Mi a kapcsolat az erőltetett genderizmus és a technokraták között? Alexander Dugin gondolataiból választ kapunk a kérdésre.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A genderpolitika célja a nemek közötti hierarchia felszámolása. Ezt háromféleképpen lehet elérni, ezek meg is határozzák a terület fő trendjeit:
- A férfiak és nők közötti teljes egyenlőség minden tekintetben (radikális feminizmus);
- A nemiség egyéni döntéssé tétele (transzneműség);
- A gender teljes eltörlése egy újfajta nemi lét javára (kiberfeminizmus).
Az első esetben a legbrutálisabb gender egalitarizmus jön létre a társadalomban. Ebben az esetben a női és férfi individuumok megszűnnek társadalmilag különállóak lenni, ami elkerülhetetlenül nemi káoszhoz vezet. Ebben a helyzetben egyesek továbbra is ragaszkodnak nemükhöz és annak sajátosságaihoz (pl. a nők női jogok szélesbítésére törekszenek), mások egyszerűen közömbösek lesznek a nemi identitás iránt, míg szintén mások annak teljes eltörlését szorgalmazzák. Ez turbulenciát generál és kaotikus egyének folyamatos összecsapásához vezet a nemi bizonytalanság összefüggésében. Nyilvánvaló, hogy az összezavarodott atomok konfliktusai ilyen helyzetben nem csökkennek, hanem hólabdaként gyarapodnak.
Az a politika, hogy a nemi identitást személyes döntés tárgyává teszik – az anatómiai nemváltoztatási műveletek új kategóriákra, egészen a gyerekekig történő kiterjesztésével – ahhoz vezet, hogy a nemi identitás egyfajta könnyen cserélhető kellékké válik, mint egy díszes ruha. A gender olyan könnyen változhat, mint ahogyan ruháinkat cseréljük egy új évszakban, ami azt jelenti, hogy az embert lényegében nemtelen lényként kezdik kezelni, és ez a nemtelenség alkotja a csupasz individualitásra redukált természetét.
Tehát, a transznemű emberekről van szó, akik a társadalmi „normát” képviselik. A nemben rejlő feszültségek, mint olyanok, és a hozzá kapcsolódó pszichológiai jelenségek itt úgy oszlanak meg az egyének között, hogy válogatási algoritmusok nélkül találkoznak. Az emberek közötti vonzás és taszítás megszűnik bármilyen normának alávetődni, és az egész társadalom a nemi egységek vibrálásainak alapvetően egy pánszexuális mezőjévé válik.
Végül a filozófiailag felelős feministák, mint például Donna Harroway, akik a „kiberfeminizmus” konvencionális elnevezése alatt egyesülnek, a gender teljes eltörlését javasolják, mivel szerintük annak bármely formája – beleértve a homoszexualitást, a transzneműséget stb. – kettős, aszimmetrikus és hierarchikus elven alapulnak. […] A posztmodern gondolkodás arra a következtetésre jutott, hogy minden különbség önmagában egyenlőtlenség, ami azt jelenti, hogy mindig lesz valaki, aki felsőbbrendű és valaki, aki alsóbbrendű. Ennek megszüntetéséhez abszolutizálni és normalizálni kell egy nemek nélküli kristályos lényt. De sem az ember sem az állat nem válhat ilyenné.
Összefoglalásképp a kiberfeministák arra a következtetésre jutottak, hogy el kell törölnünk az embert, és helyettesíteni kell egy kiborggal, egy humanoid géppel. Ez az a pont, ahol a radikális feminizmus és a transzhumanizmus találkozik.
Mindezen irányzatok nem alternatívák, hanem párhuzamosan, egymás mellett fejlődnek, és könnyen belátható, hogy az új demokrácia kaotikus rendszerét eredményezik.
A transzhumanizmus az ördög találmánya – Alexander Dugin rövid értekezése
(Alexander Dugin nyomán Szent Korona Rádió)
