Az 1956-os antikommunista szabadságharc áldozatai között számtalan olyan ember szerepel akik a magyar kultúra meghatározó alakjai voltak, ilyen áldozat volt Hegedűs István öttusázó is. Aki noha aktív szerepet a felkelők oldalán nem vállalt, de a szovjet szuronyok is hidegen hagyták őt.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
A Rákosi-rendszer elől való kitérés egyik legjobb lehetősége a profi sportolás volt. Ez természetesen nem volt mindenki számára nyitott, hiszen rendkívüli áldozatokat követelt, a fizikai alkalmasságról nem is beszélve, de aki befutott, azt a rendszer általában békén hagyta. Sportolókra, akikre az „egyszerű nép felnézhet”, a politikai vezetők pedig eldicsekedhetnek vele, milyen jól is teljesít az ország, minden politikai kurzusnak szüksége van. 1956 a sportolók életét is felbolygatta. Voltak, akik a forradalmat támogatták, voltak, akik megragadták a kínálkozó alkalmat, és elhagyták a kommunizmus miatt börtönként funkcionáló országot (erre kiváló lehetőséget nyújtott a szabadságharc leverése után a melbourne-i olimpia) és voltak olyanok is, akik tovább végezték a munkájukat, mintha mi sem történt volna.
Az utóbbiak táborát erősíti Hegedűs István öttusázó, kétszeres magyar bajnok, aki később edzőként is dolgozott. Hegedűs érdekes módon pont október 23-án született Nyíregyházán, az 1924-es évben, tehát már a Horthy-rendszer elején. Az általános és középiskola elvégzése után a Testnevelési Főiskolán szerzett tanári diplomát, már fiatal korában is rendszeresen sportolt (lovaglás, futás, úszás), cserkész is volt. Életében nem igazán vannak vargabetűk, lényegében mindig a sportnak élt, 1948-ban egyéni bajnokságot nyert öttusában, de a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején még több dobogós helyezést is elért egyéniben és csapatban egyaránt. Lovasbalesetei miatt hamar abba kellett hagynia a versenysportot, így lett meglepően fiatalon edző.
1956. október 24-én, a szabadságharc kitörésének és saját születésnapjának másnapján az uszodába sietett figyelmeztetni a gyerekeket, hogy nem lesz több edzés és vigyázzanak a testi épségükre, ám éppen akkor gyalogolt a Szófia utcában, amikor egy csapat teherautóval érkező ÁVH-s gépfegyverekkel lecsapott egy kommunista könyveket égető forradalmár csoportra. Miután az ávósok lőni kezdtek, egy golyó Hegedűs Istvánt is eltalálta, aki azonnal belehalt a sérüléseibe, 32. születésnapja után egyetlen nappal. Felesége és akkor kétéves kisgyermeke várta haza hiába.
Talán kevesebben tudják, de a régi, 1947-ben kibocsájtott húszforintos bankjegy férfialakja Hegedűs Istvánról lett mintázva, a fej stilizált volt, ám az akthoz ő volt a modell. A „kék húszast”, melynek előoldalán Dózsa György szerepel, hátoldalán pedig a „kalapácsot és búzakalászt tartó férfiakt”, Horváth Endre grafikusművész tervezte, aki számos bankjegy megalkotásában vállalt szerepet, ő kérte fel Hegedűs Istvánt is modellnek, magát az alakot pedig Füle Mihály rajzolta.
Hegedűs István – hogyha a forradalomban nem is vett részt aktívan – szintén a kommunizmus áldozata volt, hiszen kötelességteljesítés közben ávós golyó miatt lelte halálát. Érdekesség azonban, hogy a bankjegy nyomán személye továbbra is ott élt a mindennapokban, sőt, túlélte még az államszocializmust is, a húszast ugyanis csak 1992-ben vonták be. A Szófia utcában a halála helyét emléktábla őrzi, de Kisfaludi Strobl Zsigmond róla tervezte a Gellért-hegyen található Szabadság-szobor egyik mellékalakját, a Fáklyavivőt is.
Nem felejtjük a kommunizmus áldozatait!
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)