Nagy felháborodást okozott a Hittani Dikasztérium által kiadott Fiducia supplicans kezdetű nyilatkozat, mely szerint a homoszexuális kapcsolatban élőket is megáldhatják a papok. Szerencsére a Magyar Püspöki Kar továbbra sem engedi, hogy hazánkban ilyen előforduljon, de a liberálisabb országokban egyből elkezdték alkalmazni. A Magyar Jelen Szász Péter hitvédőt, a Depositum főszerkesztőjét kérdezte az esetről:
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
– Vágjunk is a közepébe! Mit gondolsz arról, hogy Ferenc pápa szerint meg lehet áldani a homoszexuális párokat?
– Mélységesen gyalázatosnak tartom a Hittani Dikasztérium Ferenc pápa beleegyezésével kibocsátott vonatkozó dokumentumát, és az ahhoz kapcsolódó hivatalos újabb szentszéki értelmezéseket. Ellentmond nem csupán a római katolikus, vagy a tágabb értelemben vett keresztény igazságnak, hanem a pőre ész erkölcsi érzékének is.
Egy anekdota szerint báró Hatvany–Deutsch Lajos mecénás mondotta egyszer, hogy három nagy diszkrét lobbi van a világon: a zsidóság, a szabadkőművesség és a homoszexualitás. Hozzátette, hogy ő zsidó, szabadkőműves és homoszexuális, de e három közül a legerősebb a legutolsó. A gyakorlatban itt is ugyanarról, jelen esetben az egyházi vezetésbe trójai falóként beépült LMBTQ-lobbiról van szó, mint az ezt az agendát erőltető világi politikai formációk és civil szervezetek esetében.
A Hittani Kongregáció legújabb magyarázó dokumentuma ráadásul nyíltan megmondja, hogy ez csak egy fázis, egy lépcsőfok, mely kondicionálni, „érzékenyíteni” akar a nyíltabb fellépés előtt… Most kicsit elmérték magukat a fogadtatása kapcsán, ezért van zavar az erődben. Így fogalmaz a legújabb magyarázatában a Hittani Dikasztérium, melyben megerősíti, hogy homoszexuális párok és nem egyének megáldásáról van szó: „Sok országban olyan kulturális és jogi környezet van, mely nem teszi lehetővé az azonnali bevezetést, hanem időre és lelkipásztori stratégiára van szükség.”
Egyébként a semminél ugyan többnek látszó nyilatkozata a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának is sajnos ezt sugallja: „Hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve a Püspöki Konferencia útmutatásként fogalmazza meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk, mindig kerülni kell azonban azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk.”
Figyeljük meg, nem az egész tárgyi elfogadhatatlanságára hivatkozva mondják azt, hogy „kerülni kell” a szodomita párok páronként való megáldását, hanem „hazánk sajátos lelkipásztori helyzetére”. Vatikínairól magyarra lefordítva ez arra utal, hogy a homoszexuális lobbi még nem dolgozta meg eléggé a hazai közvéleményt, a magyar társadalom többsége ebben a kérdésben még normalitáspárti, és csak ezért nem vezetjük itthon be, nehogy a következő népszámláláskor nemhogy milliónyival zuhanjon, hanem mínuszba csapjon a katolikusok száma. A sunyi megalkuvás eklatáns példája a hazai főpapi megnyilatkozásban továbbá az, hogy csak „kerülésre” szólít fel, nem tiltja meg, mint az igazság mellett ténylegesen kiálló, nem csak kvázi apostol-utódok világszerte. Nesze semmi, fogd meg jól, sajnos. Olyan, mint az úgynevezett „gyermekvédelmi törvény”.
– A kevésbe jártasak kedvéért: pontosan mi az áldás?
