Hamvas Béla Scientia Sacra ezen részletében az ember primordiális (őseredeti), tiszta létállapotának elvesztéséről és ennek következményeiről ír. A megváltás abban rejlik, hogy az ember visszatalál eredeti önmagához, tiszta alapállásához. Hamvas Béla szerint a kereszténység egyedülálló, mivel kizárólag belső úton segít leküzdeni az emberi korrupciót.
A primordiális állapot elvesztésének következménye a lefokozott létezés. E lefokozott létezés eredménye a turba, amint Böhme mondja, vagyis a megzavarodás. A turba az értelem, a morál és a testiség korrupciója: az elhomályosodott értelem, a bűn és a betegség.
A szomjúság a korrupt lét ismertetőjele. A korrupt lét korrupciójának homályában él. Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja, hogy mi történik, sőt tiltakozik, ha életélvezetében világossággal háborgatják. Ezért a sóvárságban az élet lefokozott, és a lefokozódást az egyre növekvő szomjúság tovább növeli. Ebben az állapotban az ember végül önmagát teljesen elveszíti.
Ahhoz, hogy a hagyomány az embernek magát vissza tudja adni, a mindenkori ember mindenkori helyzetének mértékét ismernie kell. Ez a mérték: az alapállás.
Nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy az ember a kereszténységet a hagyományok közé olvassza, és úgy tekintse, mint egyet a többi között. De nem szabad elkövetni azt a hibát sem, hogy az ember a kereszténységet a hagyományokból kitépje, és számára teljesen külön, kivételes, egyetlen helyet biztosítson. Abba a felfogásba, hogy a kereszténység kiváltság, bezárkózni nem lehet, és e felfogás bőszült mérgeit magunkban nem tenyészthetjük. A kereszténység hagyomány, mint a kínai tao, vagy a hindu Véda, vagy a szánkhja, vagy a héber talmud, vagy a Kabala, az egyiptomi hagyomány, az alkímia, vagy az orfika. De hibát követ el, aki nem veszi észre azt a többivel össze nem egyeztethető és teljesen magában álló helyzetet, amelyben a kereszténység áll.
A hagyomány az ember alapállásáról, a primordiális lét korrupciójáról és a megromlott lét helyreállításáról szóló tudás.
A kereszténység nem kiépített hagyomány, mint az egyiptomi vagy az orfikus, a hinduról és a kínairól nem is szólva. A kereszténység semmi egyéb, mint a tanítás az alapállásról, a turba felszámolásáról és az alapállás helyreállításáról. A kereszténységnek külső útja nincs, csak belső. Ezért mondja Guénon, hogy a kereszténységnek nincs exotériája, csak ezotériája. A kereszténység nem tanít semmire, amit tesz, hogy a korrupciót legmélyebb pontján megérinti és az alapállást megmutatja.
Egyetlen hagyomány sem áll az időben, hanem az abszolútumban, végül is az extramundális valóságban. Ami annyit jelent, hogy a hagyomány lerombolhatatlan. Egyetlen hagyomány sem veszíti el jelentőségét. Ha egy hagyomány a háttérbe került, nem a hagyomány vált le az emberről, hanem az ember a hagyományról. Időben egyetlen hagyomány sem veszhet el. Valamennyi minden időben szimultán. Ezért beszéltek az egyházatyák preegzisztens kereszténységről és a világ teremtése előttről keltezett megváltásról.
Ébernek lenni az emberi élet álmában – Hamvas Béla gondolatai a valódi éberségről (I. rész)
A harcos etika és a demokrácia örök ellentéte – Julius Evola gondolatai a militarizmusról (I.rész)
(Részlet Hamvas Béla: Scientia Sacra III: A kereszténységről c. művéből