Először esett 11,5 millió alá a Kárpát-medence magyar illetékességű lakossága, miután a határon túli magyarok száma 1,8 millióra zsugorodott, Magyarországon pedig az itt élő külföldiekkel együtt sem vagyunk többen 9,6 milliónál – derül ki a magyar és a szomszédos országok összesített népszámlálási adataiból. A magyarok aránya csak azért nem csökkent még durvábban, mert a Kárpát-medence többségi nemzetei „alulfogyták” egymást, a románok létszáma például húszmillió alá került, így a magyarság hatszázalékos aránya a kétszázezres fogyatkozás ellenére is megmaradt.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A 2022-es magyar népszámlálás egyik legmeghökkentőbb eredménye, hogy az elmúlt tíz évben eltűnt több mint 300 ezer magyar. További százezer, a KSH által egyébként még idén januárban is nyilvántartott honfitársunknak is nyoma veszett: őket egyszerűen nem találták meg a kérdezőbiztosok. Így lett a 2022-es az első cenzus, amikor Magyarország kénytelen szembenézni rohamosan csökkenő népességének tényével. A valós folyamatokat évtizedeken keresztül elfedte a határon túli magyarok beáramlása: a „láthatatlan bevándorlók” kipótolták a hazai számokat. Ennek most jórészt vége szakadt.
Az ausztriai vagy a németországi bevándorlás jelei egyszerű járókelőként is jól érzékelhetőek, mivel az ottani migránsok más nyelvűek, gyakran eltérő bőrszínűek, mint a befogadó nép. Magyarországra viszont egészen sajátos bevándorlás volt jellemző, ahol a jövevények semmiben sem különböznek az alapnépességtől – zömmel ugyanis ugyanahhoz a nemzethez tartoznak.
1985 és 2011 között 319 ezer Kárpát-medencei magyar települt át Magyarországra, ők alkották a hazánkba érkezők 87 százalékát. (Frissebb számot azért nem tudunk mondani, mert a mostani népszámlálásnál ezt az adatot még nem hozták nyilvánosságra.) Magyarország lélekszáma ebben az időszakban is csökkent, de messze nem olyan mértékben, mint a határon túli magyarok beáramlása nélkül történt volna. Az utóbbi években azonban az erdélyiek, kárpátaljaiak kivándorlásának fő célországa már nem Magyarország, emiatt akadozik az „utánpótlás”.
Az ország lakosságszáma 2010 augusztusában került tízmillió alá, négy évvel később 9,9 millió alá, újabb három évvel azután 9,8 millió alá, de úgy látszott, nem gyorsul tovább a folyamat, legalábbis a KSH az elmúlt hat évben 9,7 millió feletti lakosságszámot közölt. A mostani népszámláláson derült ki, hogy nemhogy 9,7 milliónyian nem vagyunk a határokon belül, de az ország lélekszáma mindössze négyezer fővel haladja meg a 9,6 milliót.
Négyezer ember pedig nagyjából az idén januári népességvesztésnek felel meg, amikor az egy évvel korábbi januárhoz képest 3944 fővel haltak meg többen, mint ahányan születtek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése alapján. (Pedig ez jó hónap volt, mert a születésszám 12 százalékkal múlta felül, a halálozás pedig 14 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi évkezdetet.) Vagyis vélhetően már 9,6 millióan sem vagyunk.
Persze Magyarországon nem csak magyarok élnek, ezért akkor sincs 9,6 millió magyarországi magyar, ha valamennyi nálunk élő nemzeti kisebbség egyben a többségi nemzethez tartozónak vallotta magát. Az országban már az előző népszámlálás idején is 13 ezer orosz, hatezer kínai, ötezer arab és háromezer vietnami élt. Azóta pedig Pozsony és Kassa környékéről több ezer fős nem őshonos szlovák lakosság települt át északi megyéinkbe. (A Pozsonytól 20 kilométerre fekvő Rajka lakosságának már 2017-ben is 60 százalékát tette ki a szlovák állampolgárok aránya, az áttelepülők közül 33 százalék tekintette magát magyar nemzetiségűnek. Akkor hivatalosan még háromezret sem érte el Rajka lélekszáma, mostanra már 5500 feletti lakos jelentette be magát.)
