köztük a kasmíri saivizmus bizonyos tanítása szerint ötrétű kapcsolat jöhet létre, amely öt különböző fokozatba rendeződik. „A mester/tanító választja ki a tanítványát vagy tanítványait azok közül, akik őt mesternek/tanítónak tekintik és önmaguk számára útmutatóként választják. Ez egyfelől kvalitás kérdése, másfelől a kölcsönösen egyértelmű bizalomé.” – írja László András. Azonban amint egy tanítvány elérte azt a pontot, amelyen túl a mester nem tudja tovább vezetni, ezt egy valódi mester tétovázás nélkül közölni fogja vele, és másik guruhoz irányítja. Sőt, egy valódi mester célja az kell, hogy legyen, hogy a tanítványát mielőbb függetlenítse magától. Fontos megjegyezni viszont, hogy manapság általában nincsenek sem igazi mesterek, sem igazi tanítványok László András szerint.
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/11/10/duogladii_laszlo_andras_emlekezete_lapszabemutato/
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/11/06/duogladii-podcast-mit-tud-adni-a-magyarsag-a-nyugatnak/
(Dup Gladii – Kolonits László: A tanítvány 12-13. oldal)
