Nemcsak Budapest története szempontjából jelentős az egykori óbudai Szeszgyár területén azonosított épületmaradvány, de az egyetemes ókorkutatás mértékével is fontos eredmény az egyelőre félig feltárt, leletekben bővelkedő szentély.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Bár Aquincum területéről több Mithras-szentély maradványa is ismert (sőt egynek a rekonstrukciója az Aquincumi Múzeum régészeti parkjában fel is épült), a településkomplexumon belül a mérete és lakosságszáma alapján is legjelentősebbnek tartott katonavárosban eddig nem sikerült ilyet azonosítani. A 2. világháborút, majd a régi Óbuda szanálását követő építkezések részben elpusztították, részben kutathatatlanná tették az egykor húszezernél is több embernek otthont adó település területének jelentős részét. Ezzel szemben az egykori Szeszgyár területén zajló 2017. évi próbaásatás nyilvánvalóvá tette, hogy miközben a telephely északi térfele alatt húzódó ős-, római és középkori lelőhelyek szenvedtek ugyan bizonyos károkat a gyárépítkezések során, a déli térfélen a Katonaváros összefüggő 2–3. századi szövete intakt állapotban őrződött meg.
A területen 2018 óta nagyszabású lakóparképítés zajlik. Az alapozási munkálatok megkezdése előtt a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei minden házalapban elvégzik a régészeti feltárást. Így történt ez idén is a soron következő épület helyén, amely a számítások szerint már Aquincum-katonaváros külvárosi zónájába esik. Ennek déli sávjában többek között egy római kori utca részletét, több épületelemet, valamint az említett 1700 éves úttesthez képest kissé lemélyített helyiséget azonosítottak. Milbich Tamás, a BTM Aquincumi Múzeuma Ókortörténeti Főosztályának munkatársa, ásatásvezető régész elmondta, hogy az utóbbi esetben hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy Mithras-szentélyről van szó. Bár még csak a szakrális tér kisebb része látott napvilágot, több mithraikus lelet segíti az azonosítást. E tekintetben különösen értékes az eddig előkerült négy stukkó- és festéknyomot hordozó oltárkő, amelyek egyikén – nem mindennapi szerencsének köszönhetően – még a festett, csak a Mithras-kultuszhoz kapcsolható TRA(n)SITO(!) felirat is megőrződött. További említést érdemel még egy fríg sapkás alakokat ábrázoló ólomvotív (fogadalmi ajándék), egy bikakoponya az alatta elhelyezett háromlyukú mécsessel, valamint egy kőtál töredéke. Megkezdődött a szentély falát egykor díszítő falfestmény leomlott darabjainak összeillesztése is. Ennek során egy fríg sapkát viselő férfi portréja kezd kirajzolódni. Talán maga, Mithras kezd újra testet ölteni 1700 év elteltével.
„Rendkívül fontos felfedezés az ókori város vallástörténete szempontjából ennek a külvárosi, az ipari produkció számára is helyet biztosító lakónegyedben működő kultuszhelynek az azonosítása” – tette hozzá Budai Balogh Tibor régész, a feltárás konzulense – „A katonaváros területéről korábban is kerültek elő mithraikus kőemlékek, a szentélyeket azonban, amelyek felszereléséhez tartozhattak, régészetileg még nem sikerült azonosítani. A Katonaváros területéről pillanatnyilag tehát csak a szeszgyári mithraeum ismert. A rendelkezésre álló adatok alapján ennek működése legkésőbb a 3. század utolsó harmadában szűnhetett meg, de a kronológia kérdésében csak a teljes épület feltárását és a leletanyag feldolgozását követően mondhatjuk ki a végső szót.”
A tél beállta miatt az idei évre befejeződött a terepi munka. 2024 tavaszán a kutatók reményei szerint a Mithras-szentély déli felének megismerésével folytatódhat a feltárás az egykori szeszgyár területén.
Hogy mi is az a Mithras-kultusz? Bővebben a Duo Gladii-ban utána olvashatsz!
Ékszerrel ábrázolták a férfit, tehát transznemű – Újabb történelemferdítés az LMBTQP-lobbi örömére
(Muemlekem.hu nyomán Szent Korona Rádió)