– Az áldás (benedictio) tágabb értelemben Isten kegyelmének és segítségének kérése valamire. Ilyet minden megkeresztelt krisztushívő végezhet, például amikor kis kereszttel lefekvés után az édesanya megjelöli gyermekei homlokát. Szorosabb értelemben az Egyház által hivatalosan rendelt olyan ima, mellyel egy klerikus (pl. pap vagy püspök) az Egyház nevében mint annak hivatalos képviselője Isten kegyelmét kéri a megáldott személyekre, vagy azokra, akik a megáldott tárgyakat (például hajlékot, búzát, állatot, vizet) használni fogják. Ez utóbbinak két fajtája van: könyörgő és szentelő áldás (benedictio invocativa et constitutiva). Az előbbi a megáldott személy vagy tárgy jellegét nem változtatja meg, míg az utóbbi igen, amiért is szentelésnek (consecratio) is nevezik az ilyen típusú áldást.
A csűrés-csavarás, a szúnyog kiszűrése és a teve lenyelése pedig itt következett be, avagy a szivarozás közbeni tanulmányozása a Talmudnak, ami ugye nem a Talmud tanulmányozása közben való szivarozás. Egyrészt báránybőrbe bújtatták a farkast, vagyis az »áldás« szóalakot ráhúzták egy teljességgel hamis tartalomra. Másrészt azzal próbáltak operálni, hogy itt magánládásról, laikus áldásról van szó, azaz tágabb értelemben vett áldásról, nem az Egyház hivatalos imájáról. Kérdezem, hogy akkor miért kell ehhez pap, templom és minden egyéb?
Megáldani bűnöst, főképp bűnbánó bűnöst mindig lehet, de bűnt, közte bűnállapotot nem. A dokumentumban pedig feketén-fehéren erről van szó, mert nem a „párban élők”, hanem a „pár(kapcsolat)” megáldásáról van szó. Fényesíthetik ezután az egészet azzal, hogy ez nem a „szexuális kapcsolat” megáldása, mégis csak szétkenik a bélsarat, amit odacsináltak. A homoszexuális „párba” állás önmagában égbekiáltó bűn. Ezért homoszexuális úgynevezett „párok” meg nem áldhatók még laikus (tágabb értelemben vett) magánjellegű („nem ritualizált”) áldással sem. Azonban olybá tűnik, hogy már-már a betlehemi csillagnál is világosabban fénylően erről van itt szó. Ugyanis a Hittani Dikasztérium 2024. január 4-én napvilágot látott magyarázó dokumentuma világossá teszi, hogy itt úgymond ezt „engedélyezték”, hozzáteszem rögtön: törvénytelenül, érvénytelenül és gyalázatosan, mivel erre nincsen felhatalmazása a tanítóhivatalnak. Az Üdvözítő az apostolokat és utódait nem a kinyilatkoztatás urának, hanem őrének rendelte. Reméljük, hogy a vízkereszti csillagjátékban Gáspár, Menyhért és Boldizsár még Betlehembe fog térni idén az istenemberi Kisdedet imádni, nem pedig Szodoma és Gomorra sósivatagába a „görög szerelemnek” hódolni.
– A magyar közegre milyen hatással lehet ez?
– A magyar társadalom többségi, józan részét undorral fogja el, a katolikus Anyaszentegyházat még jobban hitelteleníti a szemükben, amit csak megfejel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kényszeredett, tessék-lássék nyilatkozata – a hegyek vajúdtak és egeret szültek. A magyar katolikus társadalom többsége a sokaknál sajnos súlyos hitválságot okozó megnyilatkozást Istennek hála és a Szűzanyának, elutasítással kezeli.
– A világ katolikus hívői hogy fogadták a kijelentést?
– Az üdvös hiten lévő katolikusok mindenütt elítélik, és ellenállnak neki. Az afrikai püspöki konferenciák jelentékeny része nyíltan állást foglalt ellene, ahogy a kazahsztáni Asztana megyéspüspöke és világszerte híres segédpüspöke, Athanasius Schneider. Mások nyugaton, így például Müller bíboros, a Hittani Dikasztérium elődjének, a Hittani Kongregációnak Ferenc pápa által kirúgott korábbi elöljárója, nyíltan elítélte a kétértelmű, zavaros, s így a hitre veszélyes dokumentumot.
