Megjelent a 24.hu-n egy írás, ami a II. világháború kirobbanásáról szól és liberális szemszögből értékeli az eseményeket. De mi is a valóság?
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
„Nem először és nem utoljára igazolódott be: a diktátorokkal szemben a konfrontatív idealizmus a realizmus, mert csak az erőből értenek, és minden kompromisszumban a gyengeség jelét látják”, ezzel a felütéssel alapozzák meg a cikket, s lényegében erről is szól, a szokásos klisék hangzanak el, Hitler tudatosan készült a háborúra, és a nyugati hatalmak gyengeségéből fakadóan bátorodott fel, és foglalta el sorra országokat. Tehát egy őrült volt, egy zsarnok, akit csak a vér és a háború érdekelt.
Ez egy B-kategóriás amerikai film alapkoncepciójaként el is menne, azonban a valóság „kissé” más, a történelem pedig semmiképpen sem fekete és fehér. Ahogy egyébként a jelenlegi orosz-ukrán háborúban sem, mert azért „némi” hasonlóság most is látszódik bizonyos tekintetben…
Különösen árulkodó a 24.hu-n az a megfogalmazás, miszerint egy bizonyos Foch marsall szigorúbb bánásmódot követelt a németek számára az 1919-es versailles-i békefeltételeknél, hogy „elvegye a németek kedvét a háborúzástól”. Akarata ellenére egyébként rátapintott a lényegre, mert a második világháborúnak éppen a versailles-i (és benne a trianoni) békediktátum ágyazott meg. S nem holmi „háborúzási kedv”!
Maximum a háborús propaganda szintjén értelmezhető, hogy Hitler és a németek szerettek háborúzni, még talán mondhatjuk azt is, hogy ez volt a hobbijuk, és mint egy gyerek rossz szokásáról, le kell szoktatni. A valóságtól mi sem áll távolabb! Az első világháborúban a német katona hősiesen helyt állt, a frontvonalak egyáltalán nem ott húzódtak, ami indokolttá tette volna a teljes összeomlást. De a hátország a marxista-zsidó szerveződéseknek „köszönhetően” összeomlott, Németország pedig egy pillanat alatt térdre rogyott, majd nyakába kapta a szigorú békefeltételeket, területének 13 százalékát vesztette el, de ez sok millió németet jelentett (Magyarország még rosszabbul járt!). Majd a háború után olyan kárpótlásokat kellett fizetniük, amelybe majdnem belerokkant. A németek éheztek, fáztak.
Majd jött az 1929-es gazdasági világválság, és a helyzet teljesen kilátástalanná vált. A gyenge weimari rendszer nem bírta, kormányok váltották egymást, ennek vetett véget Hitler és az NSDAP 1933-ban, és egy ritkán látott gazdasági fellendülést hajtott végre, majd azután elkezdte a versailles-i békediktátum revízióját. Tehát nem puszta hódítási hóborttól vezérelve kezdtek a németek terjeszkedésbe, hanem megpróbálták visszaszerezni azokat a földeket, ahol színtisztán németek élnek.
Ordító a kettős mérce. Németországot és főként Magyarországot szabályosan kivégezték, ez nem zavarta a „művelt nyugatot”, ez jogos volt, de ha valaki ez ellen fellép, az rögtön háborús megszállottá válik. Nagyjából ez egyébként az 1945 óta fennálló világrend fundamentuma is.
A 24.hu írásában gúnyosan utalnak egyébként rá, hogy egyesek Hitlert úgy állítják be, hogy nem akart háborút, csak a „világzsidóság” sodorta bele. Természetesen ez sem fekete és fehér, és a háború alatt a német diplomácia nem volt tökéletes, sőt, súlyos hibákat vétett, de alapvetően mégis igaz, hogy Hitler nem akart világháborút. Még akkor is, ha természetesen azt sem lehet rá mondani, hogy maga volt a pacifizmus megtestesítője, ez nyilvánvalóan nem igaz.
De mit mondjunk azokra, akik már 1933-ban hadat üzentek Németországnak? Ez pedig Júdea volt. Aki a nemzetiszocialisták hatalomra kerülését követően mindent megtettek annak érdekében, hogy Németországot ellehetetlenítsék, ezek azok a zsidó vagy zsidó érdekeltségű körök voltak, akik a nyugati világban igen erős lobbitevékenységet folytatta, többek között a mindenkori amerikai elnök, vagy Winston Churchill körül. Ezek a körök az amerikai politikát a mai napig áthálózzák.
Sok ilyet fel lehetne sorolni, de talán a legbrutálisabb az ún. Morgenthau-terv volt. Ez Henry Morgenthau amerikai zsidó származású pénzügyminiszter terve volt (már totális győzelemmel számolva 1944-ben – a szerk.), amely Németországot totálisan le akarta gyengíteni. A Morgenthau-terv lényegi pontjai: Németország teljes leszerelése, a „háborús bűnösök” megbüntetése (ebbe elég könnyű volt bekerülni), a megszállt területekről elrabolt tulajdonok visszaadása, jóvátételi szolgáltatások leszerelendő ipartelepek átadásával, a külföldi német követelések lefoglalása és Németországon kívüli kényszermunka. Kelet-Poroszországot át kell adni a Szovjetuniónak és Lengyelországnak, Dél-Sziléziát Lengyelországnak, a Rajna-Mosel-térséget Franciaországnak. De felvetődött még akár a német férfiak kasztrálása is.
A 24.hu írásában szerepel az a kitétel is, hogy végül a „jók” győztek. Ismerős ez, ugye? Az amerikai és a jelenkori politikai elit részéről gyakran elhangzik a kijelentés, ők állnak a „történelem jó oldalán”. Ez a „jó oldal” pedig nem más, mint a judeokrata alapú világrend, ahol az USA bombázógépek formájában viszi a „demokráciát”, ordít a kettős mérce, amit lehet nekik, azt másnak nem, a világ teljes alávetettsége egy szűk klikk által uralt globalizációnak. A kiprovokált második világháború azt döntötte el, hogy ebbe az irányba induljon a világ, és mind a mai napig ott is van.
Megérte-e egyébként ez az angolok részéről? Ezt akarta Churchill? Vajon mit szólna, ha ma látná London utcáit? Ezért haltak meg fehér fiatalok millió annak idején? A második világháború egy nagy európai polgárháborúként is felfogható, ahol a valódi Európa elsüllyedt és azóta sem emelkedett ki. A második világháború a fehér ember tragédiája volt minden értelemben és máig kihatóan.
De ezen túlmenően egy világszabadságharc is volt a nemzetközi zsidóság által irányított marxista és plutokrata, liberáldemokrata érdekcimboraság ellen, amely sajnos elbukott, és mi, európaiak azóta is várjuk, hogy szebb napok köszöntsenek fajtánkra és kultúrkörünkre, így ezen a napon fejet is kell hajtanunk mindazon hősök emléke előtt, akik az új Európáért és hazájuk védelmében estek el.
Leventeként állt helyt Budapest ostromakor – interjú Sebes Emillel (1. rész)
(Kuruc.Info nyomán Szent Korona Rádió)