Magyarországon az állambiztonsági múlt feldolgozása fontos téma, de a kormány nem hajlandó feloldani a titkosításokat. A parlament Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén Novák Előd szorgalmazta a titkosítások feloldását, de a jobbikos Sas Zoltán vezette bizottság megerősítette Cseh Gergő Bendegúzt, aki a titkosításokat más országok példájára hivatkozva védi. Lezsák Sándor (Fidesz) viszont elismerően nyilatkozott Novák Előd felvetéseiről. Tény viszont, hogy a kormány megnehezíti a múlt feldolgozását és a történészek munkáját.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Az állambiztonsági múlt feldolgozása továbbra is fontos kérdés Magyarországon, de a kormányzat nem hajlandó a titkosítások feloldására. A Magyar Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén Novák Előd, a Mi Hazánk képviselője szorgalmazta a titkosítások feloldását. Lezsák Sándor, a Fidesz képviselője elismerte, hogy Nováknak van igaza, de azt is hozzátette, hogy a bizottsági ülés nem alkalmas a kérdés megvitatására.
A bizottság az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, Cseh Gergő Bendegúzt is megerősítette a posztján, aki a Facebook-oldalán az ÁVH hírhedt vezetőjének, Péter Gábornak a nevét vette fel. A főigazgató a titkosításokat azzal védte meg, hogy semelyik országban nem raktak ki mindent az internetre. Ez annyiban igaz, hogy a papír alapú iratok digitalizációjával még mindenhol van feladat, de a nyilvánosságot anélkül is számos államban biztosítják.
Az ülésen az az érv is elhangzott, hogy bizonyos iratok eltüntetése (vagy éppen megmásítása) elég indok ahhoz, hogy a maradékot is titkosítsák, illetve kényük-kedvük szerint csepegtessenek információkat.
A Photoshoppal hamisított iratok legfeljebb az interneten terjednek hamis információként. A levéltár még sosem minősített hitelesnek ilyen “dokumentumot”, ezt egyik oldal egyetlen történésze sem állította soha. Épp ezért kellene hivatalosan nyilvánosságra hozni mindent, ahelyett, hogy állítólagos ügynöklistákkal zsarolnák az embereket.
A kormányzat a titkosítások indokaként gyakran a nemzetbiztonságot és a személyiségi jogokat emlegeti. A nemzetbiztonságra való hivatkozás azonban gyakran csak kifogás, hiszen az állambiztonsági múlttal kapcsolatos információk nem jelentenek veszélyt a nemzet biztonságára már.
A titkosítások valódi oka az, hogy a kormányzat nem akarja, hogy a múltban történtekről a teljes igazság kiderüljön, aminek okairól csak találgathatunk: vélhetően fontos közéleti szereplőkről derülne ki, hogy nem ellenállók, hanem együttműködők, sőt, aktív bűnsegédek voltak.
A kommunizmus bűnösei olyan munkakörbe kerülhetnek, amiket a múltjuk miatt elvből nem dolgozhatnának. Így történt például az is, hogy egy, a kommunista diktatúra áldozatai közé tartózó idős úr az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába látogatott, hogy kikérje saját kihallgatása papírjait, az ott dolgozó portásban felismerte a saját kihallgató tisztjét, aminek egy normális helyzetben nem lett volna szabad megtörténnie.
Ezeken kívül is számos negatív következménnyel járnak ezek a titkosítások. Elsősorban megakadályozzák a múlt feldolgozását, valamint megnehezítik a történészek munkáját is. Így, hogy a kutatók nem férhetnek hozzá az alapvető forrásokhoz, nem tudják hitelesen feltárni a történelmünk ezen részét, és megakadályozni a történelem hamisítást.
Egy vármegyés lány: Így működik a nőknek szóló magazinokba csempészett LMBTQP-propaganda
Kiment a kommunizmusért harcolni Ukrajnába a magyar férfi, de csalódott és feladta inkább magát
(Szent Korona Rádió)