Egy 29 éves járőrparancsnokot ölt- és további két járőrt sebesített meg Szakács Szilárd, a férfit a Fővárosi törvényszék mégis felmentette kóros elmeállapota miatt. A férfi gyakorlatilag saját magára hívta ki a rendőröket egy furcsa, de veszélytelennek tűnő szituációban, mégis elborult az agya, felkapott egy 17 cm-es kést, majd szúrt. A gyanúsított jogos önvédelemre hivatkozva védekezett.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Kóros elmeállapota miatt felmentette pénteken a Fővárosi Törvényszék Sz. (azaz Szakács) Szilárdot, aki tavaly január 12-én meggyilkolt egy rendőrt, további két járőrt pedig megsebesített Újbudán, egy Lecke utcai társasházban. A tragédiában a 29 éves járőrparancsnok, Baumann Péter vesztette életét.
Pénteken iratismertetéssel és a perbeszédekkel folytatódott az újbudai rendőrgyilkossággal vádolt férfi büntetőpere, ami az elkövető és az áldozatok előző tárgyaláson kibontakozott afférja miatt forró hangulatúnak ígérkezett. Sz. Szilárdot leszarházizta az egyik rendőr, amikor a férfi ismét arról hazudozott, hogy magát védte, és Baumann fordult bele a késébe. A jelenleg is kényszergyógykezelés alatt álló terhelt erre visszaszólt, hogy „fogtok ti még szopni!”
Ahogy korábban, úgy ezúttal is bilincsben és vezetőszáron hozták a bíróságra Sz. Szilárdot a büntetés-végrehajtás fegyveres kommandósai. A gyilkos fekete kabátban, farmerban, egy fekete noteszt szorongatva érkezett a bíróságra.
A vádirat szerint az ominózus napon Sz. Szilárd az újbudai lakásában tartózkodott. A felette lévő lakásból hangokat hallott, ezért azt gondolta, hogy a szomszédja bajban lehet, és dörömbölni kezdett az ajtaján. A szomszéd nem reagált, ezért a férfi egy kalapáccsal betörte az ajtót. Az elkövető bement a szomszédja lakásába, és közölte, hogy meg fogja csináltatni az ajtót, majd távozott. A lakók értesítették a rendőrséget, de az elkövető maga is bejelentést tett. A bejelentésekre két rendőri egység érkezett a helyszínre, a járőrök az első emeleten intézkedtek a férfival szemben. Az elkövető megmutatta a ruházatában lévő, közel 17 centiméter pengehosszúságú kést, melyet a rendőrök elvettek tőle. A járőrök közölték vele, hogy előállítják, és megpróbálták megbilincselni. A terhelt veszélyben érezte magát, ezért ütésekkel és rúgásokkal próbálta akadályozni az intézkedést. Sz. Szilárd megpróbálta megszerezni a rendőrök szolgálati fegyverét, és ez ugyan nem sikerült neki, de közben észrevette, hogy a tőle elvett kés a dulakodás közben leesett a földre. A férfi meg akarta ölni a rendőröket, ezért felkapta a kést. Szúró mozdulatokat tett a rendőrök felé, melyek közül több is eltalálta a járőröket. Végül a támadó kezében lévő kést az egyik rendőr a taktikai kesztyűje segítségével eltörte. A rendőrök megszúrását követően a férfi elmenekült a lakóházból, de két megsebesült rendőr követte őt a közeli villamosmegállóba, ahol az egyikük figyelmeztető lövést adott le. A terhelt ennek hatására sem vetette alá magát a rendőri intézkedésnek, így a lábának alsó részére célzott lövést adtak le, majd a helyszínre érkezők segítségével megbilincselték.
A férfi a rendőri intézkedés során egy 17 centiméter pengehosszúságú tőrrel szívtájékon szúrta Baumann Pétert, aki ennek következtében hősi halált halt. Egy másik rendőrt a vállán, harmadik társukat pedig a combján szúrta meg a tettes. A nyolc általánost végzett Sz. Szilárd a korábbi tárgyaláson következetesen kitartott amellett, hogy a rendőrök támadtak rá, és ő csak védekezett. Állítása szerint elesett, és hanyatt feküdt a földön, amikor Baumann Péter ráesett, majd belefordult a késbe. Úgy fogalmazott, hogy semmi okot nem adott arra, hogy lábon lőjék.
A bíró a tárgyalás elején ismertette a korábban elkészült szakértői véleményeket. Elmondta, hogy az igazságügyi szakértői vélemény szerint Sz. Szilárd paranoid pszichózisban szenvedett a bűncselekmény elkövetésekor, és olyan téveszméi voltak, hogy megfigyelik és üldözik. A szakvélemény szerint a kóros elmeállapota kizárta azt, hogy felismerje a cselekménye súlyát és következményeit.
