Az eddig háttérben maradóknak is egyre jobban elege van a cionista terrorállamból? A zsidók most elszámolták magukat? Tényleg megindulhat akár Törökország és Egyiptom is Iránnal vállvetve? Többek között ezekre válaszol Leonid Savin.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Törökország már régóta támogatja a Hamászt, és Egyiptomban is vannak velük szimpatizáló szervezetek.
Az iráni megtorlásra számítva, beleértve az IRGC (Iszlám Forradalmi Gárda) aktivizálását Szíriában, valamint a libanoni Hezbollah ismételt támadásait és a jemeni Húszik által Izrael területére kilőtt rakétákat és drónokat, általában nem veszik figyelembe a más országokba vezető összeköttetések faktorát. Rendszerint figyelembe veszik az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság Izraelnek nyújtott támogatását, miközben a kölcsönös kapcsolatok képe sokkal összetettebb és kuszább. Bár létezik az Ellenállás Tengelye, amely az Egyesült Államokat és Izraelt tekinti ellenségének, ezen kívül más államok és szereplők is részt vehetnek a széles körű eszkalációban.
Ezzel összefüggésben Michael Rubin, a Pentagon volt tisztviselője az izraeli lobbihoz közel álló neokonzervatív agytröszt, az American Enterprise Institute honlapján megjelent véleménycikkében azon elmélkedik, hogy a Hamász politikai vezetője, Iszmail Haníje iráni halála után az izraeli biztonsági szolgálatok hol és kiket fognak a továbbiakban meggyilkolni.
Cikke elején Katarról és Jordániáról ír. Egyszer, amikor 1997-ben az izraeli titkosszolgálatok megpróbálták megmérgezni a Hamász vezetőjét, Khaled Mashalt, Husszein jordániai király a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetőzött, és Izrael még ellenszert is biztosított áldozatának. Az Egyesült Arab Emírségekben is előfordult már, hogy Hamász-ügynököket gyilkoltak meg. Katar, ahol a Hamász székhelye van, úgy tűnik, kiesik Tel-Aviv célpontjai közül, talán azért, mert az emírség közvetítő szerepet tölt be Izrael és a palesztin ellenállás között, valamint az Egyesült Államok és a tálibok közötti tárgyalások közvetítőjeként is fellépett. Ráadásul Katarban nagy amerikai katonai bázis található, és mivel az országnak Izraelhez fűződő kapcsolatai vannak, valakinek a célzott megölése ebben az országban veszélyeztetheti az amerikai katonai jelenlét fenntartását.
Katar mellett azonban ott van Törökország is. Erdogan retorikája Izraellel szemben az utóbbi időben meglehetősen agresszívvá vált, sőt Izrael katonai inváziójára szólított fel.
Katar és Törökország egyébként bizalmi kapcsolatban áll egymással, és Törökország támogatta mind a Muzulmán Testvériséget (valójában a Hamász a Muzulmán Testvériség palesztinai tagszervezete), mind az Al-Kaida szíriai tagszervezeteit.
Rubin szerint Erdogan 2006-ban meghívta a Hamászt Törökországba. A következő években nemcsak diplomáciai és pénzügyi támogatást nyújtott a Hamásznak, hanem fegyvereket is igyekezett szállítani a csoportnak.
Megjegyzi, hogy “Törökország azt hiheti, hogy az erő illúziója és a NATO-tagság miatt büntetlenül cselekedhet. A terroristák Isztambulban és Ankarában játszóteret látnak, ahol megpihenhetnek és átcsoportosulhatnak, biztonságban a drónoktól és a merénylőktől. Talán ezeknek az időknek most már vége lehet. Erdogan nem panaszkodhat: Saját kormánya nyíltan elrabolja és meggyilkolja ellenfeleit szerte Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. Haniyeh Teheránban halt meg. A Hamász következő vezetője ugyanilyen valószínű, hogy Ankarában hal meg.”
