Az idei Olimpián a legnagyobb figyelmet kapó magyar sportoló egyértelműen Hámori Luca volt, hiszen ő állt ki a kétes identitású Imane Helif ellen. A Magyar Jelen telefonon interjúvolta meg a fiatal boxolónőt.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
-Éppen nyaralás előtt állsz, ha jól tudom, még csak most fogod majd kipihenni az olimpia fáradalmait?
– Igen, igen, majd hétfőn utazunk el külföldre, és ez lesz az a két hét, ami tényleg a pihenésről fog szólni.
– Nagyon kimerültél, elfáradtál az elmúlt időszakban?
– Megmondom őszintén, hogy igen. Egy nagyon kemény felkészülés van mögöttem és az olimpia is azért elég sokat kivett belőlem. Illetve a verseny utáni időszak is, mert az sem a pihenésről szólt eddig. Nagyon sok megkeresés érkezett, ami természetesen jó dolog, de azért fárasztó is. Úgyhogy azt gondolom, hogy lesz mit kipihenni.
– Mentálisan pluszban kifárasztott valamilyen szinten az a meccs, ami miatt talán jobban a figyelem középpontjába kerültél, mint azt előzetesen várhattad?
– Így van, erre szerintem senki nem volt felkészülve. Legalábbis én biztosan nem, hogy ez így fog alakulni, vagy ilyen végkimenetele lesz.
– Az viszont plusz erőt adhatott neked, hogy egy egész ország állt mögötted. Természetesen az összes olimpikonunk mögött ott volt az egész ország, de te azért egy kiemeltebb figyelmet kaptál. Ezt hogyan élted meg, hogyan tudtad kezelni?
– Így van, tudtam, hogy egy ország van mögöttem, illetve a többi sportoló mögött, de azt gondolom, hogy ez volt az a mérkőzés, amire mindenki felkapta a fejét, és tényleg mindenki szorított értem. Ez egyébként egy nagyon jó érzés volt, olyan üzeneteket kaptam, amikre nem számítottam. Olyan emberektől is akár, akiket nem is ismerek, de éreztették velem, hogy ott vannak, és velem vannak, ami nagyon nagy erőt adott.
– Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy Helif ellen kell majd ringbe lépned?
– Igazából nem volt bennem semmi különleges, próbáltam ugyanúgy felfogni, mint egy másik mérkőzést. Nyilván ezt azért ez a nagy médiafelhajtás nem hagyta, de a legelső gondolat az volt bennem, hogy jó, oké, megyünk tovább, kettő meccset már nyertem, és az a cél, hogy a harmadik is meglegyen.
– Egy ország találgatta, vagy találgatja még mindig, hogy ott a két menet közötti szünetben mi hangzott el. Tegyük tehát tisztába, férfinek nevezted, vagy valami mást mondtál?
– Nem, nem az hangzott el. Többször is megnéztem azt a videót, és már alapból az volt odaírva, hogy én ezt mondom, nyilván az embereknek akkor már ez volt a fejükben, és azt hallották, ami oda van írva. De hogyha valaki többször visszanézi ezt a videót, és nem hallja azonnal bele azt a szót, amit mindenki gondol, akkor lehet hallani, hogy én azt mondom, hogy hülyeség. Sajnos úgy lett ez a videó megvágva nyilván, hogy én rosszul jöjjek ki belőle, de én ott nem azt mondtam, hogy férfi, hanem azt, hogy hülyeség. De igazából nekem nincs mit bizonyítanom, mert tudom, hogy mit mondtam, mindenki más azt hisz, amit szeretne.
– Mit szólsz ahhoz, hogy a jövő évi világbajnokságon nem is engedik őt indulni?
– Már az előzőről is diszkvalifikálták. Engem egyébként nem lep meg, hogy az IBA tartja magát ehhez a döntéshez, és a következőre sem engedi. Én azt sem mondom, hogy örülök, vagy nem örülök. Ha én a jövőben összekerülök vele még egyszer bármilyen versenyen, akkor ugyanúgy fogok odaállni, mint hogyha egy átlagos mérkőzés lenne. Persze bízom benne, hogy akkor majd megfordul az eredmény, és az én kezemet emelik a magasba.
– Helif olasz ellenfele elég hamar föladta a mérkőzést. Neked ez, ha jól sejtem, egy pillanatig meg sem fordult a meccs közben a fejedben.
– Nem, nem, egyáltalán nem. Én amikor bementem a ringbe, sőt már előtte is tudtam, hogy miért mentem oda. Igazából én élveztem az egész három menetet, és összességében viszonylag attól függetlenül, hogy kikaptam, egy jó élmény volt, hiszen az már a harmadik mérkőzésem volt az első olimpiámon.
– Mit jelent neked az, hogy a magyar címert, Magyarországot képviselhetted ezen az olimpián?
– Nekem ez egy óriási nagy büszkeség, én büszke magyarként voltam ott az olimpián. Büszke voltam arra, hogy az első nő lehettem a magyar ökölvívók közül, akinek ez sikerült. Talán ez még adott egy plusz büszkeséget, és azt gondolom, hogy próbáltam méltóképpen képviselni a hazánkat, és azt gondolom, hogy sikerült is. Bízom benne, hogy miután én voltam az első női magyar ökölvívó az olimpián, én leszek a második is a következőn.
Kizáratnák az olimpiáról Hámorit, mert ki merte mondani, hogy az ellenfele férfi
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)