A férfi kezelőorvosa viszont arról beszélt egy korábbi tárgyaláson, hogy jelenleg nem produkál pszichotikus tüneteket a vádlott. Ehelyett inkább kevert személyiségzavar az, ami dominál nála. Mint mondta, Sz. Szilárdnak nincs betegségbelátása, és nem gondolja azt, hogy paranoid volt a bűncselekmény elkövetésekor. Amikor a sértett ügyvédje megkérdezte tőle, mit szól ahhoz, hogy elmebetegnek minősítették, amikor a bíróságon értelmes válaszokat adott, így felelt:
Attól, hogy valaki szorong és paranoid, még nem lesz hülye.
A bíró a tárgyalás elején engedélyezte, hogy Sz. Szilárdról levegyék a bilincset. A férfi azzal kezdte mondandóját, hogy a közútkezelő kameráján látszik: nem volt figyelmeztető lövés, és az egyik rendőr ráfogta a fegyverét a villamosmegállóban. Szerinte látszott, hogy csillogott valami a sértett övén, ami egyértelmű, hogy nem lehetett más, mint bilincs. Mint mondta, nem is lett volna indítéka arra, hogy bűncselekményt kövessen el.
Mi oka lenne egy értelmes, intelligens embernek az intézkedés ellen is ellenállni vagy bármilyen bűncselekménybe belemenni? Amikor kijöttek, teljesen együttműködő voltam, kicsit pörgősebb, mert ilyen a habitusom. Az egyik rendőr azt állította, hogy nekimentem és elsodortam. Elképesztő az az állítás, hogy engem tíz percig győzködtek az eset előtt. Ez nonszensz, szerintem még a bírónő is simán falhoz állítana három perc alatt.
Ezt követően hosszasan kifogásolta a rendőrök és a tanúk vallomásait, hogy szerinte miért nem történhetett úgy az eset, ahogy a rendőrök állítják. A meglehetősen zavaros beszédében kitért az egészségügyi állapotára is. Mint mondta, amióta kórházba vitték, egy apró szóváltást kivéve semmilyen probléma nem volt vele.
Ha van annyi igazságérzete a bírónak, mint amennyi bennem, akkor kiküld a pszichológusnak egy olyan büntetést, hogy kiguvad a szeme.
Amikor a bíró megkérdezte, vitatja-e, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, így felelt: „Az IMEI-vel kapcsolatban nem vitatok semmit. De a kérdésére nem tudok válaszolni.” Továbbra is kitartott amellett, hogy véletlen baleset történt.
Jogos önvédelem történt, és senkinek sem állt szándékomban kioltani az életét. Ha az egyes számú női tanúval érkezik Péter, és nem a Dobos László kollégájával, akkor ez az egész meg sem történt volna. Ha valóban meg akart volna bilincselni, akkor nem állít a falhoz, meg ide-oda. Ha kinyernék a Péter és az én telefonomban lévő dolgokat, akkor rekonstruálni lehetne mindent, és kiderülne, hogy Péter belefordult a késbe.
Az ügyész a perbeszédében azt mondta: jogszerűen és szakszerűen intézkedtek, és nagyfokú türelemmel jártak el a vádlottal szemben intézkedő rendőrök. Sz. Szilárd azonban nem hagyta magát megbilincselni, és dulakodni kezdett a rendőrökkel. Mint mondta, fel sem merült, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett volna, és kétséget kizárhatóan megállapítható, hogy elkövette a bűncselekményt.
Perbeszéde végén azt kérte, hogy kóros elmeállapota miatt mentsék fel a férfit, és rendeljék el a kényszergyógykezelését.
A néhai Baumann Pétert képviselő Borbély Zoltán ügyvéd azt mondta, egyetért Sz. Szilárddal abban, hogy a vádlott nem kóros elmeállapotú. Mint mondta, a mostani, IMEI-vel kapcsolatos állásfoglalása is ezt támasztja alá, mert felfogta, hogy nem akarja elmegyógyintézetben leélni az életét. Kitért arra is: a férfi végig tisztában volt azzal, hogy rendőri intézkedés folyik vele szemben, és hogy annak mik a következményei.
– Sz. Szilárd szó szerint azt mondta, hogy azért hívta ki a rendőrséget, hogy szemlézzék le a lakást, aminek betörte az ajtaját. Ha egy rongálással tisztában van, akkor egy emberöléssel nem lenne? Természetesen tisztában volt. Engem nem győzött meg ez az igazságügyi szakértői vélemény, ezért új elmeszakértő kirendelését indítványozom – fogalmazott Borbély Zoltán.
