A király távozott az országból, miközben Nándorfehérvár védői világra szóló diadalt arattak

1456. július 22-én Hunyadi János Nándorfehérvár alatt megfutamította a török hadakat. A nándorfehérvári diadal izgalmas krónikája mellett a világra szóló győzelemhez kötődő legendák, „magyar mítoszok” (Dugovics Titusz hőstette, a Hunyadiék győzelmét hirdető harangszó, az ágyúk megfordítása) világát is végigjártuk Cseh Valentin történésszel, akinek kötetei jelentek meg Nándorfehérvár sikeres védelméről és a vár 1521-es elestéről is.

Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

– Az 568 évvel ezelőtti nándorfehérvári csata időpontja közel áll egy világtörténelmi dátumhoz: II. Mehmed szultán három évvel korábban foglalja el Bizáncot. Hogy helyezhetjük el ezt a korszakot az 1375-től zajló magyar–török háborúk sorában?

– Ebben a történetben Konstantinápoly 1453. május 29- i eleste kulcspillanat. Előre vetíti ugyanis, hogy a török európai irányban támadásokat fog indítani. Ebben az irányban egyetlen komoly ellenfél van, ez a Magyar Királyság. S annak területére csak úgy lehet bejutni, ha valaki Nándorfehérvárt elfoglalja. 1440-ben a török ezt már megpróbálta: II. Murád tesz kísérletet erre.

– Volt tehát egy nándorfehérvári ostrom már 1440-ben is?

– Igen, ám erről az ostromról viszonylag keveset tudunk. A török már ekkor rájön a vár kulcsszerepére – ráadásul a végvár esetleges elfoglalásával észak-balkáni hódításaikat is stabilizálni tudták volna, másrészt az akkor még önálló államként létező Szerbia északi részét is sikerült volna a kezükre keríteni, ami újabb boszniai hódítások felé nyitott volna teret részükre. Ez utóbbi az 1460-as évektől sikerült is nekik.

– Magyarország történelmében egy válságos időszakban került sor az 1456-os, legendás ütközetre: egy daganatos betegségben vagy leukémiában szenvedő, ekkor 16 éves tinédzser, V. László ül Magyarország trónján, aki az 1456-os döntő ütközet idején éppen Bécsben tartózkodik. Mit keres ott egy ilyen döntő pillanatban?

– Korabeli feljegyzések arról számolnak be, hogy a király vadászat ürügyén távozott az országból. Mentségére szóljon, hogy az ausztriai ügyei miatt volt gyámjával, III. Frigyessel szemben is komoly konfliktusai voltak. Ám mindez termesztésen nem indokolja, hogy egy támadás idején otthagyja – uralkodóként – a saját királyságát. A magyar bárók pedig miután látták, hogy a király sem áll ki emellett a harc mellett, távol maradtak a küzdelemtől – igaz, páran, mint például Kórógyi János, Újlaki Miklós, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén azért közülük is segített Hunyadinak. Komoly segítséget adott viszont Don Juan de Carvajal bíboros, pápai legátus. Ő volt az egyik kulcsszereplője annak, hogy Magyarország a nemzetközi térben segítséghez jusson.

– Mennyiben támogatta a török elleni védekezést a katolikus egyház?

– Nyilvánvalóan Kallixtusz pápa is támogatta hazánkat, megemlíthetjük például – ha nem is direkt Nándorfehérvár okán – a déli harangszó elrendelését. A másik fontos személyiség pedig Kapisztrán Szent János, aki jelentős tevékenységet fejtett ki keresztesek toborzásában. Nemcsak Magyarországon folyt toborzás, s ebben Carvajalnak volt részben szerepe: mind a Német-római Birodalomból, mind Lengyelországból és Csehországból is érkeztek keresztesek. Jöttek Bécsből, Regensburgból is.

– El is értek a helyszínre?

– Egy részük ideért az ostrom idején, de volt, aki már csak azután ért Magyarországra. A jó szándék tehát megvolt. A pápa is összeszedett egy kisebb flottát, s az aragóniai király is segítőkész volt. Más országokban nem volt ekkor a segítőkészség, ebben a nikápolyi csata emléke is közrejátszhatott.

– Megindul tehát II. Mehmed oszmán uralkodó. Hány katonával?

