Az Andreanum, II. András magyar király 800 évvel ezelőtt kibocsátott szabadságlevele, az etnikai autonómia és együttélés időtálló példája. A dokumentum a magyar állam és az erdélyi szászok közössége közötti méltányos viszony alapköve, amely európai szinten is példát mutat az autonómia államokat stabilizáló erejére. Erről Kövér László beszélt aki a magyar hagyományt példaként állította a mai korban, amikor a világ számos pontján pattanásig feszülnek az etnikai ellentétek.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az erdélyi szászok részére ezelőtt nyolcszáz esztendővel II. András magyar király által kibocsátott szabadságlevél történetének, az Andreanumnak legalább négy olvasata van, attól függően, hogy német, magyar, román vagy erdélyi szász szemszögből értelmezik – emelte ki Kövér László Az Andreanum és öröksége címmel megrendezett nemzetközi konferencián az Országházban.
Az Országgyűlés elnöke rámutatott, magyar olvasatban az Andreanum az európai keresztény egymásrautaltság és a méltányos európai etnikai együttélés teljes bizonyító erejű középkori dokumentuma.
– A korabeli magyar állam és az erdélyi szászok életszerű és évszázadokig időtálló példáját adták az Andreanummal annak, hogy miként egyeztethető össze az állam területi sérthetetlensége az ott élő egyik nemzeti közösség – saját nyelve és kultúrája megőrzését garantáló – önrendelkezési jogával. Ennek kulcsa a területi elszakadás jogát magába nem foglaló közösségi autonómia – rögzítette a magyar Országgyűlés elnöke, aki szerint a modern korban sokan és sokszor visszaéltek az etnikai autonómia jogával vagy ígéretével szerte Európában, ezért számos európai állam napjainkban is veszélyes jogként értelmezi az autonómiát.
– Amikor azonban Európa az euroatlanti kapcsolataiban maga is stratégiai autonómia után kiált, a jelenkori autonómiák nemzetállami ellenzőinek is érdemes felülvizsgálni álláspontjukat – vélte.
Kiemelte: miként a stratégiai autonómia igénye révén Európa sem elszakadni akar a nyugati világtól, hanem csak intézményes eszközöket keres arra, hogy a XXI. században megőrizhesse önmagát és érvényesíthesse méltányolható érdekeit a nyugati világban, úgy az etnikai közösségi autonómia Európán belül sem az államokat destabilizáló, hanem ellenkezőleg, az államokat stabilizáló tényezővé válhat. Erre jó példákat láthattunk már a XX. században Olaszországban vagy Finnországban.
Kövér László úgy fogalmazott, bízik abban, a mostani eszmecsere résztvevői a jövőben a méltányos etnikai együttélés európai példáit nemcsak a történelmi múlt emlékei között keresik, hanem jövőbeli lehetőségként is, minden európai közösség számára, tekintettel a keresztény kulturális és lelki közösségre, illetve a történelmi tapasztalatokból levezethető egymásrautaltságra.
Matthias Rössler volt szászországi házelnök felidézte: 1224-ben II. András magyar király a német telepeseknek arany kiváltságlevelet adományozott, amivel számos jogot biztosított számukra. – A későbbi magyar királyok újra és újra megerősítették a szászok szabadságjogait és biztosították a kultúrájukat, a közösségi összetartozást a magyar királyságon belül. Ezen jogaikat később „féltékenyen” őrizték – emlékezett.
Hangsúlyozta, a szászok mindig is közép-európainak tekintették magukat és a híd szerepét szánták maguknak kelet felé. Kiemelte a nemzeti kultúrák sokszínűségét és hangsúlyozta, ezt meg kell őrizni, meg kell védeni „a lelketlen és globális kultúrától”. Megjegyezte: az a közösség, amely történelmi örökségét nem őrzi, elveszíti önazonosságát és eltűnik. – Ettől kell megóvni népeinket itt Közép-Európában – fogalmazott.
Kövér László keményen bírálta Brüsszelt az 1956-os ünnepségen
(Magyar Nemzet nyomán Szent Korona Rádió)