Mivel a KSH – eltérően a többi környező országtól – márciusig nem hozott nyilvánosságra nemzetiségi adatokat, összeállításunkban jobb híján a teljes magyarországi lakosságszámmal számolunk, a határon túliaknál pedig a magukat magyarnak vallókat vesszük számításba. Az Ausztriába kivándorlókat nem számítjuk be ebbe a körbe, mert ők az Egyesült Királyságban, a Németországban és más országok területén élő kivándorló magyarok köréhez sorolandók, még ha egy részük a Kárpát-medence peremén teremtett is új egzisztenciát magának.
De hogyan tűnhet el több tízezer ember? Nem Magyarország az egyetlen, ahol ez megesett. A népszámlálás azért nyújt pontosabb képet a lakosság számáról és megoszlásáról, mert a kérdezőbiztosok házról házra járva – vagy internetes kitöltés esetén ingatlanonként – végig kérdezik a lakosságot. Lehet, hogy egy hat éve Angliában élő család még mindig be van jelentve a régi lakásukba, de csak a népszámláláskor derül ki, hol élnek, mert a számlálóbiztos hiába csönget, a szomszédok pedig elmondják, hogy abban a lakásban évek óta nem lakik senki.
Persze a rendszerváltás és különösen az uniós csatlakozás óta nem szabad mereven tekinteni a népszámlálási adatokra. Az 1950-es években disszidálók még egyirányban haladtak, ha átjutottak Ausztriába, nem térhettek vissza, mert addigra megfosztották őket a vagyonuktól, és súlyos büntetéssel kellett számolniuk. Ma számos példát ismerünk arra, hogy egy erdélyi magyar Brüsszelben dolgozik, Budapesten vásárolt lakásában tölti a karácsonyt, de emellett megőrizte nagyszülei erdélyi otthonát, ahol nyaranta időzik a gyerekeivel. Az pedig, hogy mikor melyik földrajzi ponton tölt el több időt, éppúgy függhet a gazdasági lehetőségektől, mint gyermekei születésétől vagy iskolakezdésétől.
Egy felvidéki magyar lakhat Rajkán (kihasználva az olcsóbb ingatlanárakat) és dolgozhat Győrben, Ausztriában vagy éppen Pozsonyban, ahol kedvezőbb jövedelmet tud elérni. Hasonló folyamat figyelhető meg a román határ mellett: ott Nagyvárad és Arad elővárosi része nyúlik át a magyar határon. A nálunk őshonos román kisebbség mellett megjelentek a beköltöző románok is.
Ha a határok szabad átjárhatósága a mindennapok részévé vált, mi értelme van a cenzusoknak? Éppen ezeket a folyamatokat lehet nyomon kísérni a segítségükkel. Emellett Közép-Európában a lakosság a kisebbségi jogait rendszerint a népszámláláson elért arányoknak megfelelően tudja érvényesíteni. Szlovéniában ezen múlik a magyar elöljárók száma az önkormányzati választásokon. Romániában pedig azért van óriási tétje a magyar lakosság arányának, mert a választásokon ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb érvényesül. Ha ez alá esik a magyarság aránya, az RMDSZ-nek esélye sem lesz bejutni a román parlamentbe. A mostani hatszázalékos lakossági arányt ezért fogadta – a csökkenés ellenére – megnyugodva a magyar párt.
A Kárpát-medencei őshonos magyarság összeszámlálásához kiindulópontnak Kapitány Balázs tanulmányát tekintettük, aki a Demográfiai portré 2015-ös kötetében összegezte a 2001-es és 2011-es népszámlálás adatait. A demográfus adattábláit egészítettük ki a rendszerváltáskori és a friss népszámlálási adatokkal a környező országok statisztikai hivatalainak közlése és a magyar sajtó ezekről szóló híradásai alapján. Szlovénia esetében Kovács Attila kisebbségkutató becslését használtuk. Összeállításunkban a rendszerváltást követő, a 2001-es, a 2011-es és a 2022-es (vagy az ahhoz legközelebb eső cenzus) adatait használtuk úgy, hogy azokat a jelenleg alkalmazott közigazgatási határra számoltuk át. (Szlovákiában nehézségbe ütközik ezek megfeleltetése az uniós csatlakozás előtti területi beosztásnak.)
Az így kapott magyar nemzetiségi adatokat összegeztük, illetve kiszámoltuk az összlakossághoz mért arányokat. (A magyarság számát a 15. századtól tartalmazó településszintű etnikai térképeket – amely azonban az új számokat még nem tartalmazza) A számok még változhatnak, mivel valamennyi ország statisztikai hivatala előzetes adatokat közölt.