– Már 1455-56 fordulóján érkeztek Raguzából olyan hírek, hogy a török Magyarország ellen készül. Nyilván egy ekkora haderő összeszedése, egybegyűjtése Drinápolyba, sok időt vesz igénybe. Egy jó előre megfontolt lépéssel állunk tehát itt szemben. A sereg létszámáról igen sok becslést ismerünk: egyes középkori írók minimálisan 100 ezer és maximálisan 400 ezer fő közti létszámot jegyeztek fel, utóbbi nyilván irreálisan magas szám. A mai, modern történettudomány 70–100 ezer fő közötti létszámról beszél. Held József történész szerint 70 ezres volt az oszmán sereg, de ebből a létszámból csak 50 ezer lehetett a katona; részben az ivóvíz szűkössége miatt, részben logisztikai okokból.

– Milyen „háttérfeladatokra” volt szükség?

– Vegyük a konszenzusos létszámot, a 70–100 ezer embert. Ha el akarjuk juttatni őket Drinápolyból (ma: Edirne, Törökország – a szerk.) Nándorfehérvárig, avagy Belgrádig, az egy jókora útvonal, amin egy olyan méretű tömeg halad végig, mint ma egy megyei jogú városunk vagy egy budapesti kerület teljes lakossága. Ezeknek az embereknek egy több hónapon keresztül oda – majd, bármi is történik, vissza is kell jutni, s végig élelmezni kell őket. Ebben az időszakban ez nem volt egyszerű feladat – ma sem lenne az. Akármekkora is volt viszont a létszám, a kor leghatalmasabb és legjobban felfegyverzett hadseregével kellett Hunyadi Jánoséknak felvenni a küzdelmet.

– Hogy történik meg Nándorfehérvárnál Mehmed seregének felállítása?

– Zimony felett hajózárat létesítettek – az oszmán flotta hajóit lánccal kötötték össze, hogy egy felmentő had hajói itt ne tudjanak áttörni. A sereg nagy része, a szárazföldi alakulatok Nándorfehérvár várától délre helyezkednek el. A balszárnyon volt a kis-ázsiai erőkből szervezett anatóliai hadtest, a Szávára támaszkodva. A Dunára támaszkodva állt fel a ruméliai hadtest, a birodalom európai felének a hadereje. Nagyjából középen voltak a janicsárok, a szultán tábora előtti térségben, s a vártól pár száz méterre a török tüzérség. Szintén a Dunára támaszkodtak a szpáhik is. A sereg felállásakor láthatjuk, komoly hibákat követtek el.

– Milyen hibák voltak ezek?

dr. Cseh Valentin. Fotó: hirado.hu

– Északról nem állítottak fel ostromzárat, ami meggátolta volna, hogy felmentő had érkezzen, és nem biztosították a hajóikat sem. Ezzel lehetőséget biztosítottak arra, hogy a magyar haderő tulajdonképpen már az ostrom vége előtt jó pár nappal felmentse ezt a várat és biztosítsa a folyamatos utánpótlást.

– Mennyiben volt sikeres ez a törekvés?

– A vár többezres védőseregét még annak körülzárása előtt Kapisztrán is megerősíti keresztesek bejuttatásával, s Hunyadi is kipróbált katonáival tölti fel az erősséget. Ez a vár nem egyezik meg a ma látható maradványokkal, hiszen ebben az időszakban még egy 15 hektáros területen fekszik, egyébiránt Szerbia újabban figyelemre méltó lépéseket tett restaurálására. Tehát Hunyadiék mindent megtettek, hogy a Szilágyi Mihály vezette védők megfelelő létszámmal, őrséggel rendelkezzenek.

– Mit tudunk a védők nemzetiségi megoszlásáról?

– Már a korabeli források is úgy fogalmaznak, hogy Nándorfehérvár „Szerbiában” levő település volt: bár Magyarország részét képezte, döntő részben szerbek lakták. Éltek itt magyarok és olaszok is, ők kereskedők voltak.

– S hány nyelven szólhattak a magyar és a már említett német mellett a vár alá érkező keresztesek?

– A már említett, német nyelvterületről érkezők mellett lengyel területekről vagy az ország déli részéről is érkeztek keresztesek: magyarok, szerbek és horvátok is. A Magyar Királyság védelmében harcolt mindenki Nándorfehérvárnál, s ebből mindenki kivette a részét.

