2015. szeptember 30-án Oroszország különleges missziókat indított Szíriában, válaszul az ország kormányának kérésére, hogy segítsen a terrorizmus elleni küzdelemben. Valójában ez egy teljes körű katonai művelet volt, amely magában foglalja a légierőt, páncélozott járműveket, hajókat és különleges erőket. Erről ír Leonid Savin:
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az orosz katonai jelenlét oka Szíriában egy új típusú terrorista csoport volt, amely valójában teljes körű hadseregként működött, nemcsak kézi lőfegyverekkel és robbanóanyagokkal, hanem harckocsikkal, páncélozott járművekkel és tüzérséggel is. A katalizátor az arab tavasz volt, amely 2010 végén kezdődött Tunéziában, és gyorsan elterjedt Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Fontos, hogy ahol az Egyesült Államok által támogatott rezsimek voltak, és Washingtonnak megvoltak a saját érdekei (Bahrein, Szaúd-Arábia), ott a tüntetéseket brutálisan elfojtották, és a Nyugat elfordította a fejét. Ahol nemkívánatos amerikai figurák voltak hatalmon, a tiltakozásokat nemcsak bátorították, hanem közvetlenül támogatták, beleértve a fegyvereket is. Líbia gyakorlatilag megsemmisült, Egyiptomban a folyamat megfordult, és Murszi elnök, aki tiltakozási hullámban lépett hivatalba, életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Szíriának a teljes körű háború kitörése ellenére sikerült kitartania, nagyrészt nem Oroszország, hanem Irán és a libanoni Hezbollah segítségével.
De messzemenő geopolitikai, diplomáciai és katonai következményekkel járó kihívások miatt ez döntő próbatétel volt Oroszország számára.
Néhány országgal ellentétben, ahol a színes forradalmak után nyugatbarát politikusok kerültek hatalomra, Szíria fenntartotta a Szovjetunió idejéig visszanyúló folytonosságot. Így nagyrészt annak a döntésnek köszönhetően, hogy katonai segítséget nyújtottunk Szíriának, képesek voltunk fenntartani egy baráti kormányt, amellyel továbbra is együttműködünk.
Kezdetben Szíriát sok szomszédjától elszigetelték.
Idővel azonban számos Öböl-menti állam, valamint Törökország is felhagyott a Damaszkusszal szembeni kemény vonallal, a Szíria-ellenes álláspont ellenére. És dicséretet érdemel az is, hogy Moszkva fokozatosan védi Szíria érdekeit, beleértve a Megbékélési Központ létrehozását és a tárgyalások különböző helyszíneit. Több forduló, beleértve az asztanai formátumot is, nem volt könnyű. Néhány arab ország többször is kísérletet tett arra, hogy engedményeket csikarjon ki Moszkvától Szíriával kapcsolatban. Ezek nem érkeztek meg. És ez a következetes megközelítés elnyerte a régió országainak tiszteletét.
Szíria nemrég csatlakozott újra az Arab Ligához, és helyreállította diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Arab Emírségekkel, Bahreinnel, Ománnal, Tunéziával és Szaúd-Arábiával. Damaszkusz visszatér a teljes nemzetközi kapcsolatokhoz.
Ugyanakkor Moszkvát nemcsak közvetítőként, hanem megbízható partnerként is értékelik, amelyre számítani lehet, ellentétben a nyugati országokkal, amelyek hirtelen elfelejthetik ügyfeleiket (ahogy Mubarak hűséges amerikai csatlósával történt Egyiptomban).
Mivel Szíria az új rendszerek és a régiek modernizálásának valódi kísérleti terepévé vált, a Moszkvával való együttműködés iránti érdeklődést a különböző fegyverek „élő bemutatása” is felkeltette. A Kalibr rakétákat az államhatároktól távol eső hajókról és tengeralattjárókról indították, a Tu-160 stratégiai rakétahordozókból származó Kh-101 rakétákat, negyedik generációs Su-34 repülőgépeket, Orlan-10 és Eleron-3SV drónokat, harci robotokat, 1A Solntsepek nehéz lángszóró rendszert (TOS) és sok mást is használtak.
Emellett az orosz szakemberek felbecsülhetetlen tapasztalatokat szereztek az aknamentesítésben. Végül is jogosan mondhatjuk, hogy Oroszországnak van a legjobb zafírja a világon, mert a kézi bányák és robbanóanyagok használatához a legmagasabb szintű készségre van szükség.
Az állandó rotáció lehetővé tette az orosz hadsereg parancsnokai számára, hogy első kézből szerezzenek harci tapasztalatokat. A parancsnoki és csapatirányítási rendszert optimalizálták, Szurovikin tábornok, a szíriai csoport parancsnokának közvetlen érdemére 2017-ben.
