Már nem kell az Országgyűlésnek jóváhagynia a magyar katonák külföldi bevetését, sőt, NER-királynak még csak beszámolnia sem kell erről. Ilyen az abszolutista uralkodókra volt jellemző. Minősített adatra való hivatkozással pedig teljes titokban lehet tartani a külföldi missziókat. Ez még a mi monarchista, egyébként demokráciákat elutasító jellemünknek is kezd sok lenni…
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Novembertől a parlament helyett a kormány határozhat a magyar csapatok külföldi bevetéséről, miután egy októberi törvénymódosítással a parlamenti NER-többség a kabinetre ruházta át a döntési jogot a Magyar Honvédség külföldi állomásozásáról és katonai műveleteiről.
Ez már önmagában szűkebb nyilvánosságot jelent, mivel a parlamentben az erről szóló vita és a szavazás nyilvános, a kormány döntéseiről pedig a Magyar Közlönyből, esetleg közleményekből értesülhet a nyilvánosság.
A minősített adat
A magyar katonák külföldi bevetéséről a kormány egyedi határozatban dönt, amit a főszabály szerint a közlönyben közzé kell tenni. Ám akad egy fontos kivétel: ha minősített adatot tartalmaz a határozat (és jócskán tartalmazhat, vagy elég csak azt mondaniuk – a szerk.), nem hozzák nyilvánosságra a döntést. Azt pedig, hogy mi számít minősített adatnak, az adatgazda – jelen esetben a kormány – dönti el. Ha a kabinet úgy ítéli meg, hogy a magyar katonák külföldi bevetésének nyilvánosságra kerülése sértheti
-az ország szuverenitását,
-alkotmányos rendjét,
-honvédelmi, nemzetbiztonsági tevékenységét
-vagy külügyi és nemzetközi kapcsolatait,
titkosíthatja az erről szóló információt, azaz a kormányhatározatot.
A Honvédelmi Minisztérium nem cáfol
A 24.hu rákérdezett a Honvédelmi Minisztériumnál, jól értelmezhető-e, hogy egyes külföldi missziókat „eltitkolhatnak”, vagyis nem nyilvános kormányhatározatban rendelkeznek róla – ezt a tárca nem cáfolta.
Ezt válaszolták:
A kormány számára a magyar emberek biztonsága az első. Márpedig a háborúk korában a megváltozott biztonságpolitikai környezet megköveteli a korábbiaknál gyorsabb, rugalmasabb reagálóképességet a közjogi döntéshozatalban. A módosuló törvényi szabályozás számos európai uniós és NATO-tagország szabályozási gyakorlatához hasonló.
Arra azonban nem válaszoltak, hogy mikor tartalmazhat minősített adatot a kormányhatározat, illetve miként értesülhet a közvélemény a külföldi bevetésekről és missziókról, ha az arról szóló döntés még a Magyar Közlönyben sem jelenhet meg.
A biztonságpolitikai szakértő szerint lényegében nincs olyan külföldi bevetés, amely ne tartalmazna minősített adatokat.
Miért mennek oda, hogyan mennek oda, milyen eszközöket visznek magukkal
– sorolt fel pár minősített adatot Kis-Benedek József biztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi oktatója, akinek magyarázata szerint vannak olyan információk, amelyek nem tartoznak mindenkire – elsősorban azért, mert a csapatok biztonságát mindenképpen meg kell őrizni.
Kis-Benedek szerint olyan NATO-s vagy uniós kérés nem volt, hogy a közös katonai misszióikról ne a parlament, hanem a kormány dönthessen, mert az sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Az egyéb missziókról pedig szerinte illő lenne, hogy a parlament határozhasson.
„Ez történt a csádi misszióval kapcsolatosan, amelyre még tavaly novemberben adta meg a parlament a felhatalmazást egészen 2025 decemberéig. Hogy utána akarnak-e még máshol magyar csapatokat bevetni, azt nem tudom” – jegyezte meg a szakértő, aki szerint egy katonai missziót általában koalícióban terveznek olyan egy vagy több országgal, amelynek megvannak a képességei a misszió fenntartására. „Nekünk ilyen nincsen, és Csád esetén nekünk kell megoldani a szállítástól a logisztikai kérdésekig mindent, ráadásul ellenséges környezetben. Nem véletlenül ódzkodnak Csádtól a magyar katonák és a szervezők” – hívta fel a figyelmet a biztonsági szakértő.
A jogszabály-módosítás nemcsak a magyar csapatok külföldi bevetéséről szól, hanem a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozását is érinti. Itt azonban meghagyták a parlament jogkörét általánosan, csak a NATO, az EU vagy az ENSZ döntésén alapuló határozatok esetében kapta meg a kormány a döntés jogát.