– Hogyan kezelje az ilyen és ehhez hasonló lépéseket egy, a tanítást komolyan vevő katolikus?
– A római katolicizmus pápizmus, de nem papolátria (pápaimádat). A pápa nem az Egyház feje, hanem csak a fejének, Krisztusnak földi helytartója. A tisztséggel nem jár automatikus életszentség, vagy minden tanítóhivatali megnyilatkozásával biztos tévedhetetlenség. Sajnálatosan van egy bugyuta, kretén álkegyesség, mely széltében-hosszában elterjedt, miszerint az egyházi elöljáróknak és különösen is a római pápának mindig engedelmeskedni kell, főképp hit és erkölcs dolgában. Sokan hozzáteszik teljesen tévesen, hogy azért, mert „a pápa tévedhetetlen”. A pápa az I. Vatikáni Zsinat „Pastor Aeternus” kezdetű alkotmánya negyedik fejezetében található katolikus hitigazság – vagyis dogma, visszavonhatatlan és megváltoztathatatlan tétel – értelmében csak akkor biztosan tévedhetetlen, ha mint legfőbb pásztor és tanító az egyetemes egyház számára az isteni kinyilatkoztatás alapján álló hitbeli vagy erkölcsi tételt kötelező jelleggel hívés végett előterjeszt. Ekkor bírja csak és kizárólag az Üdvözítő által neki megígért, és a Szentlélek által biztosított, és nem a pápa egyéni emberi kvalitásain álló tanbeli tévedhetetlenséget. Az ilyen döntéseket ezért istenes és katolikus hittel (de fide divina et catholica) köteles elfogadni az Egyház minden tagja. Ezen megnyilatkozások esetén nem önmagában és nem elsődlegesen a pápának „hisz” a katolikus, hanem a Szentléleknek, az Igazság Lelkének, akit megígért ilyen esetekre az Üdvözítő.
Minden egyéb esetben vallásos engedelmességgel (religiosum obsequium) fogadja a „tanuló egyházhoz” (ecclesia discens) tartozó laikus katolikus hívő a „tanító egyház” (ecclesia docens) tanbeli előterjesztését. Ez a vallásos és – hangsúlyozzuk – nem hívő engedelmesség abban a rendkívüli helyzetben szűnik meg, ha nyilvánvalóan ellentmond a katolikus hívő hitérzékének (sensus fidei fidelis) az adott előterjesztés, vagyis világos, hogy az adott döntés tévedésen alapszik, ellentmondásban áll nyilvánvaló hitigazságokkal. Ilyenkor köteles nyíltan és határozottan ellenállni a hívő lelkiismeretében az ilyen megnyilatkozásoknak. Inkább kell Istennek, mint embernek engedelmeskedni!
Konkrétan pedig imádkozzanak, és csatlakozzanak a már említett Athanasius Schneider püspök kiáltványához, a lelki keresztes hadjárat szellemi harcához, melyet még a tavalyi év Eketiltó Boldogasszony napján (december 8-án) – tehát a szodómiát megáldó dokumentum megjelenése előtt tíz nappal – adott közre. Ebben felszólítja a híveket, hogy a 2024. év hónapjainak első szombatjain imádkozzák nyilvánosan a rózsafüzért isteni beavatkozást kérlelve az Egyház válságának megszüntetéséért. A budavári engesztelő férfi körmeneteket szervező Arma Dei közössége csatlakozott a felhíváshoz. Mindenkit, főképp minden Szent László vitéz lovagságának szellemében tettrekész férfit szeretettel vár január hatodikán, és az azt követő havi első szombatokon 11 órai kezdettel a budavári Mária Magdolna-templom romjainál a Kapisztrán téren, ahol az engesztelő szentmisét követően a teljes rózsafüzért elimádkozzák. Így kérlelik meg Istent hazánkért térdelve elébe. Ahogy a Szentírásban is olvashatjuk: „Öltsétek fel az Isten fegyverzetét!” (Ef VI: 11.)
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)