Az augusztus 20-ai megemlékezésről, a közgyűlésről és az összetartás fő üzenetéről kérdeztük a HVIM ikonikus alakjait. Életprogram a mindennapokra, az elesett bajtársak emlékéből való erőmerítés, eskütétel és próbaidősök beavatása, lazább programok… De hogy jön ide a lányok közösségi felületeken való magamutogatása?!
Nem politikai jelszavak, hanem életprogram
A HVIM komolyan veszi és életprogrammá teszi a hozzá csatlakozók számára azt, amit hirdet és képvisel. Nincs olyan, hogy valaki csak a vármegyés ruházat viselésekor képvisel hagyományos értékeket. Minden élethelyzetben, minden területen nemes, archaikus jelleműnek kell lennünk, és el kell utasítanunk a modern ideológiákat, a virtualizációt, a közösségi média általi meghatározottságot és az ateizmust is. A tradicionális nemi szerepekre is figyelmet fordítunk, ami nem abban nyilvánul meg elsődlegesen, hogy felszólalunk LMBTQP-lobbi ellen, hanem az életvitelünkben is, a családi viszonyainkban. De az ifjúságnevelést is valóságként kezeljük. Nálunk a lányok nem öltöznek úgy, mint a prostituáltak, nem mutogatják a testüket kirívó módon a közösségi felületeken, mert mindenhol a normalitást kell képviselniük. Ugyanúgy elvárás a fiúktól is a vulgáris, primitív megnyilatkozások elhagyása, és az intelligens, lényegi véleményalkotás, az, hogy pozitív képet sugározzanak magukról. Mi figyelemmel kísérjük a hozzánk jelentkezők internetes viselkedését, mert nem mindegy, hogy a vármegyés fiatalok mit képviselnek a nyilvánosság előtt, illetve le tudjuk ebből szűrni, hogy mennyire is sikerült elsajátítaniuk azokat az értékeket, amiket az ifjúsági táborunkban, a képzéseink során próbálunk átadni. Tehát számunkra nem egy pártprogram, nem egy jól hangzó lózung a normalitás és a tradicionalitás, hanem életprogram, aminek elsajátítását elvárjuk! Mi ezt komolyan képviseljük, akár a saját közegünkben is konfliktusokat vállalva. Sajnálatos, hogy csak kevesen veszik komolyan azt, amit hirdetnek, és a többség számára csak egy hétvégi hobbi, csak egy politikai jelszó a hazafiság, a normalitás és a modern világgal, az istentelen, fogyasztói társadalommal szembeni lázadás – Mondta el Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társelnöke a Szent Korona Rádiónak, hogy mit is képviselnek a vármegyések, mi volt a fő üzenete az augusztus 20-ai hétvége gyűléseinek.
Szent István és az elhuny bajtársaink emlékezete
Idén is összegyűltek Székesfehérváron a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai augusztus 20-án, hogy leróják tiszteletüket a két, fiatalon elhunyt vármegyés emléke előtt. A lelkiüdvükért szentmise lett bemutatva, illetve meglátogatták a bajtársak sírjait. Kónyi-Kiss Domonkos és Simon Péter emlékezete 11 évvel ezelőtt forrt össze a vármegyések számára Szent István király tiszteletével. Első apostoli királyunkat e napon avatta szentté a későbbi Szent László, ezért a hagyomány szerint ez a nap mindig az Apostoli Magyar Királyságot alapító uralkodó ünnepe volt. A legenda szerint „a tiszteletet kezdeményező népet nem kellett hívni, az magától is ott volt évről évre ezen a napon Fehérváron, Szent István nyughelyén.” Kónyi-Kiss Botond, a HVIM székesfehérvári elnöke elmondta, így vannak ezzel a vármegyések is: „A sok év alatt a testvériségünkben természetessé vált, hogy ezen a szent napon Fehérváron van a vármegyések helye. Rengetegen jönnek minden évben a Kárpát-medence valamennyi szegletéből. Olyanok is, akik most 15-16 évesek, tehát nem is ismerhették Domonkost és Pétert. Mégis eljönnek, és megrendülten, de emelkedetten állnak a sírok mellett.”
Kónyi-Kiss Botond
Szent István haláláról így emlékezik meg a legendaíró: „Nagy sírás támadt övéi közt, nagy öröm az angyalok közt, de ez a sírás később mind az életben levőknek, mind a majdan születőknek örökké való vígságára változott.”
A vármegyés vezető szerint a gyász fájdalmának helyét több mint tíz év során szépen lassan a hála és az öröm veszi át. Mint fogalmazott, „boldogok vagyunk, hogy ismertük és ismerhettük ezt a két kiváló embert, és hálásak vagyunk Istennek, hogy éppen mellénk rendelte Őket. Hogy együtt, vállt vállnak vetve küzdhettünk Velük, és ma példaképekként tekinthetünk rájuk.”
A közgyűlés, ami nem szavazgatás
A vármegyések közgyűlését nem úgy kell elképzelni, hogy szavazgatunk vagy kijelöljük a jegyzőkönyvvezetőt, hanem folyamatos beszélgetésekre kerül sor, melyek keretében közösen értékeljük az elmúlt egy évet, egyeztetünk az előttünk álló rendezvényekről és különböző aktuálpolitikai kérdéseket vitatunk meg, valamint közösen hozunk meg, a vármegyével kapcsolatos, fontos döntéseket. Vezetőink odafigyelnek minden egyes tagunkra, így kisebb csoportokban, vagy akár egyesével is folynak beszélgetések, képzések és a különböző felületeken folytatott munkák egyeztetése.
A szombati nap egyik fő programja egy birkavágás volt, mely állatból egy karcagi birkapörköltet (amely hungarikum és nomád hagyományunk) készítettünk az estére, ahol mozgalmunk 20. születésnapját ünnepeltük tortával, nótázással, vívással. Az este folyamán esküt tehettek az arra érdemes bajtársaink, és így közösségünk teljes jogú testvéreivé léphettek elő. Az új tagjelöltek próbaidőssé avatását is megejtettük, hiszen nálunk még a próbaidő elkezdéséhez is komoly erőfeszítésekre van szükség, valamint új jelentkezők mutatkoztak be, akik az ifjúsági táborunkból már ismerték néhányunkat. Az elmúlt évben kimagaslóan teljesítőket oklevéllel jutalmaztuk. Sok vármegyés már családot alapított, így ők már gyermekeikkel jöttek a hétvégére. A gyűlések közben gyerekzsivajtól volt hangos az erdő – összegezte a programokat Kónya Dorka, egy vármegyés lány.
Kónya Dorka egy vármegyés család gyermekével
Képgaléria a hétvégéről – a szentmise és megemlékezés képeivel kezdődően.
Beszélgetés a tábortűz körül
Keleti, nomád hagyomány szerint a vezetőknek jár a főtt birkafej. A karcagi birkapörkölt különlegessége, hogy mindent belefőznek.
Balról jobbra: Barcsa-Turner Gábor, Zagyva Gy. Gyula, Kónyi-Kiss Botond
A vármegyés lányok, asszonyok augusztus 20-ára, újkenyeret is sütöttek, amit a tagság közösen fogyasztott el
A 20 éves Vármegye születésnapi tortája
Fő a karcagi birkapörkölt
Talán a legkisebb vármegyés
A nagyobbak már komolyabb dolgokkal foglalták le magukat
(Szent Korona Rádió)