– Hunyadi és Kapisztrán Szent János habitusa, stílusa erőteljesen eltért egymástól. Milyen hatással volt ezt az ostromra s a csata menetére?

– Ez az eltérés majd július 22-én domborodik ki, alapvetően addig Kapisztrán is elfogadta azokat a katonai érveket, amelyeket Hunyadi felsorakoztatott. A július 14-i dunai ütközet előtt, Péterváradon egyeztettek július 8-án. Itt már megszülettek a fontosabb döntések. Hunyadi volt a katona, ő ismerte a törököt, és ő tudta, milyen esélyeik lehetnek arra, hogy eredményesen vívják meg ezt az ostromot, a katonai döntéseket tehát ő hozta meg. Kapisztránnak ebben az időszakban az a szerepe, hogy minél több keresztest toborozzon, minél több embert hozzon.

– Csakhogy ezt a sereget be is kell juttatni a várba.

– Július 14-én sikerül áttörni a török folyami hajózárt, megnyílt tehát az út ahhoz, hogy a vár védőit kényelemesen el tudják látni. Hunyadi a helyszínre ért védők egy részét bevitte a várba, a többi haderőt Zimony alatt, a Szávára támaszkodva állomásoztatták a keresztesek. A két szomszédos tábor, az oszmán és a magyar között persze gyakoriak voltak a bekiabálások, az ijesztgetések – a pszichikai hadviselés teljes tárházát bevetették.

Hunyadi János. A Thuróczy-krónika ábrázolása (Forrás: Wikipédia)

– Nyilván egy idő múlva nem csak a hangjukra volt már szükség.

– A keresztesek napja június 22-én jön el: Hunyadinak eszébe sem jutott volna, hogy a keresztesek élére állva fordítsa meg a csatát. Igaz, Kapisztrán János is csak azért indul el, hogy lecsendesítse sereget: hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek a magyar hadvezér nem rendelt el. Csakhogy rájött arra, hogy nincs mit tenni, ha az emberek harcolni akarnak. A fordulat Hunyadit is meglepte, s egy ideig futnia kellett az események után, ám hadvezérként igen gyorsan lereagálta, hogy olyan „ziccer” alakult ki, amit ki kell használnia, s amit katonaként meg kellett tenni, azt meg is lépte. Így sikeresen eldöntötték az ostrom menetét a magyarok javára.

dr. Cseh Valentin történész 1978-ban született Zalaegerszegen. 2004-ben végzett a Pécsi Tudományegyetemen, történelem szakon, majd 2017-ben doktorált a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Kutatási területe kiterjed a késő középkori magyar hadtörténetre, a második világháború hadtörténetére, a magyar olajipar és a csepeli Szabadkikötő történetére valamint zalai vonatkozású helytörténeti témákra is. A Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológusa.

– Mi volt ez a „ziccer”, amit kihasznált?

– Hunyadi és több vezető társa éppen kint volt a Dunán. Arról tanácskoztak, hogy milyen esélyei vannak a további védelemnek Az előző napon ugyanis majdnem elesett a vár. Július 21-én körülbelül délután öt órától másnap hajnalig tartott a török ostrom, s értelemszerűen pihentetni kellet a csapatokat. A keresztesek tömeges bevetésére viszont nem került sor előző napon: kipihentek voltak és harcolni akartak. Pár katona, ezért kiszökött a várból és elkergetett néhány oszmán lovast. A keresztesek közül sokan úgy gondolták: végre itt a lehetőség a harcra! Egyre többen kezdtek átkeli a Száván, illetve kimenni a várból, hogy harcoljanak a törökkel. Ezeknek a kereszteseknek az élére áll Kapisztrán.

– Milyen eredménnyel?

– Megfutamították a török tüzérséget, s az anatóliai hadtestet is komoly bajba hozták. Hunyadi erre visszatért a várba, csapatait rendbe szedte és hadba vezette. S először is elfoglalta török tüzérség többi részét. Itt jön be az a legenda, hogy megfordították a török ágyúkat, s így kezdték el lőni az oszmán csapatokat, ám ez legfeljebb részben igaz.

– Mi gátolta volna ezt a hadműveletet?

