Az északmacedón jobboldal elnök- és parlamenti választási győzelme után ismét feléledt a több évtizedes névvita a volt jugoszláv tagköztársaság és Görögország között a Macedónia/Makedónia földrajzi név használatáról. Az újonnan megválasztott jobboldali államfő hivatali esküje során ismét a „Macedónia” nevet használta a 2019-től hivatalos „Észak-Macedónia” helyett. Eközben a kis balkáni ország másik nagyobb szomszédjával, Bulgáriával is vitákat folytat, és mivel Görögország és Bulgária jóváhagyása is szükséges Észak-Macedónia EU-csatlakozásához, ennek perspektívája még távolabb került.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Nagyarányú konzervatív győzelem
Május 8-án tartották az észak-macedóniai elnökválasztás második fordulóját, illetve az egyfordulós parlamenti választásokat. Mindkét választáson nagyarányú konzervatív győzelem született. A közvetlen államfőválasztáson a voksok 69 százalékával a 70 éves Gordana Sziljanovszka-Davkova nyert, aki így Észak-Macedónia 1991 óta tartó történetének első női köztársasági elnöke lett. A parlamenti választásokon 43 százalékkal a Te Macedóniád nevű választási szövetség aratott győzelmet, melynek vezető ereje a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO–DPMNE). A párt itthon leginkább volt elnöke és miniszterelnöke, Nikola Gruevszki révén lehet ismert, aki 2018-ban egy ellene korrupció miatt indult eljárás elől Magyarországra szökött, és itt menedékjogot kapott.
Az eddig kormányzó és az elnököt is adó baloldali Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) megalázó vereséget szenvedett. Az elnökválasztáson jelöltjük, az eddigi államfő, Sztevo Pendarovszki mindössze 30 százalékot ért el, míg a parlamenti választásokon a párt által vezetett Egy Európai Jövőért szövetség mindössze 15 százalékot szerzett, és alig maradt el mögötte az albán kisebbség pártja, a Demokrata Unió az Integrációért (DUI) vezette szövetség.
North Macedonia, national parliament election:
98.8% counted
VMRO DPMNE+-EPP: 44.4%
SDSM+-S&D|RE|G/EFA/ECR: 15.7%
EF~S&D|EPP|NI: 14.2% (-0.2)
VREDI~NI: 11.1% (-0.1)
Levica~LEFT: 6.9% (-0.1)
ZNAM-*: 5.7% (+0.2)
…+/- vs. 95.3% counted#Избори2024 #IzboriMK pic.twitter.com/8FQMiPeabY
— Europe Elects (@EuropeElects) May 9, 2024
Újra feléledt a görögökkel folytatott névvita
Mióta az északmacedón jobboldal 2017-ben elvesztette a hatalmat, sok víz lefolyt már az ország legnagyobb folyóján, a Vardaron. A legfontosabb változás, hogy magának az országnak a neve is megváltozott Macedóniáról Észak-Macedóniára.
A 2018-ban a Preszpa-tó partján Athén és Szkopje ugyanis megegyezett arról, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságot 2019-től Észak-Macedóniának hívják, így elkülönítve az országot a Görögország északi részén található Makedónia tartománytól.
Bár a magyar nyelv különbséget tesz Macedónia és Makedónia között, a legtöbb nyelvben ez a nüansznyi eltérés sem jelenik meg a két név között. A Macedónia/ Makedónia elnevezés az ókori Makedóniára megy vissza, melynek a történelemből jól ismert jelentős uralkodója volt Nagy Sándor. A 2017 előtti macedón jobboldali kormány idején erőteljes Nagy Sándor-kultusz indult el az országban, amivel megpróbáltak megtámogatni a hivatalosan 1991-ben létrejött állam történelmi hátterét.
A „Macedónia” név használatát azonban éppen
Makedónia tartomány miatt Görögország már a kezdetektől megvétózta, ugyanis attól tartott, hogy az elnevezés egyben Szkopje területi igényét is jelenti az északi görög tartományra.
A görög ellenkezés miatt Macedónia az ENSZ-ben és nemzetközi sporteseményeken is mint „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság” szerepelt. Athén Macedónia NATO- és EU-csatlakozását is blokkolta, amíg Szkopje nem volt hajlandó lépni a névváltoztatás érdekében.