Mindezek alapján jól látható, hogy bár Antall József, az első szabadon választott kormány élén lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érezte magát, valójában már 1989-ben is csak 13 millió magyar élt a Kárpát-medencében. Mostanra ez az érték jelentősen visszaesett, már a 11,5 millió főt sem éri el. 2011 óta közel 270 ezerrel zsugorodott a határon túli magyarok és 340 ezerrel a honi lakosok száma.
Fontos: a demográfiai válság nem pusztán a magyar etnikumot jellemzi, jelentős népességcsökkenést mértek a környező országok népszámlálásain is. Persze csaknem egész Európa népessége zsugorodik, de a folyamat fokozottan érinti a közép-európai államokat, mert ezek az oroszok Ukrajna elleni invázióját megelőzően nem számítottak migrációs célpontnak. Nem befogadó, hanem kibocsátó országok. Magyarország is, de ezen a téren nem mérhető Romániához, ahonnan olyan jelentős az elvándorlás, hogy csak Olaszországban hivatalosan 1,2 millió román él.
Románia
Bukarestben még a miénknél is jelentősebb sokkhatást okozott a népszámlálás, mivel Románia össznépessége beesett a lélektani határnak számító 20 millió fő alá. A magyarság is határponthoz érkezett, de az előzetes eredmények szerint egy hajszállal még az egymilliós létszám felett áll.
A csökkenés így is tetemes 2011-hez képest, amikor a magyarok száma még 1,2 millió volt, de a románokhoz mért arányok nem módosultak számottevően. Kivéve a szórványban. Erdélyben az utóbbi évtizedben több megye magyar lakossága is az ötszázalékos, illetve az egyszázalékos határ alá csúszott.
„A magyarság is határponthoz érkezett.” Gyimesbükk, Erdély, 2021. május 21. (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
A közép-erdélyi Fehér megye magyar lakossága több mint 26 ezer fővel esett vissza, itt az arány négy százalék alattira csökkent. Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere a Szabadság című lapnak pontosan írta le a helyzetet: „A népszámlálásból konkrétan kiderült, mennyire hátrányosan érintette a népességfogyatkozás a szórványt. Az adatok magyarázatot nyújtanak arra is, hogy az önkormányzati választásokon miért esett vissza a szavazók létszáma: nem a részvétel, hanem a magyar emberek létszáma csökkent.” Amikor ilyen kevés magyar él egy területen, akkor gyakorivá válnak a vegyes párkapcsolatok, és az ezekből születő gyerekeknek már sokkal nehezebb megőrizniük a magyar identitásukat, emiatt egy adott nemzetiség aránya akár egy generáción belül lefeleződhet.
Szlovákia
Hasonló folyamat játszódott le még korábban a Felvidéken, ahol a magyarok továbbra is Szlovákia legnagyobb nemzetiségi közösségét alkotják. Itt az előző népszámláláskor a Pozsony központú megye magyar lakosságának aránya csökkent jelentősen. Részint az asszimilálódó magyarság, részint a szlovák fővárosba és környékére tömegesen beköltözők miatt.
Ám a mostani cenzus érdekes fordulatot hozott, 2021-ben ugyanis a szlovák népszámláláson többes identitást is meg lehetett jelölni. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy
miközben a magyarul beszélők száma 508 ezerről 462 ezerre csökkent, a magukat magyarnak vallók száma alig változott: csak ezerrel maradt el a 2011-es adattól.
Az ötmilliós államban közel félmilliós felvidéki magyarság él, a területi arányok mégis alacsonynak látszanak, ennek elsősorban közigazgatási okai vannak. Ugyanis már nem járási szinten tartják nyilván a nemzetiségi adatokat. Az uniós csatlakozás után a közigazgatás alapegysége a jóval kiterjedtebb megye lett, ezek határait pedig úgy határozták meg, hogy a déli magyarlakta települések mellett északi, szlovák többségű részekre is átnyúljanak. Így fordulhat elő, hogy miközben a dunaszerdahelyi járás lakosságának a friss adatok szerint is 71 százaléka magyar, a megyében csak 21 százalék ez az arány. A komáromi járás 65 százaléka vallotta magyarnak magát, a megyében mindössze 24 százalékot ér el a nemzetiségi arányuk.
A Felvidéken egy másik jelenség is figyelmet érdemel, különösen szembeötlő a magyar nyelvű cigányok számának növekedése. A rimaszombati járásban a népszámlálási adatok szerint 11 olyan település is van, ahol többségbe kerültek. Magyarázatként az szolgál, hogy a népszámláláson most először tudták egyszerre jelölni roma és magyar identitásukat. A cigányság az egyetlen olyan Kárpát-medencei népcsoport, amelynek a száma és az aránya is növekszik. A folyamat Kárpátalján és Erdélyben is megfigyelhető.
