Nem az első eset. Mi is beszámoltunk nemrégiben arról, hogy kutyákkal tépettek szét egy, a kanapéból felkelni sem tudó szellemi fogyatékost.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Egy nappal azután, hogy eltemették testvérüket, az al-Abadla testvérek megtalálták a lábát, körülbelül 200 méterre attól a helytől, ahol szerintük egy izraeli dróncsapás végzett vele Gázában.
A 29 éves Ahmed Saeed Masoud al-Abadla, akinek Down-szindrómája volt, körülbelül kilenc hónapja kitelepítettként élt egy sátorban a gázai Hán-Júniszban lévő Mawasi al-Qarara városában, édesanyjával és nős testvérével, Ferasszal együtt.
Mielőtt három napra eltűnt, Ahmed vissza akart térni otthonába, Qararába, hogy megvizsgálja a Gázai övezet déli részén történt izraeli betörés során keletkezett károkat.
„Ahmednek az ő állapotához képest kivételes kognitív képességei voltak. Amikor gyerekként belépett az Élethez való jog iskolába, kapott egy oklevelet, amely bizonyította, hogy ő az egyik legokosabb Down-szindrómás gyerek” – mondta testvére, Feras a Middle East Eye-nak.
Halála előtt Ahmed a családjával abban a sátorban lakott, ahová a háború miatt kitelepítettként menekültek.
Az al-Abdala család az október 10-i harcok során kényszerült elhagyni otthonát, majd a novemberi tűzszünet idején visszatértek, majd még kétszer kitelepítették őket, míg végül Qarara Mawasi városrészében kötöttek ki.
Július 2-án az izraeli hadsereg megkezdte Hán-Júnisz lerohanását, és a tömeges evakuálási parancsot követően fokozta támadásait. Az invázió kezdeti szakasza körülbelül egy hétig tartott, és július 10-én fejeződött be.
A szórványos katonai akciók és műveletek azonban egész júliusban folytatódtak Hán-Júniszban, ami mintegy 40 000 palesztint kényszerített lakóhelyének elhagyására.
Július 25-én Ahmed közölte a családjával, hogy elmegy, és elhagyta a rögtönzött sátrat.
„Gyakran egyedül ment ki, tudta, hová kell mennie” – magyarázta Feras, hozzátéve, hogy bátyja általában néhány órára ment el, hogy meglátogassa a környéken élő barátait vagy unokatestvéreit, mielőtt visszatért volna.
„Jól kommunikált másokkal, és a beszéde tiszta volt. Sok barátja volt, és nagyon szerette a családja és a környékbeliek” – tette hozzá Feras.
„Erős kommunikációs képességei miatt nem tartoztunk azok közé a családok közé, akik bezárva tartották a Down-szindrómás fiukat, bár nem is hagytuk állandóan egyedül kóborolni” – mondta az MEE-nek.
„Ahmed egyik ügyes tulajdonsága volt, hogy ha valaha is sokáig maradt kint, odament valamelyik unokatestvéréhez, és azt mondta: »Gyere velem a házba, biztosan meg fognak szidni, amiért elkéstem«. Tisztában volt azzal, hogy mi a helyes és mi a helytelen”.
Egyértelműen szándékos volt
Minden egyes katonai betörés után, amely a Qarara negyedükbe történt, Feras elvitte a bátyját az autóval, hogy ellenőrizze az otthonukat és a károkat a környéken.
Ahmed eltűnésének napján a családja úgy véli, hogy valószínűleg ugyanezt akarta tenni.
„Ahmed elment egy rokonunkkal, aki korlátozott kognitív képességekkel rendelkezett. Úgy tűnik, hogy a házat és a környéket akarták ellenőrizni, ezért mentek el a tudtunk nélkül” – mondta Feras a MEE-nek.
„Este 9 vagy 10 órakor éreztem, hogy valami nincs rendben. Ekkor jött el hozzám annak a férfinak a fia, aki Ahmeddel ment el, és azt mondta, hogy az apja is későn ért haza. Ekkor tudtam, hogy valami komoly baj van”.
Még aznap este Feras bejelentette Ahmed eltűnését a rendőrségen. Másnap reggel kapcsolatba lépett a Vöröskereszttel, és a Hán Júniszi Nasszer kórház és a Deir al-Balah-i al-Aqsa Mártírok Kórház sürgősségi osztályain, intenzív osztályain és hullaházaiban kereste őt.
Három nappal később, július 28-án a család egy szomszédjától kapta a hírt, hogy Ahmedet megölték, és a holttestét a házuk közelében találták meg.
„A bátyám még aznap este elment, hogy megkeresse Ahmedet, annak ellenére, hogy a helyzet még mindig rendkívül veszélyes volt. Az otthonunk közelében találta meg a holttestét, amely már oszlásnak indult. Segítséget kért egy lakostól egy állatvontatta szekérrel, és a szekéren elszállították a holttestet az al-Aqsa Mártírok Kórházába. Még aznap este eltemettük” – mesélte Feras.
„A teste egyértelműen oszlásnak indult, és nyilvánvaló volt, hogy az eltűnése napján mártírhalált halt. A lábait térdnél lecsonkolták – az egyik lába teljesen hiányzott. Másnap találtuk meg, körülbelül 200 méterre attól a helytől, ahol a teste volt”.
Ahmed családja úgy véli, hogy egy izraeli dróncsapás végzett vele, amely kifejezetten őt és rokonát célozta meg.
„A bátyám elmondta, hogy amikor elmozdította a holttestet, egy körülbelül 6 vagy 7 cm átmérőjű lyukat talált alatta. Ugyanez a lyuk volt látható a mellkasán is, ami arra utal, hogy a csapás felülről érkezett, nem pedig tüzérségi lövedéktől” – mondta.
„Ez annál is inkább riasztó, mert ha valóban egy drón találta el, akkor ez azt jelenti, hogy a drónt irányító tiszt egyértelműen láthatta és rögzíthette őt, azonosítva őt, mint fegyvertelen civilt, mégis lecsapott rá. Ez egyértelműen szándékos volt”.
Feras elmondta, hogy amikor felvette a kapcsolatot a Vöröskereszttel, hogy jelentse Ahmed halálát, egy képviselője azt mondta neki, hogy ez nem egyedi eset.
A segélyszervezet számos olyan esetet dokumentált, amikor Down-szindrómás embereket ölt meg különféle eszközökkel az izraeli hadsereg Gázában.
Kutyával tépettek szét egy fogyatékos palesztint a cionisták
Roger Waters nyíltan beszélt az izraeli lobbiról és a gázai népirtásról
(Middle East Eye nyomán Szent Korona Rádió)