Egy régészcsapat egy bonyolult megalitikus síremlékre bukkant a Piedras Blancas régészeti lelőhelyen, a Peña de los Enamorados (Szerelmesek sziklája) nevű hegy lábánál a spanyolországi Antequera városa közelében.
Az Antiquity folyóiratban közzétett tanulmány szerint a síremlék részben természetes, részben épített; részben hipogeum (föld alatti temetkezési hely), részben megalit.
A Peña de los Enamorados 880 méternyire magasodik Antequera fölé. A területet az UNESCO az i. e. 4–3. évezredben itt élt késő újkőkori és bronzkori kultúrák megalitikus emlékei nyomán felvette a világörökségi helyszínek közé.
A Piedras Blancas lelőhelyen folytatott ásatások egy mészkődombra épített sírt tártak fel, amelyet a hegy északkeleti síkjával egyező irányban vájtak a kőzetbe.
A kutatócsoport leírása szerint „a sír részben természeti képződmény, részben hipogeum, részben megalit. Egy nagyjából négyszögletes, 4,5 méter hosszú és 1,45 méter széles üregből áll, amelyet a kalkarenit típusú (homok szemcsenagyságú karbonátszemcsékből álló – a szerk.) mészkőből álló alapkőzetbe vájtak, majd közepes méretű kőtömbökkel határolták”.
Az építők a környék geológiai jellegzetességeit kihasználva integrálták a sírt a környező tájba. Bár nincs szilárd bizonyíték arra, hogy egykor tető fedte volna a sírt, néhány benne talált törött kőtömb elképzelhető, hogy ilyen szerepet töltött be.
A bejáratot szegélyező, valamint a sírkamra hátuljában álló két-két kőtömb helyi sziklából készült, és aprólékos vésetekkel díszítették őket.
Az építők természetesen kialakuló hullámmintákkal rendelkező üledékes kőzetet is felhasználtak, hasonlót ahhoz, amit a közeli El Romeral megalitikus műemlékénél láthatunk. Ez arra utal, hogy az építményeket közös elképzelés, közös kulturális háttér mentén építették.
A sírkamra padlóján sárból készült habarccsal két, háromszögletűre faragott követ rögzítettek, amelyeket a nyári napfordulókor megfigyelhető napkelte irányban helyeztek el.
„A sírban nagy mennyiségű emberi csontot, állati maradványokat, pattintott kőeszközöket és kerámiákat találtunk. Számos követ (összesen 988 kg-nyit) használtak a kamra belső terének tagolására. A rétegtani bizonyítékok és az emberi maradványok szénizotópos kormeghatározása arra utal, hogy a sírt három hosszabb időszakon keresztül használták” – írják a tanulmány szerzői.
(mult-kor.hu nyomán Szent Korona Rádió)