A Szaúd-Arábiai Királyság az utóbbi időben egyértelmű változást mutat külpolitikájában. Bár létezik olyan vélemény, hogy Rijádnak van egy bizonyos „többvektorú jellege”, ahol a vezetés normális kapcsolatokat akar fenntartani az Egyesült Államokkal, sőt, talán még Izraellel is normalizálni akarja a kapcsolatokat – írja Lenid Savin.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy az ország tényleges vezetője, Mohammed bin Szalmán trónörökös számára az iszlám világgal kapcsolatban a regionális politika a prioritás.
2024 májusának első felében Szaúd-Arábia bagdadi nagykövete, Abdul Aziz Al-Shammari látogatást tett a fő síita szentélyben, Kerbala városában. A nagykövetet elkísérte Kerbala kormányzója, Nassif Al-Khattabi, valamint más tisztviselők és vallási személyiségek, akik „a minden területen megvalósuló gazdasági és politikai integrációról” beszéltek. Korábban sem szaúdi diplomata, sem más hivatalos személy nem látogatott el síita szentélyekbe.
Ez Husájn ibn Ali, Mohamed próféta unokájának és a síita iszlám harmadik imámjának sírja, akit minden síita nagyra becsül. A Szaúd-Arábiai Királyság az iszlám szunnita ágához tartozik, mégpedig vahabita felfogással, bár az ország keleti részén síita kisebbség is él.
Kerbala története azért is érdekes, mert ezt a várost közvetlenül befolyásolták a szaúdiak. Az első szaúdi állam, a Diriyah Emirátus alatt, a 19. század elején a szunnita iszlám vahabita ágának követői kifosztották Husájn ibn Ali szentélyét. A források szerint a támadás során több ezer civil halt meg. Emellett fontos megjegyezni, hogy a vahabita iszlám alapvetően elutasítja a vallási személyiségekhez kapcsolódó szentélyeket és egyéb zarándokhelyeket. A vahabiták szerint ugyanis ez a bid’ah, azaz a nemkívánatos újítás kategóriájába tartozik.
Ennek következtében Szaúd-Arábia hivatalosan és nyíltan lemondott a vahabita örökségről, és elismeri a síitákat a maguk sokszínűségében, amit Rijád korábban buzgón ellenzett. Természetesen figyelembe kell venni, hogy mindez magának a királyságnak az általános szekularizációja mellett történik, ahol aktívan épülnek a korábban elfogadhatatlannak tartott koncerttermek és egyéb kulturális szórakozóhelyek. Mindenesetre azok a szaúd-arábiai radikális elemek, akik így vagy úgy, de továbbra is a vahabita tanokat követik, kénytelenek lesznek engedelmeskedni a hivatalos irányvonalnak. Ha pedig a hatóságok álláspontjával ellentétes propagandát folytatnak, akkor valószínűleg elnyomásnak lesznek kitéve.
Arab források ezt a kezdeményezést közvetlenül Mohammed bin Szalmán al-Szaúd trónörökösnek tulajdonítják, aki folyamatosan a szomszédos országokkal való kapcsolatok javítását célzó politikát folytat. Információk szerint Mohammed bin Szalmán egyszer azt mondta, hogy az édesanyja síita muszlim volt. Ha ez igaz, akkor ez azt jelzi, hogy a síita világgal való kapcsolatok javításában való személyes szerepvállalásának komoly geopolitikai hatásai vannak.
És egy ilyen nyílt látogatás egy síita szentélyben komoly változásokat jelenthet a közeljövőben. Bár Szaúd-Arábia iraki nagykövete, aki 2016 óta tölti be ezt a tisztséget, már elmondta, hogy ő és Kerbala kormányzója megállapodtak „egy kölcsönös együttműködési program kidolgozásában”, amely „magában foglalja az iraki fiatalok munkavállalási lehetőségeit” a szent városban.
Április végén bejelentették, hogy közvetlen járatokat indítanak a kelet-szaúd-arábiai Dammam város és a dél-iraki Najaf város között, amely szintén ikonikus síita település. Najafban található Ali Ibn Abi Talib, Mohamed próféta unokatestvérének és vejének sírja. Ezen túlmenően a hírek szerint Abdul Aziz Al-Shammari nagykövet azt tervezi, hogy 2024. június 1-jén közvetlenül az első járattal utazik. A királyság síita kisebbsége túlnyomórészt Dammamban és a környező területeken él. A légifolyosó megnyitása valószínűleg a zarándokok forgalmának növelését szolgálja, hiszen évente mintegy 25 millió zarándok érkezik Dél-Irakba, hogy megtegye a Huszejn imám mártírhalálának emlékére rendezett arba’in zarándoklatot (a Nadzsaf és Kerbala közötti 82 km-es távolságot általában gyalog teszik meg).
