Alexander Dugin legújabb írásában a libanoni csipogók robbanásán keresztül értekezik a technológiai biztonságról, mely többek között azért sem létezik jelen világunkban, mert ellenségeinkkel gyártatjuk azokat. Szakítani kell a technika káprázatával, és át kell gondolnunk, mi is az, amit használunk?
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A libanoni csipogók, rádiók, telefonok, sőt háztartási gépek felrobbantásaival kapcsolatos helyzetnek több vetülete is van. Én a három legfontosabbra fogok koncentrálni.
Először is, ami történt, az egyszerűen az Izrael állam által végrehajtott tömeges terrorizmus esete. Azt gondolhatnók, hogy azok után, amit Gázában tettek, már semmin sem lepődünk meg. De nem, mégis meglepődtünk. Ez a tömeges terrorcselekmény nem a Hezbollah, hanem általánosságban Libanon népe ellen irányult: a több ezer felrobbanó csipogó, rádió és telefon közül több gyerekek kezében volt.
Nehéz Izraelről másként beszélni, mint terrorállamról. Ugyanez vonatkozik az Egyesült Államokra és az ott hatalmon lévő demokratákra is, akik teljes mértékben támogatják Izrael terrorcselekményeit. Ez egyértelmű jelzés mindenkinek, aki még mindig nem érti, hogy a globális hatalmat magukhoz ragadó gyilkosok és mániákusok által uralt diktatúra korszakában élünk. Ezek a személyek emberellenes ideológiát vallanak. Mellékesen megjegyzem, hogy ennek az ideológiának az egyik megalkotója, Yuval Harari izraeli filozófus nyíltan kijelenti:
hogy a hatalmat át kell adni a mesterséges intelligenciának, a technológiának kell uralnia a világot, és az emberiséget ennek megfelelően el kell pusztítani.
Nem véletlen, hogy Izraelt és Ukrajnát, a két terrorista államot az első számú terrorista állam, az Amerikai Egyesült Államok támogatja és fedezi.
A második nagyon fontos szempont a technológia. Amikor örvendezünk a technológiai fejlődésnek és a digitalizációnak, nem gondolunk az érem másik oldalára: hogy a technológia gyilkos eszköz is lehet, rabszolgasorba taszíthat minket, és tulajdonképpen függővé tehet bennünket. A technológia felhasználható arra, hogy kémkedjen utánunk, hogy ellenőrizzen minket, és ha valami nem tetszik a technológia urainak, akkor arra is felhasználható, hogy elpusztítson bennünket.
Még mindig folyik a vizsgálat, hogyan robbanhatott fel ekkora darabszámú, Libanonban szétosztott eszköz. Az egyik feltételezés szerint nem használtak robbanóanyagot – magukat a szerkezeteket bizonyos jelek segítségével távolról robbantották fel.
A technológia öl. Ez egy kulcsfontosságú pont. Kritikátlanul merülünk bele a digitalizációba, naivan bízva a mesterséges intelligenciában, miközben még az egyszerű elektronikus eszközök is gyilkosságok eszközeiül szolgálhatnak. Ezzel szemben teljesen védtelenek vagyunk.
De ha még nem foglalkoztunk az egyszerű technológia sötét oldalával, akkor mit mondhatunk a mesterséges intelligenciáról, amit mindennemű kritika nélkül beépítünk az életünkbe? Amikor valaki a technológia sötét oldalára hívja fel a figyelmet, senki sem hallgat rá. Most mégis megmutatkozott ez a sötét oldal. És ez még csak a kezdet. Minél fejlettebbé válik a technológia – beleértve a mesterséges intelligenciát és a neurális hálózatokat -, annál nagyobb fenyegetést és halálos veszélyeket jelent az emberiségre.
Végül a harmadik pont szintén technikai jellegű. Az ellenséges drónok támadása és a Toropetsben (Oroszország) lévő katonai raktárban történt robbanások után számos Telegram-csatorna közzétette a Google Maps által készült képernyőképeket, amelyeken a raktár jól kivehetően látható volt, az összes koordinátával együtt. Ez nem titkos információ; ez csak egy Google-térkép.
Mi magunk is beengedtük a Google-t, gondolván: „Hadd térképezzenek fel minket, hogy a hipszterek könnyebben találjanak egy hangulatos kávézót a közelben”. És a Google lenyomozta az összes katonai objektumunkat, és átadta azokat a kijevi terroristáknak. Mi magunk bíztuk a keresőmotorunk, a Yandex létrehozását a cionistákra, Nosikra és Volozhra. Utóbbiak egy kritikus pillanatban elmenekültek Oroszországból számos informatikai szakemberrel együtt, és valószínűleg átadták rendszerünk kulcsait és kódjait ellenségeinknek.
Más szóval, beengedjük a rókát a tyúkólba, beengedjük a trójai falovat a városunkba. Nem tanultunk semmit az Iliászból? Ahogy abban áll: „Óvakodjatok az ajándékot hozó görögöktől”.
Minden orosz iskolás gyerek ismerte ezt a formulát. Ma már sokan közülünk azt sem tudják, ki az a Homérosz, vagy mi volt a trójai faló – az a „görög ajándék” – valójában.
Most, amikor a trójai faló, ez a görög ajándék fenyeget, teljesen tehetetlenek vagyunk, mert elvesztettük a legalapvetőbb kulturális ösztönünket: a gyanakvást azokkal szemben, akik kívülről jönnek. Mint az őslakosok, mint a vademberek, csodálkozva bámuljuk, amikor új technikai kütyüket hoznak nekünk, anélkül, hogy belegondolnánk, hogy ez a mi társadalmunk leépülését jelenti.
Hála Istennek, hogy a csipogók, rádiók és telefonok Libanonban robbantak fel, és nem Oroszországban. De ez még csak a mostban van, ez nem holnap. Továbbra is azzal dicsekszünk, hogy lemásoljuk technológiákat és felzárkózunk azok terén, de teljesen függünk azon csúcstechnológiai eszközök beszállítóitól, amelyeket mi magunk nem vagyunk képesek előállítani. Ennek eredményeképpen azt sem tudjuk, hogy mi van bennük, vagy milyen alkatrészekből állnak.
Ami Libanonban történt, az egy „utolsó figyelmeztetés”. Véget kell vetni a digitalizációt pártolók naiv optimizmusának, akik fényes, optimista előadásokkal hipnotizálják vezetőink elméjét, felelőtlenül azt állítva, hogy mindez a technológiai fejlődésről szól.
A Libanonban történtek után rendkívül óvatosan kell megközelítenünk mindezt, és minden technikai újítást csak alapos biztonsági felülvizsgálat után szabad elfogadnunk, többek között orosz szuverenitásunk védelmének szempontjából is.
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)