A román kormány legújabb elképzelésével megint úgy próbálja keverni a kártyákat, hogy a lehető legnagyobb veszteségeket okozzák az erdélyi magyaroknak. Kevesebb nagy megyét terveznek létrehozni, de természetesen eszük ágában sincs egyben hagyni a székelyföldi területeket.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A szélsőjobboldali AUR tervezete valószínűleg inkább a fantáziát mozgatja meg, mint a tömegeket, a nemrég még kormánypártként fungáló USR-ből távozó politikus javaslata nyomán viszont megiramodtak a gondolatok. A brassói képviselő személyes érintettséget sem nélkülöző tervezete azzal számolna, hogy a jelenlegi 41 megye plusz Bukarest helyett 12 nagy megye jönne létre, s
Maros – benne a székelység szellemi fővárosának számító Marosvásárhellyel – Kolozzsal, Szilággyal és Beszterce-Naszóddal adná az Északnyugat-Erdély nevű másikat.
Hogy magyar szempontból mit jelent mindez, azon a Nethuszár és a Krónika lamentált, előbbi megengedőbben arra jutott: gazdasági szempontból nem is feltétlenül lenne rossz, de etnikai szempontból a magyarság számára végzetes következményekkel járna. Brassó megye lakossága ugyanis egymagában több, mint a két magyar többségű megyéé, ráadásul egyes székely települések már a Bukarestből preferált, elrománosodott Brassó elővárosaként funkcionálnak.
Pászkán Zsolt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője és Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint nem eszik ennyire forrón a kását, de nem a szándék hiánya, hanem a román politikai osztály megosztottsága és érdekérvényesítő ereje miatt.
A Tudor Benga-féle tervezet Fotó: Tudor Benga Facebook-oldala
„A román politikumnak nincs jobb ötlete, jön a kampány, most ennek része, hogy a sok megyei szintű ingyenélőt félre kell söpörni, de a tényleges háttérmunkát elbliccelik, maradnak a nagy szavak”
– jelenti ki. Szerinte Benga koncepciójával nemcsak Székelyföld feldarabolása a probléma, hanem az is, hogy
természetellenes egységeket hozna létre,
rivalizáló települések – Kolozsvár és Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagybánya – kerülnének egybe, ami kiélezné a harcokat.
Illyés Gergely szerint fontos kiemelni: noha tíz évvel ezelőtt éppen régiósításról beszéltek, az a megyék fölé helyezett régiókat jelentett volna – ilyenek már most is vannak, csupán uniós pénzosztási és statisztikai céllal –, azokat ruházták volna fel közigazgatási jogkörökkel. Hozzáteszi: efféle koncepciója egyedül a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek volt, benne a tulajdonképpeni Székelyfölddel mint egységgel. Lényeges, hogy a magyar elképzelés szerint nem a megyéktől, hanem Bukaresttől vettek volna el és vittek volna közigazgatási jogköröket a régiókba, ami elfogadhatóbb lett volna. A változáshoz alkotmányozó többség kellett volna.
A második elképzelés lett a megyék összevonása, ami azért nehézkes, mert nem számol azzal, hogy egy-egy pártban a kisebb megyei vezetők keresztbe feküdnének a pozícióik megszűnését, befolyásuk gyengülését jelentő összevonásoknak. Különösen a nagyoknál: a Szociáldemokrata Pártnál (PSD) és a Nemzeti Liberális Pártnál (PNL), de az éppen megyei szinten erős RMDSZ-t is sújtaná az elképzelés. Nem véletlen, hogy az USR és az AUR vetette fel az új elképzelést, nekik – kisebb helyi beágyazottságuk okán – kevésbé fájna. Illyés nem tartja kizártnak, hogy 2024 után új erőviszonyok mellett nekifutnak az elképzelés megvalósításának.
Pászkán megjegyzi: egy Székelyföld-koncepciót Hargitával, Kovásznával és Maros megye egy részével
A magyaroknak csak az a reményük a közigazgatási reform kapcsán. Bízhatnak abban, hogy mint Romániában a nagy terveket szokás, beteszik a fiókba választás után, és elfelejtik.
Hozzáteszi, a létrejövő nagy megyében is – ha elfogadjuk a népszámlálási adatokat – 49 százalékos lenne a magyarság, egyszóval ott érvényesülniük kellene a nyelvi jogoknak. Mindenképp szükséges lenne kidolgozni egy olyan magyar koncepciót, amely egy jobb román közigazgatást tűz ki célul, és amelyben természetesen a nekünk fontos garanciák is szerepelnek, például hogy Brassó ne vonhasson el pénzt Hargitától.
„Ez a magyar pártok és érdekvédők, az erdélyi magyar értelmiség feladata. Tessék dolgozni és nekiállni, nem pedig magára hagyni a közösséget, mint 1947-ben.”
(Mandiner – Szent Korona Rádió)