A megegyezést végül az tette lehetővé, hogy a csillagok állásának köszönhetően 2018-ra mindkét országban baloldali kormány került hatalomra, amelyek kevésbé játszottak nacionalista húrokon, mint tették azt az országok jobboldali kormányai, és le tudták zárni a több évtizedes, elsősorban a nacionalisták által szított vitát. Mostanra viszont mindkét országban jobboldali, nacionalistább kormányok kerültek hatalomra, ami előrevetítette Athén és Szkopje régi, már lezártnak hitt konfliktusának újjáéledését.
Erre nem is kellett sokat várni: május 12-én az északmacedón parlamentben letette hivatali esküjét az új elnök, Sziljanovszka-Davkova, és beszéde közben az „Észak-Macedónia” név helyett a „Macedónia” nevet használta. Görögország szkopjei nagykövete tiltakozásul azonnal távozott a beiktatási ünnepségről. A görög külügyminisztérium szerint Sziljanovszka-Davkova megsértette a Preszpa-egyezményt.
Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök másnap élesen bírálta az új északmacedón államfő akcióját, „jogellenesnek és elfogadhatatlannak” nevezve azt. Később arról beszélt, hogy a görög parlament egyelőre nem fogadja el azt a három memorandumot, amelyeket még a Preszpa-egyezmény ír elő Görögország számára, s melyek egyike Észak-Macedónia EU-csatlakozásának felgyorsítása. Ez praktikusan azt jelenti, hogy Athén blokkolni fogja északi szomszédja uniós csatlakozását.
Az északmacedón jobboldal az egyezményt valójában soha nem fogadta el, és az országot továbbra is Macedóniának nevezte. Hrisztijan Mickoszki, a VMRO elnöke például többször kijelentette, Macedónia számára mindig Macedónia marad.
Bulgária is akadályt emel az északmacedón EU-csatlakozás elé
A 2018-as Preszpa-egyezményt követően Észak-Macedónia lakossága abban reménykedett, hogy az Athén által emelt akadály elhárultával országuk hamarosan a NATO és az EU része lehet.
A NATO-csatlakozás 2020-ban be is következett, az uniós csatlakozás folyamata azonban nem nagyon haladt előre.
Ennek egyik fő oka nem egy szomszédos ország, hanem az Észak-Macedóniához képest távoli Franciaország volt, melynek vezetője, Emmanuel Macron 2019-ben megakadályozta Albánia és Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásának elindítását. Az Európai Bizottság akkori elnöke, Jean-Claude Juncker ezt „történelmi hibának” nevezte.
Időközben azonban a keleti szomszéd, Bulgária szintén akadályt emelt Észak-Macedónia uniós tagsága elé, Szófia ugyanis azt követeli, hogy ismerjék el államalkotó kisebbségként a bolgár kisebbséget.
Ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség, ami a parlament kétharmados jóváhagyását követeli meg, ehhez viszont az eddig kormányzó szociáldemokratáknak nem volt meg a többsége, a jobboldal pedig nem akarta megszavazni a bolgár kérést.
Észak-Macedónia és Bulgária között szintén régmúltra visszanyúló vita van, a bolgárok ugyanis a macedónokat is bolgárnak tartják, akik csak az egykori Jugoszlávia alatt folytatott „macedónosítás” miatt lettek politikailag külön nemzet. A macedónok viszont magukat nem tartják bolgároknak, még akkor sem, ha a két nyelv lingvisztikailag lényegében ugyanaz, ráadásul még vallási különbségek sem állnak fenn a két nép között, hiszen mindketten ortodoxok (szemben a szintén nagyon hasonló nyelvet beszélő szerbekkel, horvátokkal és bosnyákokkal, ahol a vallás egyértelmű különbséget tesz).
Észak-Macedónia 2005-ben lett az EU tagjelölt országa, így az uniós csatlakozás már lassan két évtizede húzódik. (Összehasonlításul: a szintén volt jugoszláv tagállam Horvátország 2004-ben lett tagjelölt, és 2013-ban vált az EU teljes jogú tagjává.) A tárgyalási folyamat lassú haladása a macedón lakosság körében is megtette hatását: míg 2005-ben a megkérdezettek 85–90 százaléka támogatta az uniós csatlakozást, mára ez a szám 65 százalékra esett vissza.
Negyven migráns szökött meg egy macedóniai befogadó központból
(Portfólió nyomán Szent Korona Rádió)