A természetpusztítás egyik negatív következménye, hogy egyre több kórokozót szabadítunk magunkra. Ezek, még ha eleinte nem is veszélyesek, gyorsan változva, akár halálos járványok kiindulópontjai is lehetnek. A lajhárvírus képében épp most nézhetjük végig a folyamatot – bár még egyáltalán nem biztos, hogy mi lesz a kórokozó jövője.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az amerikai kontinensről származó Oropouche a Zika-lázhoz hasonló betegséget okoz, a leggyakoribb tünetei a láz, fejfájás, hányinger, hányás, izom- és ízületi fájdalmak, de ritkább esetben az idegrendszert is megtámadja, az agyban és a gerincvelő környékén okozva gyulladást. Azonban, ahogy azt Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője mondja, „a tankönyvekben nem halálos vírusként rögzített kórokozó legújabb variációja idén két ember halálát okozta”.
Európában a lajhárvírus még nem tudta megvetni a lábát, de így is 19 esetet regisztráltak csak idén – a kórokozókat minden esetben hazatérő turisták szervezetében mutatták ki. Kemenesi szerint
„a sztori hasonló, mint a Zika esetében. Halljuk, hogy Amerikában hirtelen felfut egy fertőzés, majd azt várjuk, mikor jelenik meg nálunk, és hogyan fog terjedni. Ez persze éveket vagy évtizedeket is jelenthet, ám a pályát már megépítettük hozzá, hurcoljuk a szúnyogokat, kórokozókat földrészek között, utazunk és kivágjuk az erdőket.”
A természet féktelen pusztításával egyre kisebb területre szorulnak vissza az állatok. Más fajok az ember környezetében telepednek meg kihasználva az olyan lehetőségeket, mint az egyszerűbb táplálékhoz jutás. Megint mások a klímaváltozás miatt elviselhetetlenné váló élőhelyeikről vándorolnak el. Ezekben mind közös, hogy élősködőiket és kórokozóikat is hozzák magukkal, amikor pedig közvetlen érintkezésbe lépnek az emberekkel megnő a valószínűsége, hogy a vírusok „átugorjanak róluk az emberre”. Ezt a jelenséget hívják zoonózisnak.
Egyre több vírus ugorja meg az akadályt, és alakítja ki állatról emberre, emberről emberre terjedő variációját. Bár még nem tartunk ott, de sajnos ez a veszély fennáll az Oropouche-vírus esetében is. A fertőzést egyelőre törpe- és csípőszúnyogok terjesztik, ám ezek a vektorok Európába még nincsenek jelen, ez azonban nem jelenti azt, hogy biztonságban lennénk. Ahogy azt a Covid alatt megtanultuk, a vírusok képesek nagy tempóval újabb és újabb, mindig más és gyakran „sikeresebb” variánsokat kialakítani. Talán idővel a nálunk honos, illetve behurcolt szúnyogfajok is terjesztőkké válhatnak.
Mit tudunk a lajhárvírusról?
Az Oropouche ellen egyelőre nincs védőoltás, a gyógyulás a tüneti kezelésen és a szervezet immunrendszerén múlik. Egyelőre a halálozás rendkívül ritka, mindössze két eset ismert. A círus másik nagy veszélye lehet, hogy a legfrissebb eredmények alapján a Zika-vírusnál megismert kisfejűséghez hasonló magzati elváltozásokat okozhat, illetve vetélést idézhet elő.
Ahogy írják, egyelőre a legtöbb amit tehetünk, a megelőzés: aki Közép- vagy Dél-Amerikába utazik, mindenképpen használjon rovarriasztó készítményeket, szúnyoghálót. Szintén előnyös, a ventillátor használata, melyek hatékonyan „elfújják” közvetlen közelünkből a rovarokat.
Génmódosított szúnyogokkal fékeznék meg a dengue-lázat a brazilok
(Greendex.hu nyomán Szent Korona Rádió)
