Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk, amelyet idén június 5-én ünneplünk. Az Ószövetségben is jelen van az ünnep, húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet későbbi korok ógörögül pentékoszténak (ötvenedik) mondtak. Ebből ered az ünnep magyar elnevezése.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Az Ószövetségben kétféle értelmezése volt pünkösd ünnepének. Kezdetben a hetek ünnepe volt, aratási ünnep, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később, s Jézus korában már bizonyosan új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe lett. Azáltal, hogy a Szentlélek azon a napon áradt ki, amelyen az Istentől kapott törvényt ünnepelték, jelzi, hogy ennek az addigi ünnepnek a tartalmát gazdagítja: a törvény már nem csak kőtáblára van írva, hanem az Őt befogadó emberek szívébe is.
A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, amelyet keleten és nyugaton egyaránt ünnepeltek. Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – “pünkösdig maradok Efezusban” (vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. A IV. században már egyre több említés történik az ünnepről.
Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek.
“Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.” (ApCsel 2,1-6) A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.
Pünkösd vigíliáján, előestéjén szerte a világban a Szentlélek eljövetelét kérik virrasztva és imádkozva a hívek. Rómában hagyományosan a város püspöke, azaz a pápa vezetésével tartják a pünkösdi virrasztást. Az imádságok között hagyományosan egy ősi Szentlélek-váró himnusz is felhangzik:
Teremtő Lélek, szállj reánk,
ragyogd be lelkünk, tiszta láng,
ki alkotsz, éltetsz szíveket,
hozd nékik bő kegyelmedet!
Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
kit ad nekünk az Alkotó,
te élő forrás, égi láng,
szent kenet, égből szállj le ránk!
A pünkösd mozgóünnep, melynek időpontja május 10 és június 13 között vándorol. Ekkor több híres búcsújáróhelyen, mint például Csíksomlyón búcsújárónapot rendeznek. A katolikus vidékeken a pünkösd lehet az elsőáldozás napja, de főként a bérmálás időpontja, illetve ilyenkor hagyományosan körmeneteket tartanak. A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző, a Bibliából ismert és a fenti idézetben szereplő szélzúgást kürtökkel, harsonákkal idézték meg, míg a leereszkedő lángnyelveket a templom padlásáról leeresztett, ledobált égő kócokkal tették átélhetővé. Csíkban a Szentlélek jelképeként a mise alatt fehér galambot reptettek a magasba.
Európa nagy részében a középkor óta szokás volt a pünkösdikirály-választás. Magyarországon már a 16. századból ismert a mondás: “Rövid, mint a pünkösdi királyság”. A pünkösdi királyt lovas és más ügyességi versenyek, például birkózás során választották ki. Egy 1867-es szokásgyűjtemény szerint: “A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, azt fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán, valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig.” Egyes helyeken a győztest és lovát virággal borították be.
A változatos pünkösdi népszokások közé tartozott a pünkösdölés, a pünkösdikirályné-járás, a hesspávázás, a törökbasázás, a rabjárás, a zöldágjárás, a bálok tartása és a pásztorok megajándékozása. Néhol ilyenkor állítottak májusfát is. A házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tettek, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák. Főként a lányok között elterjedt, az egészség- és szépségvarázslásban szerepet játszó hagyomány volt ilyenkor a hajnali harmatban való rituális mosdás.
Források:
Biblia (Szent István Társulat)
Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása (Magyar Kurír)
Tátrai Zsuzsanna: A pünkösdnek jeles napján… Pünkösd a 19-20. századi magyar néphagyományban. Budapest 2010.
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest 2004.
(λ – Trón és Oltár – Szent Korona Rádió)