Ukrajna
Ukrajnában 2001-ben tartottak utoljára népszámlálást, ezért a SUMMA 2017-es felmérés adatait és nemzetiségi arányait alkalmaztuk, amelyből kitűnik: Kárpátalja már 2017-ig is jelentős migrációs veszteséggel számolhatott – az ottani magyarság számát akkor 130 ezerre becsülték. Összeállításunk számai még nem tartalmazzák, hogy 2022 februárjában az ukránok milliói mellett kárpátaljai magyarok, különösen a hadköteles korú férfiak tömegei menekültek el otthonaikból. Félő, hogy ez a magyarlakta régió is hasonló sorsra jut, mint a Délvidék magyarsága, amely máig nem heverte ki a délszláv háborút.
„2022 februárjában kárpátaljai magyarok, különösen a hadköteles korú férfiak tömegei menekültek el otthonaikból.” Palágykomoróc, Kárpátalja, 2022. március 6. (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Szerbia
A szerbiai népszámlálás is soha nem látott számokat hozott. Most először esett kétszázezer alá a Vajdaság magyarságának száma, tíz év alatt 60-70 ezer fős a csökkenés. Az okot ismerjük: a vajdasági magyarok, akárcsak a szerbek, tömegével menekültek el az országból, előbb a háború, majd a gazdasági nehézségek elől. A népszámlálásnál nemcsak a hazájukat elhagyók hiányoznak, de az ő gyerekeik is, akik már más országokba születtek.
A szerbek a hétmilliós lélektani határ alá zuhantak be a mostani cenzuson, ez közel félmilliós csökkenés a 2011-es értékhez képest. Ám könnyen lehet, hogy még a bejelentett 6,7 millióan sincsenek, mert 220 ezer olyan személyt is hozzáírtak az adatokhoz, akiket a népszámláló biztosok nem találtak meg. Valószínű, hogy politikai okokból nem akartak 6,5 milliós adatot közölni, ezért egyszerűen kipótolták a saját számaikat, ahogy tíz éve a románok is megtették. Ők azt nem tudták elfogadni, hogy a román népszámláson túl sokan voltak, akik semmilyen nemzeti identitást nem vallottak magukénak. Jó részüket utóbb elkönyvelték románnak, kisebb részben magyarnak. A vajdasági magyarság száma is drámaian csökkent tehát, de a nemzetiségi arányokon ez nem látszik, mert a szerbek létszáma is visszaesett.
Horvátország
Horvátország is megszenvedte a szembesülést azzal, hogy az 1991-ben még 4,8 milliós országnak mára 3,9 millió lakosa sem maradt. A magyarság 2011-es 14 ezres lélekszáma pedig tízezer főre apadt. A 2025-ös önkormányzati választásokon mégis négy helyett öt járásban választhat majd a magyarság kisebbségi elöljáró-helyettest, mert a horvátok és a többi nemzetiség még gyorsabban fogy, ezért nőtt a 15 százalékot meghaladó magyarságú járások száma. A horvátországi statisztikákban növekedés is látható a magyarok kapcsán. A Telex vette észre, hogy honfitársaink egyre nagyobb számban költöznek a tenger mellé.
Ausztria
Ausztriában az egyre csökkenő számú őrvidéki, ausztriai őshonos magyarság arányát már szinte lehetetlen megbecsülni. Az osztrákok nem kérdeznek rá a nemzetiségre, csak a használt nyelvre, az pedig a kiköltözőknél és a hagyományosan ott élőknél egyaránt a magyar. Ausztriában Felsőőr (Oberwart), Alsóőr (Unterwart), Őrisziget (Siget in der Wart) és Felsőpulya (Oberpullendorf) alkotja a néhány ezer fős magyar lakosság magját, ők középkori határőrök leszármazottjai.
A népszámlálások tudnak meglepetéseket okozni. 2001-ben például az derült ki, hogy noha Bécsben és a nagyobb városokban lépten nyomon törökökkel találkozni, mégis a magyar a legnagyobb hivatalosan elismert népcsoport egész Ausztriában.
