Felbolydult az összes napelemtulajdonos, aki visszatáplálós rendszert telepített, mert úgy számolták ki, hogy 10 év alatt megtérül a befektetés az éves elszámolással: nyáron termeli az áramot, amit jóváírnak neki, télen pedig a nyáron eladott áramárát költhette el. Ennek most vége: havi elszámolási rendszer lépett érvénybe, ami technikailag indokolt, viszont pénzügyi károkat okoz a figyelmetlen napelemeseknek. Ugyanis minimum 2-3 éve köztudott volt, hogy 2024-től jön a havi szaldó… és aki ezt tudta, máshogy csinálta. Nem a reklámokból kellett volna tájékozódni és egy felszínes cikk alapján telepítettni.
Kövesd Telegram csatornánkat
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A napelemrendszerek telepítésére is igaz, hogy aki nem értett a kérdéshez, azt jól átverték. Magyarország már csak ilyen. Mindenki jól akar járni, de a végén tömegeket vernek át. Az Energiaügyi Minisztériumtól Lantos Csaba hivatalosan is bejelentette, hogy 2024-től jön a havi szaldó az éves elszámolás helyett. Felhördültek a napelemesek, főleg azok, akik frissen telepítették a napelemrendszerüket és így nem térül meg a beruházásuk. Pedig a napelemtelepítő cégek is tudták ezt a változást, tudták ezt a döntéshozók is, csak éppen a reklámból kihagyták. De miért is történik ez?
Egyrészről van egy üzleti háttere, ami tényleg felháborító: az állam átveszi nevetséges áron a megtermelt áramot, amit értékesít (vagy nem, erről később) jóval nagyobb áron. De a technikai háttér viszont indokolta ezt a döntést: a napelemrendszerek nem zöldek, nem váltják ki a hagyományos erőműveket, sőt, a lakossági Háztartási Méretű Kiserőművek (HMKE) által megtermelt többletenergia gyakorlatilag csak helyben fogyasztható el, és az elektromosság tulajdonságai miatt nem tárolható a rendszerben. Értsd: aki nyáron termel, az sokszor feleslegesen táplálja be a megtermelt áramot, maximum az utca végén lévő trafóállomásban elfűtődik, de este és télen a hálózati áramot veszi igénybe ingyen, arra hivatkozva, hogy ő termelt többletet. A probléma abban áll, hogyha túl sok a napelemrendszer, akkor nyáron nagyon sok a többlet, rossz időjárási körülmények között, télen és éjszaka viszont a hagyományos erőművek kapnak szerepet.
Zöld a napelem?!
Hazugság, hogy a napelem használata környezetbarát, zöld technológia volna (előállítása, a tönkrement panelek évtized múlva történő tárolása, újrahasznosítása más kérdés). Nem elhasználja a büszke tulajdonos a nappal megtermelt áramot, hanem elmegy otthonról, a napelemerőművek pedig csak tolják bele teljesen feleslegesen az áramot a rendszerbe (ha csak nem egy gyár van közvetlenül mellette). Hazaér délután, sötétedéskor, és elkezd fogyasztani, pont akkor, amikor nem termel már a saját erőműve, tehát a hálózatot használja. Ennél egy fokkal még durvább a helyzet a “fejlett nyugaton”, amikor az elektromos autóját kezdi el mindenki tölteni estétől éjszakán át reggelig, hogy tudjon mivel elindulni reggel. Mivel az elektromos hálózat nem tárol többletet, ezért ő nem zöld, nem a saját fogyasztását fedezi a napelemes rendszere, hanem csak kufárkodik a megtermelt árammal, miközben teljesen instabillá teszi a szolgáltatói hálózatot.
Hazugság, hogy amit nyáron megtermelsz, télen elhasználod… ez csak pénzügyi elszámolásban volt így az éves szaldóval, technikailag nem. A mostani változtatással az elszámolást igazították közelebb a technikai valósághoz. Ezért mondják szakmai alapon megindokolva, hogy a visszatáplálós elszámolásnak óraalapúnak kellene lennie…
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért felesleges többlet a HMKE-k által megtermelt áram, amikor napközben sok gyár, ipartelep csúcson megy? Azért, mert ezek a háztetőn lévő napelemek csak a kisfeszültségű hálózatra táplálnak be, a trafók javarésze pedig nem arra lett kitalálva, hogy visszafelé is konvertáljanak, mert senki sem gondolt ilyesmire 30 évvel ezelőtt. Elfűtődik a világba (nyilván “zöld” a szabadban végzett hőtermelés a nyári hőségben), meg túlterhelődik a hálózat. A napelemparkok (50kva-nál nagyobb termelőkapacitásúak, amik már majdnem minden falu külterületén megtalálhatóak), viszont tényleg a nagyobb hálózatba táplálnak be, azoknak tényleg van értelmük, mert azok betáplálását és elosztását jobban lehet szabályozni. Egyébként az áram ára idén nyáron mínuszban is volt: napelemerőművek kapacitása a nyári hónapokra bőven elegendő, a téli fogyasztáshoz viszont édeskevés. Látható, hogy maga a technológia a probléma, mondhatnánk, hogy zöld szempontból zsákutca, és az egyéni fogyasztási szokásokat sem követi. Igazodni meg senki sem akar és nem fog: a szokásain, munkavégzés helyén és módján nem fognak tömegek változtatni.
