Nincs is kompetensebb szervezet talán a 2001 óta létező Hatvannégy Vármegyénél a Fidesz által kirobbantott vármegye és főispán megnevezések visszahozása körüli párbeszédben. A tradicionalitást képviselő szervezet összetett válasszal szolgál.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Üdvözöljük a Vármegye kifejezés visszatérését, elutasítjuk a főispáni titulus visszavezetését, féltjük az önkormányzatiságot
A Hatvannégy Vármegye üdvözli a „vármegye” kifejezés visszaépítését a magyar jogrendbe (vár)megyéink immáron 75 éve tartó helytelen, „múltat végképp eltörölni” szellemében bevezetett megnevezései után. Fontos, hogy a mindenkori magyar államvezetés az ezeréves történelmi hagyományokkal vállaljon közösséget és ne a kommunista, globalista, a magyar közigazgatástól teljesen idegen berendezkedéssel. Kiemelten fontos megjegyeznünk, hogy egy államot akkor szerveznek igazságosan, ha azt nemcsak felülről irányítják, hanem a társadalmi hierarchiát alkotó egyének organikus módon – minden szereplő a saját szintjén és legjobb képességei szerint, saját jogköreit meg nem haladva – alakítják azt. Az egyoldalú centralizálást, az önkormányzatiság leépítését nem szabad, hogy szolgálja ez a kezdeményezés. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az önkormányzatok a mindennapi élet színterei, ahol meg kell őrizni a helyi autonómiát! Sajnos egyre rohamosabb tempóban számolják fel a települések önkormányzatiságát, hatásköröket és forrásokat vonnak el, de a megyei önkormányzatok sem rendelkeznek kellő mozgástérrel. A „vármegye” kifejezés visszavezetésével valódi közigazgatási reformra volna szükség, ahol a (vár)megyei szint újra értelmet nyer, valódi tartalommal töltődik meg!
Fontos azt is megjegyezni és látni, hogy a szóban forgó névváltási szándék formai, nem pedig lényegi restaurációt eredményez, azonban földrajzi megnevezések vonatkozásában mozgalmunk álláspontja szerint ebben a konkrét esetben ez igenelhető és üdvözlendő.
Ezzel szemben a főispáni tisztség bevezetését súlyos hibának tartjuk. Itt is formai helyreállításról van szó, ebben az esetben viszont a lényegi, valós restauráció elengedhetetlen. Ha az előző, „vármegye” megnevezés kapcsán felvázolt pusztán formai megnyilvánulást igeneltük, akkor ezt miért nem? Vizsgáljunk meg néhány szempontot, mely érthetőbbé teszi álláspontunkat. Egy földrajzi hely, nevezzük bárhogy, önmagában nem fog vállalhatatlan engedményeket tenni, nem lesz korrupt, nem árulja el a hazáját és nem válik annak a minőségnek a kiüresítőjévé, melyet hordoz. (Ez a névváltási szándék ebben a konkrét esetben fénytelibb korokba irányíthatja a társadalom figyelmét.) Egy minőség kiüresítését az adott területen tevékenykedő egyének követhetik el, mint például egy jelenkori, velejéig modern, demokratikus keretek között működő „főispán”… Ez a titulus a Magyar Királyság magasrendű, fényteli és hierarchikusan szigorúan tagolt keretei közt jött létre, mely nem alkalmazható köztársasági keretek között. A titulust jellemzően nem karrier és megélhetési politikusok töltötték be a népnek való minél magasabb fokú jólét, kényelem és egyéb vágyak kielégítésének következmények nélküli ígérgetésének gyümölcseként, hanem komoly államférfiak, akik érdemeik alapján foglalhatták el azt a pozíciót ahová kerültek. Nem egy „demokratikus szavazás” eredményeképp, hanem király, tehát a legfőbb valódi(!) méltóság által adományozva olyan embereknek, akik valóban alkalmasak voltak a feladatra. Nem anyagi haszonnal is kecsegtető előrejutás állt figyelmük középpontjában, hanem Isten, a király és a haza mindenek felett álló megalkuvásmentes, tiszta ideák mentén történő védelmezése és képviselete. A jelenkori politikusok és politikacsinálók (néhány, sajnos nagyon kevés üdítő kivételtől eltekintve) ennek minőségnek a közelébe sem érnek, rosszabb esetben értelmezni sem képesek ennek fontosságát. A valódi főispánok olyan áldozatokat hoztak és olyannyira más volt a cselekvésük iránya, hogy képtelenség ilyen címeket a tömegek uralmát és demokráciát hangoztató, jelenkori tisztségviselőkre aggatni. Tehát valódi, lényegi visszavezetés, igazi rearchaifikáció (természetesen nem anakronisztikus értelemben) egy valódi belső cselekvés, nemesítő szándék megléte nélkül lehetetlen főispáni minőséget megjeleníteni.
Az eredménye mindössze annyi lenne, hogy kiüresítené a főispáni címet pontosan úgy, ahogy az utóbbi években a „nemzeti” szóval is történt…
Sajnos nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a kormány részéről ez egy marketingelem, mely igen káros következményekkel járhat.
Ne használják eszközként a magyar történelem meghatározó személyeit és ne üresítsék ki, ne tegyék nevetség tárgyává a főispáni titulust!
Éljen mind a 64 vármegye – és nem csak a maradék 19!
Kelt: Székesfehérvár 2022.06.22.
Hatvannégy Vármegye vezetősége
(Szent Korona Rádió)
