Toldi Péter évekig készült a kihívásra, és bár előző évben „csak” a felét teljesítette, idén legyőzte a teljes távot is, emellett elsőként jutott a célba 104 óra futás után! Gratulálunk neki!
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Toldi Péter 1. helyezettként, új pályacsúcsot beállítva célbaért a 2024-es Hell Race versenyen. Ahhoz, hogy Manaliból Leh városába eljusson 104 óra 33 perc 30 másodperc volt szükséges. Az utat magashegyi környezetben, a Himalája fantasztikus vonulatainak ölelésében teljesítette.
A futóval a verseny előtt készített interjút a Lelépő (természetbarát egyesület). Az interjút változtatás nélkül közöljük.
Hell race – így hívják a világ talán legkeményebb futóversenyét, amelynek a Himalája fantasztikus vonulatai biztosítják az izgalmas, magashegyi terepet. Ennek 480 kilométeres, egészen emberfeletti távjának vág neki hamarosan Toldi Péter. Az ismert ultrafutót a felkészüléséről és arról faggattuk, mi fog várni rá az elképesztő megmérettetésen.
Tavaly akkor beszélgettünk, amikor visszatértél Magyarországra a Himalájáról, akkor 217 kilométert tettél meg futva, magashegyi körülmények között. Akkor azt mondtad, hogy a 217 kilométer egyfajta felmérés, a cél a Hell Race 480 kilométeres távja. Idén pedig belevágsz a Manali és Leh közötti irgalmatlan versenynek. Ennyire jól élted meg a tavalyi kihívást?
Alapvetően igen és remélem most nem a retrográd amnézia beszél belőlem! (Nevet.) Habár életem egyik legkeményebb próbatétele volt a tavalyi verseny, nem jelentkeztek olyan jellegű, vagy mértékű tüneteim, amik miatt ne tudtam volna folytatni az előrehaladást. Ugyanakkor szükséges volt az óvatosság, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy miként fog reagálni a szervezetem a magashegyi körülményekre, valamint az akklimatizációra. Szóval utólag, józanul átgondolva is azt kell mondanom: a körülményeknek és az elvárásaimnak megfelelően alakult a tavalyi versenyem.
Azért most mégis csak több mint a duplájáról van szó a tavalyi távnak és a terepviszonyok is mások. Tudnál mesélni egy kicsit arról, hogy milyen körülmények várnak rád?
A Hell race útvonala egy X. százat óta dokumentált kereskedelmi útvonalon vezet. Ez ma is az egyik legjelentősebb elérési útja Leh városának, tehát színtiszta országúti körülményekre kell készülni. Maga az út majdnem teljes hosszában aszfalt borítású, csak ahol a természet visszavesz belőle egy-egy szakaszt, ott kell murvás, köves felületre, esetleg vízátfolyásra számítani. Szóval a nehézséget nem ez fogja magában hordozni. 480 kilométerre az a közel 10.000 méter szintemelkedés sem olyan borzasztó, amit a pálya tartogat.
A tengerszint feletti magasság és a környezeti körülmények azok, amik a Hell race legnagyobb kihívásai. A pálya fele (240 kilométer) 4.000 méter tengerszint feletti magasságban vezet, ami nagyban lassítja a regenerációt, rontja az emésztés hatásfokát, csökkenti a kognitív képességeket, egyszóval: nagyon megnehezíti az ultratávú futást. A másik legjelentősebb tényezőt az időjárási körülmények jelentik. Azokban a régiókban már egyértelműen a természet az úr, úgyhogy nagyon elővigyázatosnak kell lenni és gyorsan kell reagálni minden változásra, hogy az ember ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe.
Hogyan lehet egy ilyen versenyre felkészülni fizikálisan és mentálisan?
Fizikálisan, itthon Európában csak annyit tehetek, hogy lehetőségeimhez és képességeimhez mérten a legjobb formámba kerülök. A kulcs az akklimatizáció minősége lesz. Azonban minél jobb formában van a testem, annál jobban tud majd reagálni az akklimatizáció okozta hatásokra. Igyekszem célorientáltan, dolgozni. A gyorsító jellegű munkát teljesen elhagytam. Azonban nagyon nagy hangsúlyt kap az állóképesség és az erőfejlesztés.