Oroszország tapasztalatokat szerzett a terroristák elleni műveletek koordinálásában a libanoni Hezbollah párt katonai szárnyával, iráni katonai alakulatokkal és közvetlenül szíriai csapatokkal. Létrehozták az Oroszországot, Irakot, Iránt és Szíriát magában foglaló koordinációs központot is (bár hivatalosan székhelye Bagdadban van). Ez egy stratégiai tengelyt hozott létre Nyugat-Ázsiában, orosz részvétellel, amely továbbra is meghozza gyümölcsét.
A Wagner-csoport néven ismert félkatonai struktúra tapasztalatai szintén fontosak. Végül is harci útja valójában Szíriában kezdődött, majd átterjedt más országokra, köztük Ukrajnára is.
Katonai szempontból természetesen fontos felidézni azokat a feladatokat is, amelyekre Oroszország csapatokat küldött – a terrorista szervezetek legyőzését, amelyek közül a legerősebb az ISIS volt. Az orosz területen és más országokban orosz állampolgárok ellen elkövetett elszigetelt terrortámadások ellenére megakadályozták e struktúra növekedését és megerősödését. A terrorista sejtek felderítése és azonosítása terén szerzett tapasztalat, beleértve az ügynökségek közötti koordinációt is, szintén hasznos lesz a jövőben.
Mivel a Nyugat és ügynökei folyamatosan trükköket alkalmaztak Bassár el-Aszad kormányának és Oroszországnak a démonizálására, az információs hadviselés szempontjait nem szabad elfelejteni. A Fehér Sisakosok projekt, amelyben ügyesen megteremtették a kémiai mérgezés illúzióját és pletykákat terjesztettek a nyugati médián keresztül, elég ahhoz, hogy emlékeztessen minket erre. De leleplezték őket, ahogy más csoportok propagandáját is. Oroszország további tapasztalatokat szerzett az információs és elemző munkában ezen a területen, ami minden bizonnyal hasznos lett az ukrajnai különleges katonai művelettel kapcsolatban. Végül is a legtöbb hamisítvány ugyanazokból a sablonokból készül, amelyeket Nyugaton készítettek.
Ami a geopolitikai szempontokat illeti, Oroszország két katonai bázist kapott szíriai területen a szíriai féllel kötött megállapodás alapján. Ezek az orosz haditengerészet 720. logisztikai pontja Tartusz városában és a Khmeimim légibázis, ahol az orosz légierő csoportja működik. Nemcsak a jelenlegi feladatokat szolgálják, hanem Oroszország stratégiai erődítményei is a Földközi-tengeren.
Természetesen Szírián belül még mindig vannak kihívások. Különösen az északi területének egy részét valójában a török fél foglalja el. Egy másik részen, a kurd térségben amerikai csapatok vannak jelen. A szíriai olaj egy részét illegálisan exportálják az országból. Vannak etnikumok közötti összecsapások. Időről időre a terrorista csoportok maradványai megpróbálnak újraaktivizálódni.
Ilyen körülmények között láthatjuk az ENSZ haszontalanságát és alkalmatlanságát, amelynek platformján a kollektív Nyugat megpróbált nyomást gyakorolni Szíriára és Oroszországra. Sok más nemzetközi szervezet, mint például az Orvosok Határok Nélkül szintén megerősítette, hogy elfogult ügynökök, akik ügyfeleik érdekeit szolgálják, ahelyett, hogy teljesítenék az alapító okiratukban meghatározott küldetést. Bizonyos értelemben tehát a szíriai háború előfutára volt a Nyugat „szabályokon alapuló rendjének” megváltoztatásának, amelynek folytatását más orosz erőfeszítésekben is láthatjuk.
De összességében Szíria megállta a helyét, és most részt vesz egy többpólusú világ építésében. Bashar al-Assad szíriai elnök idén szeptember végén Kínába látogatott. Ez volt az első látogatás az arab tavasz kitörése és a Szíriai Arab Köztársaságban dúló háború óta. És elég gyümölcsöző volt. Az Aszaddal folytatott találkozóján Hszi Csin-ping azt mondta, hogy „az instabil és bizonytalan nemzetközi környezetben Kína hajlandó folytatni az együttműködést Szíriával a baráti együttműködés és a nemzetközi igazságszolgáltatás érdekében… Kína támogatja Szíriát a külföldi beavatkozás és az egyoldalú megfélemlítés elleni küzdelemben… és támogatni fogja Szíria újjáépítését.” Természetesen az újjáépítés Oroszország bevonásával fog történni. Ez egy másik tényező, amely tükrözi érdekeinket és együttműködésünket.
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)