A mai napon három főangyal ünnepét, Szent Mihályét, Szent Gáborét és Szent Rafaelét üljük. Jelen cikkünkben részletesebben Szent Mihállyal foglalkozunk a Legenda aurea-ból kiragadott részletekkel.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Az arkangyal
“A Mihály (Michael) név azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’ „S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes.” Ezért aztán Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére.
A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust.
Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.”
Szent Mihály ünnepét győzelmeinek ünnepének is nevezzük!
“Mihály arkangyal és az angyalok sokszor arattak győzelmet. Az első győzelmét a következő módon nyerte az említett sypontusbeliek részére. Valamivel az után, hogy Szent Mihály helyét megtalálták, az akkor még pogány nápolyiak seregükkel szabályszerűen hadat indítottak a sypontusiak és a beneventóiak ellen, akik Sypontustól ötven mérföldre laknak. Püspökük tanácsára háromnapi fegyverszünetet kértek, hogy ez alatt böjtöljenek és patrónusuk, Szent Mihály segedelméért esdjenek. A harmadik éjjel Mihály megjelent a püspöknek, s azt mondta, meghallgattatott könyörgésük, Megígérte, hogy győzedelmeskednek, s megparancsolta, hogy a nap negyedik órájában rontsanak az ellenségre, Mikor rátámadtak az ellenségre, a Garganus hegye iszonyú robajjal megdördült, sűrűn cikáztak fölötte a villámok, és sűrű sötét köd borította be a csúcsot. Az ellenségből 600 férfiú esett el – részben ellenfelük vasától, részben a tüzes nyilaktól. Akik megmaradtak, fölismervén az arkangyal erejét, felhagytak a bálványimádás tévelygésével, és nyakukat rögtön a keresztény hit igájába bocsátották.
Második győzelmét akkor szerezte Mihály arkangyal, amikor a sárkányt, azaz Lucifert minden csatlósával együtt kiűzte a mennyből. Erre vonatkozik, amit a Jelenések könyvében olvasunk: „És nagy harc lőn az égben, Mihály és az ő angyalai harcolnak vala a sárkánnyal” (Jel 12,7). Mikor ugyanis Lucifer Istennel egyenlő hatalmat akart, Mihály arkangyal, a mennyei sereg zászlótartója Lucifert minden csatlósával együtt kiűzte a mennyből, és a ködös-sötét levegőbe taszította az Ítélet Napjáig. Nem kaptak engedélyt arra, hogy az égben vagy a levegőég felső részén lakjanak, mert az világos és kellemes hely; sem hogy velünk, a földön éljenek, nehogy túlságosan zaklatni tudjanak, hanem az ég és a föld között vannak a levegőben, hogy mikor föltekintenek és látják a dicsőséget, amelyet elvesztettek, fájdalmat érezzenek, s mikor letekintenek és látják, hogy az emberek oda emelkednek, ahonnan ők maguk kiestek, gyötörje őket az irigység. Isteni rendelésből azonban, megpróbáltatásunkra gyakran leereszkednek hozzánk, és – mint néhány szent férfiú meg is láthatta – úgy röpdösnek körülöttünk, mint a legyek. Számtalan sokan vannak, és akár a legyek, az egész levegőt betöltik. Erről mondja Haimo: „Amint a filozófusok mondták és a mi tanítóink is vélekednek róla, ez a levegőég tele van démonokkal és gonosz lelkekkel, mint a napsugár a parányi porszemcsékkel.” Noha igen sokan vannak, Origenes véleménye szerint azonban gyöngül a seregük, valahányszor legyőzzük őket; úgyhogy amelyiket valamely szent férfiú legyőzte, attól fogva azzal a bűnnel, amelyben vereséget szenvedett, nem tudja többé megkísérteni.
Az angyalok harmadik győzelme az, amelyet nap, mint nap aratnak a démonok felett, amikor érettünk harcolván megszabadítanak amazok kísértéseitől. Háromféleképpen szabadítanak meg kísértéseiktől. Először azzal, hogy a sátán hatalmát megfékezik. A Jelenések könyvének 20. részében olvasunk arról az angyalról, aki megkötözte, és a mélybe taszította az ördögöt (20,9), Tóbiás könyve 8. részében pedig arról, hogy a Sátánt a pusztaság belsejébe kergették megkötözve (8,3). Megkötözése nem más, mint hatalmának megfékezése. Másodszor azzal, hogy megfékezik vágyát. Erre utal a Teremtés könyvének 32. része, hogy az angyal megüté Jákob csípőjének inát, és mindjárt megszárada (32,25). Harmadszor azzal, hogy az Úr szenvedésének emlékét a lelkünkbe vésik. Erre utal a Jelenések könyvének 7. része: „Ne ártsatok a földnek és a tengernek, se a termő fáknak, míg megjelöljük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon” (7,3). Ezékiel 9. része is: „És jegyezz taut a siránkozó férfiak homlokára” (9,4). A tau ugyanis keresztforma betű, és akik ezzel vannak megjelölve, nem félik a bosszuló angyalt. Ezért olvassuk ugyanott: „Senkit pedig, akin a taut látjátok, meg ne öljetek” (9,6).
A negyedik győzelem az, amelyet Mihály arkangyal az Antikrisztuson vesz majd, amikor megöli. Akkor majd „Mihály, a nagy fejedelem – írja Dániel, könyvének 12. részében – felkél” (12, 1), és a választottakért, mint segedelmük és oltalmuk erősen ellenállt az Antikrisztusnak. A Jelenések könyve 13. részének 3. verséről: „És látok egyet a fejei közül, mintha megöletett volna”, azt írja a Glossza, hogy ezek után az Antikrisztus halottnak tetteti magát, és három napon át, rejtőzködvén feltűnik, azt mondván, hogy feltámadott. Aztán bűbájos mesterkedéssel a démonok a levegőbe emelik, és mindenki csodálva imádja. Végül az Olajfák hegyére hág, ahogy a Thesszaloniki-beliekhez írott 2. levél 2. része 8. verséről: „Kit az Úr Jézus megöl az ő szájának lelkével” – írja a Glossza, sátrában, trónján ül azon a helyen. Ám az Úr fölhág ellene, és Mihály odasietvén megöli az Antikrisztust.
Gergely szerint erre a csatára és erre a győzelemre értendő, amit a Jelenések könyvének 12. része ír: „És nagy harc lőn az égben, Mihály és az ő angyalai harcolnak vala a sárkánnyal” (12,7). Ezt az igét Mihály hármas győzelmére érthetjük, arra a csatára, amelyet Luciferrel vívott, mikor elűzte a mennyből; és arra a csatára, amelyet a minket támadó ördögökkel vív, és arra is, amit most említettünk, tudniillik amit a világvégén vív az Antikrisztussal.”
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével
taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.
Szent László visszatért és vezette a székelyeket a tatárok elleni csatában
Sárkányölő Szent György legendája – Győzzük le a sárkányainkat!
Anekdota IX. Szent Lajos francia királyról, a keresztény lovageszmény megtestesítőjéről
(Legenda Aurea – Szent Korona Rádió)