Hadik András egy igen tehetséges hadvezér volt. Huszárjai élén komoly fricskát dörgölt a porosz uralkodó orra alá. A magyar katonai géniuszt Mária Terézia ismerte fel benne, őt tartotta legalkalmasabbnak arra a küldetésre, melyre sokan lehetetlenségként tekintettek. Az uralkodónő a huszárokat nagy becsben tartotta, Hadik András pedig a legnagyobb veszély idején hűséget tanúsított iránta (ez is oka lehet annak, hogy róla nevezték el a laktanyát, plusz a budapesti 32-eseket is ő alapította). Tettei alapján és hűsége miatt akkor most Hadik is egy utolsó senkiházi áruló volt?
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Hadik András a magyar történelem egyik legsikeresebb hadvezére volt, és jelentős karriert futott be a Habsburg Birodalomban Mária Terézia (1740-1780) magyar királynő uralkodása idején. Katonai karriere Mária Terézia apja, III. Károly (1711-1740) korában kezdődött meg. 1732-ben lett a Császári hadsereg tagja, majd 1747-ben már császári-királyi vezérőrnagyi rendfokozatot szerzett.
„A mi Hadik Andrásunk is olyan bigott és vakbuzgó volt, hogy II. József felvilágosult, vallástalan korában a nyilvánosság előtt csókolgatta a Bécsbe látogató pápa lábát, de éppen nem volt akadálya annak, hogy ne ugyanő hajtsa végbe a világtörténelem egyik legnagyobb, legtöbb bátorságot és legjobb idegeket kívánó és legnagyobb vállalkozási kedvet feltételező huszár hőstettét, Berlin villámgyors elfoglalását” – írja Pezenhoffer Antal.
De mi is volt ez a csodálatos haditett, amit a történetíró említ?
Hadik harctéri zsenialitása a 7 éves háborúban (1756-1763) mutatkozott meg először, mely Poroszország és Ausztria között dúlt, aminek okán Mária Terézia királynő segítséget kért a magyar rendektől, akik a pozsonyi országgyűlésen „Vitam et sanguinem pro rege nostro!” („Életünket és vérünket királyunkért!”) felkiáltással meg is adták azt. 1757. október 10-én Hadik András egy rendkívül kockázatos hadivállalkozásba kezdett. Terve az volt, hogy a védtelenül maradt Berlint megostromolja 4320 fős seregével, ezzel csapást mérve a poroszok fővárosára. Erre azért volt lehetősége, mert a porosz főerőket a Naumburgnál és környékén folyó harc kötötte le. A feltűnés elkerülése végett éjszaka meneteltek, napközben pedig elrejtőzve vertek tábort erdőkben és hegységekben. Mindössze hat nap alatt sikerült teljesíteniük a 450 kilométeres távolságot. A gyalogságot a nagy menetsebesség miatt szekéren szállították.
Berlint váratlanul érte a magyar sereg megjelenése. A tábornagy a város átadását és hadisarc fizetését követelte, majd ostromgyűrű alá vette azt. A városi tanács azonban alábecsülte a magyar sereget és megtagadta a sarc kifizetését. Hadik András ekkor a válogatott Baranyay és Hadik huszárezredek tüzérségét a városkapura irányította, aminek következtében a kapu szinte azonnal betört. Ezután a Berlinbe behatoló huszárok sikeresen győzelmet arattak a megrémült porosz védőkön, akik még túlerőben is voltak, számuk ugyanis 5500 fő volt. A város vezetői ezután azonnal kifizették a hatalmas, 215 000 talléros sarcot, melynek egy részét a tábornagy a katonáinak adta fizetségül. Berlin városát megkímélte, a fosztogatást és rablást, a civilek elleni atrocitásokat megtiltotta. A hadisarcon kívül zsákmánya hat porosz zászló, valamint két tucat női kesztyű volt, amelyekre a város címerét hímeztette, és amelyeket Magyarország királynőjének, Mária Teréziának szánt ajándékul. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. A győzelem Hadiknak hatalmas presztízst és hírnevet szerzett, az uralkodónő rendkívül meg volt vele elégedve.