A mentális felkészülésemnek is megvan a maga folyamata. Amellett, hogy a hétköznapi edzések során szinte keresem a diszkomfort jellegű helyzeteket (így gyakorolva motivációs technikákat), az egész folyamat nálam már a helyszínek „irodalmazásával” megkezdődik. A történelmi, kulturális háttér mellett, megtanulom az útvonalat. Fényképeket nézegetek az egyes helyszínekről és mindezt felhasználva sokat, nagyon sokat vizualizálok helyszíneket, helyzeteket. Így az ismeretlen tájak lassan ismerőssé, az egyes szituációk szokásossá válnak.
Mikor indulsz a Himalájába és mennyi időt szánsz az akklimatizációra? Ez idő alatt hogyan fogsz edzeni, van konkrét stratégia?
Június 3-án indul a gépem Budapestről. Pontosan két hetem lesz az akklimatizációra. Ez amúgy is a lassítás, a „tapering” időszaka, de a fent említett okokból a prioritás itt már az akklimatizáción lesz. Ez egy nagyon izgalmas feladat, hiszen a futás szempontjából folyamatosan könnyülő munka az elvárt, az akklimatizációnak azonban bizonyos időszakig fokozódnia kell, mielőtt hagyom elmélyülni. Természetesen kidolgozott akklimatizációs programmal utazok ki, úgyhogy lesz mit követnem.
Mik azok a tavalyi tapasztalatok, amiket hasznosítani tudsz majd?
Szinte mindent, hiszen ez volt a célja a tavalyi versenynek. Hiába a világ másik oldala, már ismerősen fog hatni India. Emberi kapcsolataim épültek ki, így már tudom, hogy milyen témában kihez fordulhatok. Ismerem a környéket, a szállásokat, az ételeket, a túra- és futóútvonalakat. És egyszer már eljutottam a táv feléig! Megtapasztaltam, tehát tudom, hogy mi vár rám és arra miként reagál a testem. Amit csak tudtam mértem, regisztráltam, feljegyeztem. Ez mind a segítségemre lesz.
Mi volt a legnagyobb hiányosság vagy gyengeség tavaly, ami esetleg hátráltatott téged és úgy gondolod, hogy idén kulcsfontosságú, hogy ezen változtass?
Hiányosságnak vagy gyengeségnek nem mondanám, egyszerűen csak tapasztalatlan voltam szó szerint mindenben. Szerintem a körülményekhez képest így is jól oldottam meg a feladatomat. Idén pedig már tapasztaltabban és magabiztosabban fogok működni. Az akklimatizációmon akarok javítani, valamint a verseny alatti intenzitás és a regenerálódás mértékét már tudni fogom mihez viszonyítani. Véleményem szerint ezek lesznek a legfontosabb változtatásaim tavalyhoz képest.
Ki az, aki elkísér majd a versenyen és hogyan tud majd támogatni? Hogyan képzeljük el a frissítéseket, az átöltözéseket, egyebeket egy ilyen nagy volumenű verseny és ilyen elképesztően hosszú táv esetében?
Idén egyedül utazok Indiába. Evelin a feleségem, és állandó társam a kalandokban, idén egyfajta háttércsapatként, itthonról fog kisegíteni a szervező munkában. A verseny alatt mellettem lesz egy hivatalos autó, helyi sofőrrel és egy kísérővel. Ezt a nevezési díj tartalmazza. Az autón lesz a teljes poggyászom, tehát a ruháim és a frissítésem is. Tavaly kiválóan együtt tudtunk működni az indiai csapattal. Bízom benne, hogy idén is megoldjuk a feladatunkat!
Biztosan kalkulálsz idővel, szakaszokkal, frissítő és pihenőidőkkel. Mi a terv, mennyi idő alatt fogsz beérni a célba, ha minden jól alakul?
Igyekeztem mindent aprólékosan kidolgozni és megtervezni. Egy optimális stratégia mentén indulok el és ha az élet közbeszól, akkor a legjobb tudásom szerint alkalmazkodok majd a körülményekhez. Mivel ez egy verseny, ennél többet előtte nem szívesen árulnék el. Ha hazatértem, verseny után nagyon szívesen kiterítem a lapjaimat, hisz’ az sokaknak tanulságos lehet. Maradjunk annyiban, hogy sportember vagyok, tehát június 17-én 22 órától elsősorban győzelemre és pályacsúcsra fogok hajtani.
Suhajda Szilárd emlékére – Julius Evola gondolatai a hegymászásról
(Lelepo.hu nyomán Szent Korona Rádió)