A “házi” napelemes rendszerekről
A cégek reklámjai meglovagolták a rezsicsökkentés pánikját. Mindenki napelemet akart telepíteni. Az emberek utána sem néztek, hogy milyen lehetőségeik vannak, egyből a visszatáplálós, a kisfeszültségre csatlakozó HMKE-ben gondolkoztatták őket, tehát közösködtek rögtön a szolgáltatóval: ez viszont szabványosítással járt. Próbált valaki elosztódobozt, villanyóra-szekrényt venni az elmúlt egy-két évben?! Hiánycikk lett és 200-300 ezer forintért adták hónapos várakozások után (+munkaköltség). Bármilyen “hálózatfejlesztést” csak ilyenben lehet elvégezni. Aztán jöttek telepítőcégek díjazásai, eljárási költségek és a szolgáltató által jóváhagyott visszatáplálós inverter és egyéb eszközök extra költségei. Mindezt azért, hogy aztán értelmét veszítse a visszatáplálás pénzügyileg (technikailag pedig eleve sok értelme nem volt, mint kifejtettük). Aki így járt, joggal háborog, mert átverték gyakorlatilag. Abba most bele se megyünk, hogy még csak nem is növeli az egyén energiabiztonságát egy visszatáplálós rendszer: a telepített inverterek döntő többsége csak a szolgáltatói hálózat szinusjelével összhangban működik, áramszünet esetén lekapcsol, nem vált át “szigetüzemre” (meg ne rázza az áram az oszlopon szerelő munkást).
Voltak viszont olyanok, akik már a témával való ismerkedés közben tovább kattintottak egy-egy reklámnál, beléptek közösségi médiás csoportokba és kérdeztek: rögtön világossá vált számukra, hogy az éves szaldó megszűnik a közeljövőben, feleslegesen drága a visszatáplálós rendszer. Megoldás: szigetüzem és párhuzamos rendszer építése. Vonták le a körültekintőbbek a következtetést.
A szigetüzem azt jelenti, hogy a házi erőműved nem csatlakozik a kisfeszültségű hálózatra, attól szeparáltan működik, ezért eleve nem köt számos szolgáltatói elvárás (pl. szabványosítás). Telepíthető földre is (a visszatáplálós is, de valamiért csak kedvezményt, hitelt stb. a háztetőkre telepítettre adnak-adtak), tehát akár kevesebb, ám irányba forgatható paneleket is lehet telepíteni. Inverterből is szélesebb skála nyílik, nem kell például három fázisúnak lenni, mint az elosztói hálózatra csatlakoztatottnak. Kisebb, jobban kihasználható rendszerek telepíthetőek, de költségeket tekintve minimum fele, de inkább harmada egy ugyanakkora szigetüzemű rendszer telepítése. Ha szeparáltan működik, akkor pedig a szolgáltatói áram is megmaradhat úgyis, hogy nem engedélyezteted, ugyanis a teljesen szigetüzem nem engedélyköteles. Vannak persze szürkezónák, amik telepítése jogi és szakmai viták tárgya: olyan inverterek használata, amik ugyan belül elszaparálják a szolgáltatói áramot a helyben megtermelttől és automatikusan vált a kettő között, de ezeket a szolgáltató “nem szereti” (áramszünet eseténi visszatáplálástól tartanak hivatalosan…). Az ilyen elszeparált rendszerekhez pedig elég egy kisebb akkumulátor-csomag, éppen csak egy minimális puffernek, mert amúgy ott van a hálózat. Ez a rendszer tényleg környezettudatosságra nevel: akkor fogyasztasz, ha van saját áramod, amúgy éppen csak a hűtő, világítás és alapdolgok mennek. Ez persze egy egyéni, kivételes lehetőség, mert aki nem otthonról dolgozik, nem tudja elhasználni az áramot, annak ez sem járható.
A jövő?
Vannak elképzelések, hogy minden település, vagy városrész saját napelemparkot kap tárolókapacitással, magyarul közösségileg építenek erőműveket. A tárolókapacitás kérdése a legégetőbb megoldandó probléma: egyes elképzelések szerint megoszthatóvá válnak a jövőben az elektromos autók akkumulátorrendszerei: elmész dolgozni, ott feldugod tölteni az ott lévő napelemrendszerre a járművedet, ami tölti is, de ha kell, akkor visszafelé is kiveszi belőle az áramot. Ez persze felvet kérdéseket: a jármű akkumulátorait is elhasználja a többszörös ciklikusság (lemerülés-töltés), és ki örülne annak esős napokon, hogy a nagy nehezen feltöltött a járművével elmegy, és pár óra parkolás után lemerül?
Egyértelmű, hogy egy ország energiaellátását nem lehet ilyen bizonytalan rendszerekre felépíteni. Gyorsindítású, könnyen szabályozható erőművekre volna szükség a stabil, nagy kapacitások mellé.
Egyértelmű, hogy a fogyasztásra felépült, a fogyasztás fokozására berendezkedett társadalom nem fenntartható, mert a fogyasztásából senki sem akar engedni, viszont a szükséges áram megtermelése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Alapvetés, hogy nem fogsz kevesebbet fogyasztani életed során, csak növekszik az elhasznált energia mennyisége. Gondoljunk bele: már minden elektromos, még a cigaretta is elektromos lett, egyre több az “okoskütyü”, kötelező lesz az “okosház”. Az energiaéhsége a modern társadalomnak egyre csak nő.
(Szent Korona Rádió)