A liberális sajtó ismételten ordító kettősmércével állt elő az ukrán-orosz konfliktus kapcsán, melyet párhuzamba vonhatunk a folyamatos deheroizáló cikkezésekkel, melyek az 1945-ös budavári kitörést övezik. A Kígyó-szigeten történt eseményekről azóta kiderült, hogy nem a világsajtó által elénk tárt módon történtek, de az alapelvek attól függetlenül nem változtak. Alább néhány gondolatot közlünk az eset kapcsán:
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Amint ismeretes mindenki számára, a tegnapi naptól kezdve nyílt háború tört ki Oroszország és Ukrajna között, ennek egyik fejezete zajlott le a Fekete-tengeren található Kígyó-szigeten. Az apró földterületen mindössze 13 ukrán katona tartózkodott, akiket egy odaérkező orosz hadihajó felszólított arra, hogy hagyják el állásaikat, adják meg magukat.
A szigetet védők és a támadók közötti párbeszéd azóta az internetre is felkerült:
„Orosz hadihajó vagyok, tegyék le a fegyvert és adják meg magukat a vérontás és a fölösleges áldozatok elkerülése érdekében. Ellenkező esetben ágyúzni fogunk” – ismétlik meg kétszer a támadók.
„Orosz hadihajó, húzz a faszba!” – válaszolják pár másodpercnyi gondolkodás után a védők.
Az esélytelen helyzetben a hazájukat védő ukrán harcosok az utolsó lélegzetvételükig tartották az őrzésükre rendelt területet, pedig tudták, hogy nincs kiút, egy orosz hadihajóval álltak szemben, a szigetet nem tudták elhagyni, így ténylegesen két választási lehetőségük maradt, a dicstelen megadás, vagy a hősi halál. Ezen férfiak a hősi halált választották. A szigetért vívott harc nem tartott sokáig: az oroszok elkezdtek ágyúzni, a védők pedig életüket vesztették.
Meglepő módon a balliberális média az esetüket igen gyorsan felkapta, s mint példamutató hősöket állítják elénk. De várjunk csak, a lezajlott események olybá tűnnek, mint egy másik igen hasonló történés, amikor a hős védőket a túlerő végleg bekerítette, s ők a megadás és lemészárlás helyett a harcot, s ha az jön el, a hősi halált választották. Természetesen a kitörés hőseiről beszélünk.
Szembetűnő kettősmércének lehetünk szemtanúi, a magyar és német katonák tettét banalitásnak, őrültségnek, értelmetlen életáldozatnak nevezik, a parancsnokaikat és országaik vezetőit tiporják sárba a kitörés ténye miatt „haladó szellemiségű” liberálisaink, míg a lényegében ugyanazon forgatókönyv szerint lezajló Kígyó-szigeti ütközet után csak dicsszót hallunk. Ez a balliberális hozzáállás: ha valamiből politikai hasznot remélnek, esetlegesen valamilyen mérvű ideológiai hasonlóságot felfedeznek, akkor a tettet hősiesnek tartják, azonban ha a benne résztvevők politikai ellenfeleik, ideológiai ellentétben állnak velük, akkor az emberi, a személyi nagyság feledésbe merül, s csak a sárbatiprás, a mocskolódás marad.
Nem csak a kitörésben résztvevők hősök, nem csak a Kígyó-szigetet védő ukrán katonák hősök. Nem kell választanunk a két opció között, hogy kit magasztalunk fel és kit gyalázunk meg. Lássuk az emberi nagyság megnyilvánuló példáját mindkét esetben. Még ha vannak is ideológiai, világnézeti kritikáink, ellentéteink az ukránokkal szemben, az erényt becsülni kell! Mind a Budavárnál, mind a Fekete-tenger eldugott szigetén a hősiesség és a mindent feláldozó odaadás példáját láthattuk.
Dicsőség a hősöknek!
https://szentkoronaradio.com/blog/2020/02/06/a-kitores-felulnezetbol/
Hamvas Béla: A háború nagysága és az ember kicsinysége – oroszországi feljegyzések
(Balliberális médiát kiigazítva Szent Korona Rádió)