Izraelnek azonban bizonyos politikai személyiségek célzott és céltudatos meggyilkolása mellett van egy másik komoly nyomásgyakorló eszköze is Törökországra. Ez pedig a kurdok. Izrael már Mustafa Barzani 1961 szeptemberi első felkelése előtt is támogatta a kurdokat fegyverszállításokkal és harcosok kiképzésével. Ugyanakkor a kurdok támogatást kaptak a monarchikus Irántól is, amely az iszlám forradalom előtt nagyon szorosan együttműködött Izraellel. Szaddám Husszein rezsimje alatt Tel-Aviv szintén minden lehetséges módon segítette az iraki kurdokat, és most Észak-Irakban az izraeli különleges szolgálatok elég jól érzik magukat, amikor megpróbálják felkutatni az Irán-barát síita csoportokat. Arról nem is beszélve, hogy ott már izraeli vállalkozók is működnek. Kurdisztánon keresztül az izraeli különleges szolgálatoknak már most közvetlen hozzáférése van Irán és Irak területeihez, ami egy nagyobb háború esetén komoly tényezővé fog válni.
Bár a török kurdok, akárcsak a szíriai kurdok, némileg különböznek az iraki kurdoktól, mégis fennáll a kettős proxy stratégia alkalmazásának lehetősége Izrael részéről.
Izrael pedig többször is bizonyította, hogy ért az ilyen műveletek végrehajtásához, és egyébként a Moszad ügynökeit az elmúlt években többször is őrizetbe vették Törökországban. A közelmúltban pedig a török média nyíltan megírta, hogy Izrael a Hamász törökországi tagjai ellen tervezi műveleteit, amelyhez a Moszad alacsony jövedelmű diákokat toborzott.
Végül ott van Egyiptom is. A Hamász a Gázai övezetbe évek óta földalatti alagutakon keresztül csempészi a fegyvereket és egyéb felszereléseket. A Muzulmán Testvériség mozgalom eredetileg Egyiptomban született körülbelül száz évvel ezelőtt, és annak ellenére, hogy Al-Szíszi marsall hatalomra kerülése után hivatalosan vereséget szenvedtek, elég sok követőjük van az országban, és közülük néhányan radikálisak. Ehhez az ügyhöz köthető egy incidens is, amikor 2023 októberében egy egyiptomi rendőr Alexandriában tüzet nyitott egy Izraelből érkező turistákat szállító buszra.
Bár az egyiptomi hatóságok eddig meglehetősen visszafogottan viselkedtek Izraelnek a Gázai övezetben végrehajtott büntetőműveletével kapcsolatban, a konfliktus eszkalálódása esetén másként dönthetnek. Alternatív megoldásként Al-Szíszi zöld utat adhat a helyi Muzulmán Testvériségnek, hogy részt vegyen a konfliktusban, sőt mindent megadhat nekik, ami szükséges a belső helyzet tehermentesítéséhez, és ahogy mondani szokás, a veszélyes szenvedélyes elemeket egy külső ellenségre irányítva ártalmatlaníthatja.
Könnyen lehet, hogy Irán kiváró álláspontja annak köszönhető, hogy jelenleg többoldalú tárgyalások folynak a partnerekkel, szövetségesekkel és potenciális támogatókkal arról, hogy pontosan milyen stratégiát válasszanak Izrael ellen, figyelembe véve a Netanjahu-kormány lehetséges reakcióját bizonyos lépésekre (elvégre több lehetőség is felmerülhet – néhány izraeli tábornok meggyilkolásától a tömeges együttes támadásig). Ugyanakkor a választások előtti bizonytalanság az Egyesült Államokban nem játszik Izrael javára, és Kamala Harris kritikusabb álláspontot képvisel Izrael palesztinai akcióival szemben, mint Joe Biden.
Ázsiában terjeszkedik a NATO – Egyre jobban beintegrálja csatlósait az USA
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)