Húsz éve 41 ezer személy beszélte a nyelvünket. Gerhard Baumgartner elemzéséből azonban kitűnik: ezek többségének semmi köze a határmenti, őshonos magyarsághoz. Legnagyobb arányban a síközpontok vidékén nőtt meg ugyanis a magyar nyelvűek száma, miközben Burgenlandban két százalékkal még csökkent is. Bécsben akkor 15 ezer magyar élt, 2022 áprilisára viszont az osztrák fővárosban már hivatalosan is 26 ezer olyan személy telepedett le, aki Magyarországon született, Ausztriában pedig 95 ezer magyart regisztráltak. Az ukrán bevándorlókkal immár kilencmillió lakos fölé emelkedő Ausztria számára a csökkenő számú őshonos nemzetiségek kevéssé érdekesek, mint a bevándorlói, így a kutatások is elsősorban az utóbbiakra fókuszálnak. 2021-es adatot így nem is szerepeltettünk összesítésünkben, mert nem találtunk erre vonatkozó megbízható becslést.
Szlovénia
Szlovéniában 2002-ben szerveztek utoljára klasszikus népszavazást, azóta itt kizárólag meglevő adminisztratív forrásokat használnak. Emiatt már 2011-ben is csak megbecsülni lehetett a magyarság számát és arányát. Kovács Attila, a ljubljanai Nemzetiségi Kutatóintézet (Institute for Ethnic Studies) munkatársa 2011-ben maximum 4800-ra tette a magyar etnikumúak számát a Muravidéken, amit hivatalosan nemzetiségileg vegyesen lakott területnek neveznek. Most lapunk arra kérte, hogy a 2021-ben megismert számok alapján ismételje meg a becslését. A népszámlálás idején ezen a területen 11 800 fő élt, tehát a népesség 5,6 százalékkal csökkent 2011 óta. A magyaroknál Kovács Attila tíz százalékos asszimilációs veszteséggel számolt, és az itt élő honfitársaink számát most 3800 és 4000 fő közé tette. A kutató a helyhatósági választások névjegyzéke, a vegyes házasságok aránya és a magyar etnikumú gyermekek születésszámának figyelembevételével alakította ki a becslését.
A magyarság lélekszámát tehát alapvetően két tényező határozza meg:
A természetes fogyás, vagyis a születés és a halálozás különbsége. Ez minden régióban negatív egyenlegű szám, még a már említett magyar ajkú romák adataival együtt is.
A vándorlás, vagyis az el- és bevándorlók számának egyenlege. Ez a határon túl minden régióban negatív, viszont kilenc magyarországi megyébe szívesen költöznek az emberek. A főváros, Pest megye, Zala és a Balatontól északra fekvő dunántúli megyék tartoznak ide. A Dunától keletre pedig egyetlenként Bács-Kiskun megyének van népességvonzó képessége.
Mindössze két olyan megye van az országban, de az egész Kárpát-medencében is, ahova olyan sokan költöznek, hogy a természetes fogyást is pótolni tudják: Pest és Győr-Moson-Sopron. Az első a magyar főváros közelsége miatt, másik pedig iparosodottsága mellett azért is vonzó, mert innen ingáznak tovább Ausztriába. A végeken tapasztalható magyar fogyatkozás leírható azzal is, hogy az emberek a perifériáról a gyorsan fejlődő gazdasági központok felé áramolnak.
Persze a magyarok nem csak elvándorolnak a Kárpát-medencéből, a visszatérők 140 ezren voltak a Demográfia című folyóiratban megjelent tanulmány szerint. Az 1990 és 2016 között legalább egy évet külföldön töltő, majd onnan hazatérő 20 évnél idősebb magyarok 48 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Felük érzelmi okból, honvágy miatt vagy családi indíttatásból tért haza, több mint negyedüknek sikerült megvalósítani azt a kitűzött célt, amelyért elhagyta az országot. Tíz százaléknál többen a kint megszerzett tudásukat szerették volna hazahozni. Mindössze 8 százalékot tett ki azoknak az aránya, akik kudarcot vallottak és anyagi okokból kellett hazatérniük. Ők főként a legalacsonyabb iskolai végzettségük közül kerültek ki.
Az utóbbi években a kiáramlók és a hazatérők száma egyensúlyba jutott azzal, hogy több százezresre nőtt a nyugati magyarság. A Kárpát-medencei viszont sokkal kisebb lett, mint 30 évvel ezelőtt, ami a határon túli magyarságnál elsősorban a szórványnál hoz változást: beolvadásához vezethet, ami rövidesen a magyarok által lakott területek nagyságán is hangsúlyosan megmutatkozik.
(VálaszOnline)