Oroszországot általánosítva a tradicionális világ védőbástyájaként szoktuk említeni. Nem véletlenül, hiszen az LMBTQP-lobbit teljesen felszámolták, a családokat védik (akár a tudatos gyermektelenséget propagálókkal szemben is), és hivatkoznak a tradicionális értékekre. Azonban újra és újra érik a tradicionális alapokon gondolkozókat olyan impulzusok, amik ezt a képet árnyalják: amikor elfoglalnak egy települést, akkor a sarlókalapácsos zászlót is felhúzzák, amire még legyinthetnénk, hogy számukra mást jelent, mint számunkra. Azonban a Sztálin-szobor és az egyéb nyíltan szovjet jelenségeket egyértelműen el kell utasítanunk.
“Életnagyságú bronzszobrot állítanak Sztálinnak az északnyugat-oroszországi Vologda városában – jelentette be Georgij Filmonov, a vologdai régió kormányzója. A szobor a Novaja Gazeta szerint már majdnem elkészült, a kormányzó ki is posztolt róla egy fotót a Telegramra. A stílusát tekintve klasszikus szocreál” (…) “Filimonov elismerte, hogy Sztálin megítélése „összetett”, de azt mondta, hogy az oroszoknak el kell ismerniük a komoly eredményeket és tisztában kell lenniük saját történelmükkel. Az orosz történelem a politikus szerint az események egységes, összefüggő és egymástól elszakíthatatlan láncolata. A kormányzó ezzel csak Vlagyimir Putyin elnököt visszahangozza. Putyin az amerikai Oliver Stone filmrendezőnek adott 2017-es interjújában azt fejtegette, hogy Sztálin „túlzott démonizálása” valójában Oroszország támadásával ér fel. Putyin szerint napjaink Oroszországa „magán viseli a sztálinizmus bizonyos jegyeit. Mindannyian magunkon viseljük. És akkor mi van?” “
Alexander Dugin gondolatai irányadóak lehetnek a teljes kép megértéséhez:
„Amikor 89-ben találkoztam Alain de Benoist-val, azt mondta nekem: »Te még így is jobban jártál!« Azt kérdeztem tőle: »Hogy érted azt, hogy jobban jártam? A kommunizmus a legrosszabb gonosz.« Azt felelte: »Nem. A legrosszabb gonosz a liberalizmus.« Újra és újra végighallgattam azt a nyugati jobboldali kritikusoktól, hogy én még nem értem, milyen rémálom a liberalizmus. Kezdetben én ezt nem tudtam elhinni. Azt hittem, hogy ez valamiféle spekuláció. Aztán kiderült, hogy igazuk volt! A liberalizmusnál nincs rosszabb – és csakis ezért győzhetett.
Tudja, volt valami a bolsevizmusban, ami nem egészen modern, nem egészen nyugati. Akkoriban ezt nem láttam, vagyis nem voltam hajlandó meglátni, mert szovjetellenes voltam, és azt akartam, hogy a szovjet hatalom véget érjen. De abban a pillanatban, amikor a Szovjetunió összeomlott, megszűntem szovjetellenes lenni. 91-ben láttam, hogy milyen aljasak a mi liberálisaink. A kommunisták is szörnyűek voltak, de ami utánuk jött, az még kegyetlenebb volt! Akik a Szovjetunió összeomlása után kerültek hatalomra, azok mind söpredékek voltak. A Szovjetunióban minden rossz volt, de a sok rossz között voltak még rosszabbak is: ezek voltak a liberálisok. Szóval látod, minden összeállt: új barátaim a jobboldalon azt mondták nekem, hogy talán még nem vesztettünk el mindent – hogy a szovjet társadalom valahogy mégiscsak megőrzött valamit. Valóban, először nem tudtam, hogy mire gondolnak. Csak később, amikor láttam, hogy mi történt a Szovjetunió után, értettem csak meg teljesen, hogy mit akartak közölni velem.” (Részlet Alexandr Dugin: Hozzunk létre egy újabb kultúrharcot című moszkvai interjújából.)
(Szent Korona Rádió)
Oda ahová való – Oroszország a terrorszervezetek listájára tette az LMBTQP mozgalmat