Mint mondta, ha valaki kóros elmeállapotban szenved, az önmagában nem jelenti azt, hogy nem büntethető. Olyan kóros elmeállapotban kell ugyanis szenvednie, ami száz százalékban kizárja a beszámíthatóságát és a büntethetőségét.
Ebben az esetben, ha kényszerintézkedésre ítélik a vádlottat, és ezt az ügyészség tudomásul veszi, akkor kizárják annak a lehetőségét, hogy kényszerintézkedésnél súlyosabb büntetést kapjon a véleményem szerint teljesen beszámítható vádlott. Ez pedig a legenyhébb büntetés, ami ebben az esetben kiszabható. Úgy gondolom, hogy ez megengedhetetlen. Ha ez az eset 1979-ben vagy ’84-ben történt volna, akkor az lett volna a kérdés, hogy a vádlott halálbüntetéssel sújtható-e vagy kényszerintézkedéssel. Most az a kérdés, hogy a rendőrgyilkost kényszerintézkedésre ítélik, és többet gyakorlatilag ennél nem várhatunk, vagy megnyitják annak a lehetőségét, hogy Sz. Szilárd bizonyítsa a mentális állapotát. Hangsúlyozom, neki sem feltétlenül jó, ha egy elmegyógyintézetben tölti az életét úgy, hogy nem kóros elmeállapotú.
A többi sértett jogi képviselője azzal kezdte, hogy nehéz megszólalni egy ilyen ügyben. Elmondta, az egyik rendőr szerint a vádlott kábítószer hatása alatt állt, de nem volt kóros elmeállapotú akkor, amikor intézkedtek vele szemben. Mint mondta,
az ügyészség nagyon könnyen lezárta a témát azzal, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, de két olyan korábbi kezelőorvosa is volt a férfinek, akik nem értettek egyet ezzel.
Álláspontja szerint szenvedhetett valamilyen elmebetegségben Sz. Szilárd, de ha kételyek merülnek fel abban, hogy miben is szenvedett pontosan, és ez milyen mértékben korlátozta őt a cselekménye súlyának felmérésében, akkor új elmeorvosi szakértő kirendelése indokolt. Ezért Borbély Zoltánhoz hasonlóan ő is arra tett indítványt, hogy a bíróság nyissa meg újra a bizonyítást, és rendeljen ki egy új igazságügyi elmeorvosi szakértőt.
Végül pedig emlékeztette a bíróságot arra is, hogy
a kényszergyógykezelést hathavonta vizsgálják felül, és egy idő után – amikor már senki sem emlékszik az esetre – egyszer majd azt fogják megállapítani, hogy minden rendben van Sz. Szilárddal, és visszaengedik őt a társadalomba.
Sz. Szilárd jogi képviselője azzal kezdte, hogy védence végig tagadta a bűnösségét, és arra hivatkozott, hogy nem tett szúró mozdulatot, valójában Baumann Péter volt az, aki belefordult a késbe. Hosszasan ecsetelte, hogy védence miért nem követhette el úgy a dolgokat, ahogy az a vádiratban áll.
Mint mondta, védence kóros elmeállapotú, de betegségbelátással nem rendelkezik. Álláspontja szerint a szakértők egyértelműen megállapították, hogy védence paranoid pszichózisban szenvedett, és kóros elmeállapotban volt, így nem volt beszámítható a bűncselekmény elkövetésekor. Mint mondta, az IMEI-ben teljesen más jellegű kezelést végeznek, és az ottani kezelőorvos nem szakértő, a bíróság által kirendelt szakértő véleményét kell figyelembe vennie a bíróságnak. Szerinte védence összevissza hadonászott a sötétben a késsel, ezért nem állapítható meg nála az ölési szándék. Védőbeszéde végén védence felmentését kérte jogos védelmi helyzet miatt, másodsorban pedig enyhébb minősítést kért azzal, hogy egyúttal rendeljék el a kényszerintézkedést a férfi kóros elmeállapota miatt.
– Őszintén sajnálom, ami történt. Tényleg menekülés volt a szándékom. Le akart ütni a rendőr, és nem hazudtam semmiben. Őszintén sajnálom Baumann Pétert, láttam a tévében a családját is. Együtt érzek velük, és nagyon sajnálom őket – mondta az utolsó szó jogán Sz. Szilárd.
A bíróság elutasította a sértetti indítványokat, és a szünet után ítéletet hozott az ügyben. A bíróság felmentette a férfit a többrendbeli emberölési kísérlet vádja alól, és elrendelte a kényszerintézkedését.
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)