Minél távolabb tekintünk vissza az időben, annál több példamutató magatartásformát találunk, de a mai, modern embertípusnak elég csak a néhány évtizeddel ezelőtti őseink magatartását megfigyelni és már az is nagy eredmény lenne, ha az ő hozzáállásukat elsajátítanák az élet számos területén. Az alábbi írást elolvasva érdemes belegondolni, hogy ezek a szemléletmódok nem csak az élet ilyen gyakorlati területein voltak megtalálhatóak, hanem minden tekintetben hátra helyezték a kényelmet a magasabb rendű célokkal szemben és az értékítéletet sem a piac igényei és a reklámok határozták meg.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Valami idióta kitalálta, és persze mint minden baromság, ez is futótűzként terjed, hogy 50-70 éve bagóért jutottak hozzá egy házhoz nagyszüleink, egy mai 20-30-asnak meg meg kell gebedni’ egy lakásért.
Nekik milyen könnyű volt! Komolyan ezt gondoljátok?!
A valóság az, hogy ha cserélni kellene, a mai kényelmes korosztály beledöglene abba, amit azok az emberek végigcsináltak! Engem is beleértve!
Azok az emberek a házaikat szó szerint a két kezükkel építették! Nem egy generálkivitelezővel építtették, hanem elmentek a munkába, – mert munkahelye akkor mindenkinek volt – hazajöttek, és sötétedésig nyomták hétköznap, reggeltől-estig hétvégén! Gépek nélkül, kézi erővel, szomszédokkal, családtagokkal,- ami elsőre ugyan jól hangzik- de azt ne felejtsük el, hogy azt a segítséget vissza is kellett ám adni! Nem volt autó, a teherautó luxus volt, lovaskocsival, talicskával, biciklivel, vödörrel, kalapáccsal, ha volt betonkeverő, már király volt valaki, a többiek kézzel keverték a maltert, kádban!
Mellette a többség ugyanúgy több gyereket nevelt, dolgozott napi 8 órát, mellette háztartást vezetett, kertet művelt, és jószágokat tartott, gondozott, etetett! A nők nem körmöshöz, meg szoliba jártak, hanem hajnalban keltek, hogy nokedlit, pörköltet, vagy töltött káposztát csináljanak a munkásoknak, majd amikor azok megjöttek, ugyanúgy odaálltak kőkeményen a lapát mögé, nap mint nap, megfogták a téglát, keverték a maltert, úgy, ahogy most a sok ficsúr sem tudná!
Nem volt telefon, ha valamit akartak, elmentek személyesen. Nem volt OBI, Praktiker, vagy webáruházak, mindenért rimánkodni, vagy zsebbe csúsztatni kellett, hogy legalább valamilyen alapanyag legyen! Nem hívtak az emberek még a fűnyíráshoz is szakembert, csak csinálták a dolguk, amit lehetett, szakember nélkül!
Nem a facebookon, meg a Tik-Tokon lógtak, mint mi, hanem mindig volt mit csináljanak! Nem műfű volt az udvaron, hanem veteményes! Hajnalban keltek az állatokhoz, télen feldolgozták azokat, amíg ma te síelni jársz!
A töredékét nem tesszük, amit ők megtettek a házaikért! A töredékét sem, és mégis azt mondjuk, nekik könnyebb volt?!
Könnyebb?!
Dehogy volt könnyebb! Valójában sokkal nehezebb volt nekik! Sokkal többet tettek érte, mint a ma embere, hogy legyen, mert tudták, hogy nem mástól kell várniuk a boldogulást!
Úgyhogy szerintem inkább fogd be, és hagyd a siránkozást!
Tedd meg a negyedét annak, mint amit ők megtettek, hogy most egy házban küzdhessenek a fennmaradásért, és garantálom neked, lesz egy kis, egyszerű otthonod, amire majd az unokád azt mondhatja, könnyen szerezted, és addig is légy büszke azokra az emberekre, mert ők építették fel az országot a háború után, úgy, hogy a töredéke lehetőségük sem volt meg rá… Volt viszont valamilyük, ami ma nagyon keveseknek:
Szorgalmuk, akaratuk, kitartásuk, alázatuk, eltökéltségük!
(Koncz Róbert írása nyomán – Szent Korona Rádió)
