Eckhart mester karácsonyi prédikációja rendkívül gazdag és összetett teológiai elmélkedés, amely a keresztény misztika hagyományaira épít. Első részletében Isten legnagyobb áldozatáról beszél, miszerint emberré lett.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Ave gratia plena Az Ige, amit latinul mondtam, a Szent Evangéliumban megírva áll, és annyit jelent a mi nyelvünkön, hogy üdvözlégy kegyelemteljes, az Úr van te veled. A Szentlélek fog a magasból a legfelsőbb trónról leereszkedni, és az örök Atya fényéből beléd költözni. Ebből három dolgot lehet megtudni. Először, az angyali természet alacsonyrendű mivoltát. Másodszor azt, hogy az angyal önmagát érdemtelennek tartotta arra, hogy Isten anyját néven nevezze. Harmadszor azt, hogy az Ige nem csak neki szólt, hanem egy igen nagy csereglettnek, minden egyes jó léleknek, aki Istent óhajtja.
Azt mondom, ha Mária nem szülte volna meg először szellemileg Istent, Isten soha nem született volna meg tőle testileg. Egy asszony így szólt a mi Urunkhoz, boldog a méh, amely téged hordozott. Erre a mi urunk így válaszolt, nem csak a méh boldog, amely engem hordozott, azok boldogok, akik Isten Igéjét hallják és azt megtartják. Isten számára értékesebb az, hogy ő szellemileg mindegyik szűztől, vagy mondjuk bármelyik jó lélektől megszülessen, mint az, hogy ő Máriától testileg megszületett. Ezt úgy kell érteni, hogy mi az egyetlen fiú kell legyünk, akit az Atya örökké szült. Amikor az Atya minden teremtményt megszült, akkor szült meg engem és akkor áramlottam ki minden teremtménnyel együtt, és maradtam mégis bent az Atyában.
Egészen úgy, ahogy a szó, amit most mondok. Először is belőlem fakad, másodszor el időzők az elképzelésnél, harmadszor kimondom, és ti mindnyájan megértitek. Mégis a tulajdonképpeni értelemben bennem marad. Így maradtam én is az Atyában. Az Atyában van minden teremtmény ősképe. A szószék fájának van egy szellemi ősképe Istenben. Ez nemcsak, hogy értelemmel teljes, hanem a tiszta értelem. A legnagyobb jótétemény, amelyben az Isten az embert valaha részesítette, az volt, hogy emberré lett. Erre elmondok egy mesét, amely jól illik ide:
Volt egyszer egy gazdag ember és egy gazdag asszony. Az a baleset érte az asszonyt, hogy az egyik szemére megvakult. Ettől nagyon szomorú lett. Ekkor odament hozzá a férje és azt mondta. Asszony, miért vagy olyan szomorú? Nem kellene olyan szomorúnak lenned azért, mert a szemedet elveszítetted. Erre az asszony azt mondta neki. Nem az szomorít meg engem, hogy szememet elvesztettem. Sokkal inkább azért szomorkodom, mert úgy tűnik nekem, hogy most kevésbé fogsz engem szeretni. Erre az ember így szólt. Asszony, szeretlek. Nem sokkal később az ember kiszúrta az egyik saját szemét, és elment az asszonyhoz és így szólt. Asszony, azért, hogy végre elhitt, hogy szeretlek, hozzád hasonlóvá tetted magamat. Most hát nekem is csak egy szemem van.
Így van az ember is. Ő sem tudta elhinni, hogy Isten így szereti, míg végül Isten maga szúrta ki egyik szemét és az emberi természetet vette föl. Ezt jelenti az, hogy testé lett. A mi asszonyunk Mária így szólt. Hogy fog ez megtörténni? Erre mondta az angyal:
A Szentlélek ereszkedik le hozzád. A királyi trónról. Az örök fény Atyjától.
„A galamb sóhajáról, avagy a könnyek javáról” – gondolatok Bellarmin Szent Róbert könyvéről
(Szent Korona Rádió – Eckhart mester karácsonyi prédikációja I. rész)