A mai nap nem csak a magyar szabadságharc emléknapja, hanem próbálkozás a soha nem volt ukrán állam megteremtésére és Kárpátalja visszacsatolásának napja. A Kárpáti Szics jó ötletnek gondolta fegyvert ragadni a bevonuló magyar honvédekkel szemben. Ez a szervezet egyébként mai napig aktív. A Magyar Jelen összefoglalója.
Kövesd Telegram csatornánkat
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Miután a trianoni szerződéssel Kárpátalja 1921-ben Csehszlovákiához került, Prága kötelezettséget vállalt arra, hogy autonómiát ad a főleg ruszinok lakta régiónak. Ennek végrehajtását azonban egyre halogatták, míg végül 1938. szeptember 29-én a müncheni döntéssel Németország elszakította az országtól a Szudétavidéket és Csehszlovákia mind kül-, mind belpolitikai szempontból válságba jutott. Hogy leszereljék a keleti országrész lázongását, október 11-én Podkarpatszka Rusz néven létrehozták a kárpátaljai autonóm területet. Első miniszterelnöke a nagyorosz/ruszin irányultságú, magyarbarát Bródy András lett, akit azonban – miután népszavazást szervezett volna a terület hovatartozásáról – október 26-án hazaárulás vádjával letartóztattak és helyét az addigi belügyminiszter, az ukrán párt vezetője, Avgusztin Volosin vette át. Volosin a kárpátaljai ruszinokat az ukrán nép egyik csoportjának tekintette és távlati célja egy független ukrán állam létrehozása volt, német támogatással.
Hatalomra jutása után szorgalmazta egy olyan paramilitáris szervezet létrehozását, amely egyrészt segítette volna a csehszlovák hatóságokat az 1938 október-novemberében rendkívül aktív magyar és lengyel diverzánsok felkutatásában és lefegyverzésében; másrészt magvául szolgálhatott volna a leendő állam hadseregének.
A Kárpáti Szics alakuló ülését 1938. november 9-én tartották Huszton, a szervezet főparancsnokává Dmitro Klimpust választották. A Szics katonai jellegének megteremtésében nagy szerepet játszottak az Ukrán Nacionalisták Szervezetének tagjai. A szervezet alapszabályában leszögezte, hogy céljuk az ukrán polgárok önvédelmi szellemének erősítése és harc az államellenes propaganda ellen.
Miután Hitler 1939. március 12-én eldöntötte Csehszlovákia felszámolását, szabad utat engedett annak, hogy Magyarország visszafoglalja Kárpátalja maradék részét is, amelyet nem sikerült megszereznie az első bécsi döntésnél. Az első összecsapásokra a Magyar Honvédség és a csehszlovák határőrség között március 14-én került sor az Ungvár és Munkács környéki magaslatok elfoglalásával, majd másnap megindult a terület birtokbavétele. Időközben a németek bevonultak Csehországba és a prágai kormány utasítást adott a kárpátaljai fegyveres erőinek és hivatalnokainak, hogy evakuálják Kárpát-Ukrajnát. Volosin még 14-én este a rádióban bejelentette Kárpát-Ukrajna függetlenné válását. A huszti kormány – bár a remélt német határvédelmi garanciát nem kapta meg – az ellenállás mellett döntött és a Kárpáti Szics mellett önkénteseket is toboroztak. Fegyvereket a kivonuló cseh határőröktől, rendőröktől, pénzügyőröktől szereztek, sok esetben erőszakos módon, lefegyverzéssel.
A legintenzívebb harcokra a Nagyszőlős-Huszt szakaszon került sor, azonban jelentős az eltérés a magyar és az ukrán történészek álláspontja között, de abban egyetértés van, hogy március 18-ára mindenütt megszűnt a fegyveres ellenállás.
Összességében Kárpátalja visszacsatolása során a Kárpáti Szics tagjai és az önkéntesek közül becslések szerint közel 200-an estek el, 400-an megsebesültek és 300-an fogságba estek. Kárpátalján március 18-tól katonai közigazgatást vezettek be. A Kárpáti Szics prominens tagjait letartóztatták, néhány helyi parancsnokot agyonlőttek.
A mai ukrán felfogás szerint Kárpát-Ukrajna volt a második próbálkozás (az 1918-as Ukrán Népköztársaság után) egy szuverén ukrán állam megteremtésére, a Kárpáti Szicsre pedig mint a második önálló ukrán hadseregre tekintenek, de tagjai még ma is aktív nacionalista szervezetet képeznek. A Facebook-oldalukon így emlékeztek meg március 15-ről:
„A rendkívül nehéz geopolitikai körülmények között a fiatal államnak mindössze néhány nap volt rendeltetve, de a megalkuvást nem ismerő harcosok vérével megáldva az egész ukrán nép nemzeti törekvéseinek fenséges szimbólumává vált, amely máig harcra ösztönöz bennünket” – áll a poszt szövegében.
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)