Feltételezik, hogy ha a szaúdi nagykövet június 1-jére tervezett nádzsáfi látogatása megtörténik, az „a jövőben megnyitja az utat a szaúdi konzulátus jelenlétéhez” a városban.
Egyes politikai megfigyelők szerint ez a látogatás a Királyság diplomáciájában megjelenő regionális megközelítésnek a pozitív megnyilvánulása a Vision 2030 program keretében. Ez a program egy ambiciózus diverzifikációs tervet irányoz elő, amelynek célja a befektetések ösztönzése a gazdasági és kulturális csereprogramok révén.
A háttér azonban valószínűleg sokkal szélesebb körű. Különösen azért, mert maga Irak több okból is fontos Szaúd-Arábia számára. Először is, a két országnak meglehetősen hosszú közös határa van, és az ISIS megjelenésének negatív tapasztalatai miatt Rijád szeretné, ha a szomszédja megfelelő szintű biztonságban lenne. Másodszor, az Irakon és Törökországon keresztül vezető, Száraz-csatorna vagy Fejlesztési út néven ismert logisztikai útvonal megvalósításához is kulcsfontosságú az együttműködés.
Ez egy létfontosságú gazdasági projekt Irak számára, és az ország vezetői „mindenkit felszólítanak, hogy járuljon hozzá ennek a projektnek a sikeréhez, amely összekötő kapocs lehet Kelet és Nyugat között”.
A Szaúd-Arábiai Királyság még 2023-ban kifejezte, hogy kész befektetni Irak valamennyi tartományában, és néhány évvel korábban az ország másfél milliárd dollár értékű hitelt nyújtott Iraknak. A Száraz-csatorna projektben való részvételük a megfelelő osztalékok jövőbeni bevételének reményében jó lehetőség lesz a királyság számára, ezért nem fogják kihagyni ezt a lehetőséget. A kölcsönös bizalom erősítése pedig hozzájárul ehhez.
Általánosságban véve ez az eseménylánc azt mutatja, hogy még az évtizedek óta tartó ellenségeskedés és gyanakvás is feloldható, és a felek igenis képesek a konstruktív párbeszédre. A két ország közötti kapcsolatok meredeken megromlottak, miután Irak 1990-ben megkísérelte elfoglalni Kuvaitot, noha Szaúd-Arábia korábban támogatta Irakot az iráni-iraki háborúban. Szaddám Huszein 2003-as megbuktatása után Rijád is bizalmatlanságot érzett Bagdaddal szemben, mivel az amerikai megszálló hatóságok nem hagyták jóvá az ottani síitákkal való fogadkozást, majd az Irán által aktívan támogatott síita frakció tényleges megerősödését. Nouri al-Maliki miniszterelnök, aki 2006 és 2014 között volt államfő, síita volt. Az Irakkal való kapcsolatok Haidari al-Abadi (2014-2018) és Musztafa al-Kadimi (2020-2022) alatt felmelegedtek, de most már valódi gyümölcsökről beszélhetünk a kétoldalú kapcsolatokban. Jelzésértékű, hogy az iraki szektariánus viszályok nemrégiben kezdtek csillapodni.
2023-ban Kína közvetítésével Irán és Szaúd-Arábia teljesen helyreállította diplomáciai kapcsolatait (legalábbis ezt jelentették be Pekingben). Bár számos tárgyalás a szaúdiak és az irániak között Bagdad közvetítésével zajlott. A rijádi és teheráni magas rangú biztonsági tisztviselők között 2021 és 2022 között több konstruktív tárgyalási fordulóra került sor.
Irán és Kína említése máris jelzi, hogy aktív szereplői a térségben az USA hegemóniájával szembeni fellépésnek és a többpólusú világrend kiépítésének. Ha ehhez hozzávesszük Oroszországot, amellyel Szaúd-Arábia most jó kapcsolatokat ápol (beleértve egy 2023 augusztusában az észak-déli folyosón közlekedő vasúti szerelvény próbaszállítását, amelynek végállomása a szaúdi Dzsidda volt), akkor ennek eredményeként új erőviszonyokat kapunk a Közel-Keleten. Természetesen Rijád nem valószínű, hogy nyíltan kihívja Washingtont. Pragmatikus szempontból ez teljesen felesleges. Azonban fokozatos változások zajlanak, és ha nem történnek külső beavatkozási kísérletek és néhány rendkívüli esemény, például puccs, akkor van esély arra, hogy Szaúd-Arábia fokozatosan aktívabb cselekvésre tér át a multipoláris klubban. Valószínű, hogy Rijád először a BRICS-tagságát fogja kihasználni, és a jövőben más kezdeményezésekben is részt fog venni.
Nukleáris együttműködésre léphetnek az amerikaiak a szaúdiakkal
A Negyedik Politikai Eszme nélkül a multipolarizmus üres váz
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)