Az királynő mindig megbecsülte a tehetséges hadvezér tetteit:
Mária Terézia a korábban nyújtott kiváló haditeljesítménye miatt Hadik Andrást tette meg a Galíciát megszálló erők főparancsnokának. A seregben sok magyar katona szolgált alatta. Pezenhoffer Antal szavaival élve: Mária Terézia Galíciát is nekünk szánta, mikor ez a tartomány Lengyelország felosztásával kezére került. „Különös tekintettel volt arra – írja a Szilágyi-történelem (VIII.,262. o.) –, hogy a megszállást magyarok vigyék végbe. A megszálló hadtest vezére Hadik András volt, alatta szolgált Eszterházy Imre gróf, mint a határszéli kordon parancsnoka.”
Haladjunk tovább Pezenhoffer Antal szavaival, és nézzük meg, mi volt további sorsa hős nemzettestvérünknek:
Mária Terézia, mikor Hadik Andrást megbízta az újonnan megszervezett Galícia kormányzásával, azt az utasítást adta neki, hogy „mivel tudja, hogy a jövedéki ügyek Lengyelországban a zsidók kezében vannak (nem volt oka ez is Lengyelország bukásának?), azokat haladéktalanul vegye el tőlük még akkor is, ha ezáltal a kincstár károsodnék.”
Hadik korában az igazi vallásos hit nem ment divatszámba az elterjedő modernista szemléletek folyományaként. Ő azonban megtartotta hitét, és azt hűen gyakorolta:
De vallási tekintetben Mária Teréziával teljesen azonos felfogású volt, sőt talán még rajta is túltett. (…) Hadik András, aki olyan tehetség volt, hogy dicsőségével akkor tele volt az egész világ.
Bessenyei korában a tömegek, tehát a tudatlanok voltak vallásosak, s ők valóban azért, mert nem olvastak, s így a korszellem és irodalma nem mételyezhette meg őket. A műveltek között pedig a legműveltebbek, mert ők többet olvastak ugyan, mint akárki más, de az eszük is több volt, mint akárki másnak, s így észrevették az akkor divatos művekben a tetszetős, csillogó külső alatt a rothadt tartalmat s ezért képesek voltak önálló, a művelt közvélemény összességével ellenkező állásfoglalásra. Ők tudtak dacolni az egész világgal s a maguk útját járni. (Például Hadik is nemcsak mint katona volt nagy, hanem óriási könyvtára is volt.)
Tanulságos, hogy aki lángelme volt, mint Hadik, az hitében sose tántorodott meg, aki lángelme nem volt, csak tehetség, az megtántorodott, de észre tért (Széchenyi Ferenc), az átlaglelkek azonban természetesen úgy beszéltek és szavaztak, ahogyan a közszellem kívánta” – zárja egyik fejezetének sorait Pezenhoffer Hadik Andrásról.
Hadvezérünk mindvégig hű volt a magyar Szent Koronához, ez uralkodónőnk halálakor is bebizonyosodott:
Hadik András pedig „királynője iránt évtizedek óta táplált őszinte tisztelete és hódolata bensőséges érzésétől sugalmazott sorokban jegyzi fel naplójában november 29-én, hogy e napon este háromnegyed kilenc órakor lehelte ki lelkét Mária Terézia, ez a fennkölt gondolkodású uralkodó”, akit a Gondviselés „különös ajándékaképpen adott az emberiségnek, a koronái alá tartozó államoknak és egész Európának.”
Életének néhány fontosabb mozzanatának kiemelésével megvizsgáltuk, mily nagy ember is volt Hadik András, Mária Terézia hű huszárja, a magyar nemzet büszkén emlékezhet meg rá.
Aki pedig nem látta volna a róla szóló filmet, annak melegen ajánljuk!
(Szent Korona Rádió)
Pezenhoffer Antal: A 16. század legnagyobb magyarjai (III. rész)