– A korabeli ágyúk, főleg a nagyobbak, be voltak ásva a földbe. Ezeket nem volt túl könnyű megmozgatni. Ám a korabeli feljegyzések nem tévednek, biztos voltak ágyúk, amelyeket meg tudtak fordítani, s ezekkel valóban el tudták kezdeni a török sereg lövetését.

– Mit csinált ezalatt a török tüzérség, miért futottak meg ilyen hamar?

– Ez a tüzérség jelentős részben európai keresztény országokból való katonákból állt. Ők pedig pontosan tudták, hogy a védők agyon fogják verni őket, hogyha a kezük közé kerülnek, a felháborodás okán, hogy az oszmánok szolgálatába álltak és keresztényeket támadtak ezekkel az eszközökkel. Abban az időszakban is működött már, hogy aki többet fizetett bizonyos szolgálatokért, megkapta azoknak a szakemberek támogatását. Így például 1453-ban Orbán néven emlegetett erdélyi ágyúöntő mester (nemzetiségét pontosan nem ismerjük, lehetett szász vagy magyar), aki az oszmán seregek számára kiöntötte Bizánc ostromához a hatalmas ostromágyúkat, először a bizánci császárnak ajánlotta fel a szolgálatait. Mivel ott nem kellett, a török „lecsapott rá”. Ez elég bevett gyakorlat volt ebben a korban.

– A vár védelméhez kapcsolódik Dugovics Titusz legendája is.

– Legendája – hiszen jelenleg a történelemtudomány azon az állásponton van, hogy Dugovics Titusz néven nem létezett személy a nándorfehérvári ostrom idején, ám szerintem ez lényegtelen. Tulajdonképpen egy „történelmi hekkelésről” beszélhetünk. Bonfini leírja, hogy volt egy vitéz, aki a mélybe vetette magát a zászlót kitűző törökkel, máshol egy cseh vitézről olvashatunk. Jajce ostrománál is olvashatunk ugyanerről; lehet ez akár egy délszláv vándormotívum is. Ám a személyéhez tartozó történet, a hősi önfeláldozás olyan fogalom, amitől nem kell megfosztani a nándorfehérvári diadalt. Dugovics neve most már hozzákapcsolódik Nándorfehérvárhoz a jövő magyar nemzedéke számára is, s ettől épp úgy elválaszthatatlanná vált, mint a déli harangszó.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1853) (Forrás: Wikipédia)

– A török betörés hírére rendeli el ugyan III. Kallixtusz a napi háromszori harangozást, ám mi „úgy emlékezünk”, hogy a török feletti győzelem hatására. Hogy viszonyul itt egymáshoz a legenda és a valóság?

– 1456. június 29-én születik az a pápai bulla, ami a déli harangszót elrendeli.

– Tehát majdnem egy hónappal a diadal előtt.

– Tény viszont, hogy a déli harangozás elrendelése a török elleni harc okán történik meg, s ez összeköthető Nándorfehérvárral is. A pápa viszont a diadal emlékére rendeli el augusztus 6-án az Úr színeváltozásának napját, mint egyházi ünnepet: s rendelete szerint az egyházban ezen a napon a nándorfehérvári diadalra emlékeznek.

– Miért pont augusztus 6-át jelölte ki a pápa?

– Mert ezen a napon vette hírül a keresztény seregek győzelmét. Jóval később, 1500. augusztus 9-én rendelkezett VI. Sándor pápa arról, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg. Ennek a célja az volt, hogy a keresztény híveket imára szólítsa az oszmán terjeszkedés elleni küzdelemhez. S tény, hogy ebben komoly magyar érintettség is van.

– Nem sok harangszót hallhattak viszont a magyar sereg vezérei, hiszen a győzelmet sem sokkal élték túl.

– A győzedelmes ostrom után nem sokkal, 1456. augusztus 11-én elhunyt Hunyadi János, majd ugyanebben az évben október 23-án meghal Kapisztrán János is.

– Fél évezreddel a „másik” október 23-a előtt…

– Vannak érdekes egybeesések a történelemben.

– A török ostromoknak nem vetett véget nándorfehérvári kudarcuk sem.

