A Jerusalem Post nagy vitát váltott ki, miután megjelentetett, majd gyorsan törölt egy cikket, amelyben azt állította, hogy Libanon és több más közel-keleti ország Izrael „megígért földjének” része.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
„Libanon része Izrael megígért területének?” című írás szeptember 25-én jelent meg, egy időben Izrael Libanon elleni támadásával és az azt követő szárazföldi invázióval. A kritikusok a cikk időzítését és tartalmát Izrael térségbeli terjeszkedési törekvéseinek bizonyítékaként értékelték.
This @Jerusalem_Post editorial advocating for annexing parts of Lebanon, Syria, Jordan, and Iraq for “Greater Israel” was quietly taken down today, but luckily it’s archived. Please read it to understand the long game of Israel’s powerful extremists. https://t.co/oc2aCRaL5P
— Omar Mouallem (@OmarMouallem) September 29, 2024
Az időközben törölt cikkben Mark Fish azt állította, hogy az „Isten által Izrael fiainak” megígért föld a mai Izrael, Ciszjordánia, Gáza, Libanon, Szíria, Jordánia, Irak és még Törökország egyes részei is szerepelnek. Fish vallási szövegekre hivatkozott állításai alátámasztására.
„A Tóra egyértelmű iránymutatásokat ad arra vonatkozóan, hogy milyen területeket kellett meghódítanunk, amikor birtokba vettük a földet” – írta. Tovább részletezte a „Nagy-Izrael” fogalmát, azt sugallva, hogy a bibliai határok „az »Egyiptom folyójától« [egyesek értelmezése szerint a Nílus vagy egy kisebb folyó a Sínai-félszigeten] a Perat folyóig [Eufrátesz] húzódnak”.
A Jerusalem Post eltávolította a cikket, miután a közösségi médiában ellenérzéseket váltott ki, és sokan azzal vádolták az újságot, hogy a vallási indoklás álcája alatt terjeszti az expanziós, cionista ideológiát. A cikket azonban archiválták, és továbbra is kering az interneten.
A szerző a Tórán alapuló indoklást ad a megszállt földek megtartására. Azt mondja, hogy „Hásém [Isten] azt mondja nekünk, hogy minden földet megkapunk, amit meghódítunk az említett határokon belül”, ami arra utal, hogy Isten szentesíti a területi terjeszkedést és a megszállást. Ez az érvelés egybevág a cionista ideológia egyik alaptételével, amely gyakran idézi a bibliai próféciákat Isten zsidóknak tett ígéretéről, hogy igazolja Palesztina és a környező területek megszállását.
„Minden hely, ahová lábaddal lépsz, a tiéd lesz – a pusztától és a Libanontól, a folyótól – az Eufrátesz folyótól – a nyugati tengerig a te határod lesz” – írta Fish. „A Teremtőnek ez az ígérete egyértelműen Izrael megígért földjén belülre helyezi Libanon földjét, vagy amit egyesek „Izrael teljes földjének” vagy „Nagy-Izraelnek” neveznek.”
Az ilyen tartalmak közzététele, különösen az újabb libanoni izraeli háború idején, Izrael közel-keleti gyarmatosítási törekvéseinek legitimálását szolgálja. Azt állítják, hogy ez egy szélesebb körű ideológiát tükröz bizonyos izraeli körökben, amely a vallási meggyőződésen alapuló területi terjeszkedést és népirtásokat igyekszik igazolni.
Az ellentmondás újból vitát váltott ki Izrael Palesztinára vonatkozó vallási igényeinek szerepéről és az ilyen retorika lehetséges következményeiről az amúgy is ingatag régióban. A korai cionistákhoz hasonlóan, akik eltitkolták valódi szándékukat az etnikai tisztogatásról és egész Palesztina teljes gyarmatosításáról, az izraeli vezetők is hajlamosak elkerülni a Nagy-Izrael koncepciójának kommentálását.
Libanon londoni nagykövete szerint “Izrael kinyitotta Pandora szelencéjét”
(Middle East Monitor nyomán Szent Korona Rádió)