– Valóban: 1459-ben, három év múlva a török beveszi Szendrőt, s így a szerb despota székhelye az Oszmán Birodalom részévé vált, s ezáltal tulajdonképpen megszűnt Szerbia. Majd 1463–64-ben a boszniai harcok során Bosznia északi és nyugati része Magyarország integráns része lesz, a többi a törököké. Így kialakul az Adriától Szörényvárig a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közti ütközőállamok nélküli határ.

– Mátyás idejében sikerül konszolidálni ezt a helyzetet, a Jagellóknak kevésbé.

– Mátyás alatt főleg 1479 után a török sem támad nagyon, ám a Jagellók idején, a Szrebernik elfoglalásával és a szreberniki bánság felszámolásával már 1512-ben egy jókora éket ütött a török a végvárrendszer horvát–bosnyák szakaszán. Közben a politikai helyzet megváltozott, s 1520-ra, Szelim szultán halála idejére az Oszmán Birodalom már egy három kontinensre kiterjedő, roppant méretű birodalommá vált, míg a Magyar Királyság Mátyás halálát követően hanyatlani kezd politikai, gazdasági, katonai értelemben is. Ez viszont nem azt jelentette, hogy ne lett volna a korabeli magyar állam továbbra is az egyik legnagyobb európai hatalom.

– Az újabb, 1521-es nándorfehérvári ostrom idején a nemzetközi háttér sem volt túl kedvező.

– A Német-római Birodalmat a reformáció mellett lekötötte a Habsburgok és a francia Valois-dinasztia közti ellentét. 1520-ban Szulejmán személyében új uralkodója lett az Oszmán Birodalomnak. Lázadás tőrt ki a török uralom ellen Szíriában… A magyar királyi udvar ekkor szerette volna némileg kijjebb tolni a szemben álló felek által felégetett határvonalat, s a katonai, pénzügyi realitásokkal nem számolva háborút provokált ki az új szultánnal, I. Szulejmánnal szemben.

– Ekkor is a szultán vezette seregek indultak meg Nándorfehérvár ellen?

– Egy olyan furcsa hadjárat alakult ki 1521-ben, amikor a szultán parancsára Ahmed pasa Szabács várát kezdte el ostromolni, míg a nagyvezíre, Piri Mehmed pasa Nándorfehérvárt, az ország kulcsát. Augusztus elejére viszont már az egész oszmán haderő Nándorfehérvárt támadta, Szabácsot addigra bevették. Számos roham visszaverését követően, augusztus 29-ére sikerült megszerezniük a várat. Hozzá kell tenni: nem harcban szerezték meg, hanem a vár védői Oláh Balázs vezetésével, 66 napi ostrom után feladták az erősséget. Ki kell emelni, hogy ez a pár száz katona olyan haditettet hajtott végre a vár tartásával több, mint két hónapon keresztül – úgy, hogy a központi hatalomtól semmilyen segítséget nem kaptak –, ami még a magyar hadtörténetben is ritkaság.

– Különös módon a vár eleste után öt évvel bekövetkezett kataklizma, a mohácsi vész sokkal erőteljesebben él nemzettudatunkban, mint akár a nándorfehérvári diadal, akár a vár későbbi, hősies védekezése, majd eleste. Miért került „közelebb” hozzánk a vereség a diadalnál?

– Mohács ma is Magyarországhoz tartozik – és sokkal egyszerűbb megemlékezni valamiről, ha az adott hely az ország részét képezi. Szerencsére nemzetünk történelme elég gazdag és az európai nemzettekkel összevetve, történelmünk eléggé dicsőséges. Sokszor ugyan a negatív dolgokat emeljük ki, Muhi–Mohács–Trianon katasztrófáját emlegetjük, de ne menjünk el amellett, hogy a magyarságnak számos diadala volt mind katonai téren, de politikai, tudományos és más területekre is kiterjedő sikereink is voltak, vagy említhetnénk sportsikereinket. Nem egy vesztes országról, nem egy vesztes népről beszélünk. Szerintem igen fontos, mennyire tud egy nép talpra állni a bukásai után. Nándorfehérvárra visszatérve, a diadal megteremtette a feltételeit Mátyás uralkodásának, lehetővé téve a középkori Magyarország utolsó felvirágzását.

(hirado.hu nyomán Szent Korona Rádió)

A vívó aki bár négy olimpiai aranyat is szerzett mégsem tartotta magát sportolónak – Fuchs Jenő emlékezete

Majom Krisztus Spanyolországban?