A biztos fogságba és halálba ment vissza – A Jemenben meggyilkolt Koltai Györgyre emlékezve

Kérjük, támogassa adója 1%-ával a 20 éves HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07

Az egész ország tudhatja mostanra a hátborzongató történetet és ismerheti a tavaly május 19-én Jemenben meggyilkolt Koltai György nevét.

A magyar fiatalembert tavaly kínozta és gyilkolta meg egy Jement megszálló külföldi terroristacsoport, a hír pedig néhány napja került be a magyar nyelvű médiába.

A nemzeti oldal a kétezres évek elején ismerhette meg a Parázsló Hamvak zenekart. Ekkor alakultak sorra a skinhead szubkultúrából kinövő (vagy azt továbbvivő) bandák, amelyeket gyűjtőnéven elkezdtek nemzeti rockegyütteseknek hívni. A kifejezés jó eséllyel G. Kirkovits Istvántól, a Pannon rádió egykori munkatársától, a kultikus Rockszerda című műsor atyjától származik. 2003 környékén krónikása volt a régi skin-együtteseknek és felkarolta az újonnan alakuló bandákat is, akik később a Magyar Szigeten futottak be karriert.

A három legnagyobbat  G. Kirkovits „George” István a nemzeti oldal hármashalmának nevezte: Kárpátia, Ismerős Arcok, Romantikus Erőszak. A később nagyon magyar növő hármakkal néhanapján együtt koncertező kisebb együttesek közé tartozott a tavaly meggyilkolt Koltai György (becenevén: Káposzta) által alapított, vezetett és Parázsló Hamvak.

 Néhány tucat számot írtak, amíg léteztek, többet ezek közül például a Kárpátia is feldolgozott később. Kezdetben annyira ígéretes brigádnak indultak, hogy felléptek az Árkádia mulatóban, Hódmezővásárhelyen, Körmenden, a Magyar Szigeten és a Magyar Nemzeti Front hajógyári szigeti majálisain is.

Az ígéretes indulás ellenére a banda később feloszlott, Koltai „Káposzta” György számára pedig a 2004. december 5.-i népszavazás a határon túliak kettős állampolgárságáról addig elképzelhetetlen törést okozott fiatal életében.

A szaszregen.ro oldalon a történelmi gyalázatot hozó népszavazás előtt még reményteljesen kommentelt, december 5. után viszont bejegyzéseiből egy teljesen kétségbeesett, depresszióba fordult és lelkileg megtört fiatal képe rajzolódott ki. Netes hozzászólásaiban leírta, édesapja nem sokkal a népszavazás előtt halt meg. Barátnőjét is elveszítette (az nem derült ki, ez mit jelenthetett pontosan), aki erdélyi volt és zilahi lakótársának sem tudott segíteni a tartózkodási engedély meghosszabbításában. Erre jött rá a népszavazás eredménye, ami teljes lelki törést okozhatott nála. Mint akkoriban nagyon sokunknál. A kommentekből az is kiderül, Koltai ekkoriban az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta és a maradék egzisztenciáját is elveszítette.

Ezek után találhatott rá barátai révén az iszlám vallásra, amit fel is vett. Az őt akkor ismerők mostani halála után úgy nyilatkoztak, a vallásban megtalálta a lelki békéjét és úgy érezte, életét el tudta rendezni.

Életének ez a szakasza a rendelkezésre álló források alapján erősen hiányos, de jó okkal feltételezhetjük, a 2006-os őszi eseményeknek is szemlélője vagy résztvevője lehetett, mert a mostani visszaemlékezők szerint 2006 után döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot.

Jemenbe költözött, ahol hangmérnökként és zenészként kezdett új életet, amely az ott 2015-ben kitört polgárháború kezdetéig tartott. A hírek szerint ekkor a külföldről pénzelt zsoldos, felforgató lázadók először bebörtönözték, ahonnan valamiért két-három évvel később ki tudott jönni és vissza tudott térni Magyarországra. 2018-ban annak ellenére tért vissza Jemenbe, hogy az elképzelhetetlenül kegyetlen vérontás még messze nem ért véget. Itthoni ismerősei próbálták lebeszélni, hogy visszatérjen abba a Jemenbe, amit a külföldi lázadók pár év alatt olyannyira földi pokollá változtattak hogy az ország ma élen jár az egész világon a gyermekek éhenhalásában. Koltai ennek ellenére hajthatatlan maradt, mert nem érezte jól magát 2018 fantasztikusan jó hangulatú Magyarországán. Visszatért arra a helyre, amit otthonának vélt még 15 évvel ezelőtt, amikor Jemen a vallásos tradicionalizmus egyik földi paradicsoma volt. Aki csak ott járt akkoriban, mindenki arról számolt be: istenfélő, vallásos, szelid, jámbor és kedves, vendégszerető emberek a jemeniek.  A háborús Jemenben viszont Koltai külföldiként ismét jó prédának bizonyulhatott, a zsoldos lázadók ismét börtönbe vetették, ezúttal váltságdíj reményében. A hírek szerint nem volt hajlandó segítséget kérni itthonról. Az együttműködést megtagadta, ezért folyamatosan kínozták a börtönben, ahol végül tavaly május 19.-én halt meg, mert teljesen legyengült a válogatott kínzásoktól és végül elkapta a koronavírust.

Fiatalként élni próbált a kétezres évek elejének gyurcsányi Magyarországán, mint életrajzából kiderülhet, ez ugyanannyira nem sikerült neki, mint sokunknak, ugyanakkora törést okozott a ma is felfoghatatlan december 5. és 2006 ősze. A tradicionális világvallás felé fordulása Keletre sodorta (míg a legtöbb korabeli fiatalt az egzisztenciális problémák ebben az időben csakis Nyugatra), egy olyan országba, ami akkor valóban a földi paradicsom lehetett egy Isten- és útkereső vallásos fiatal számára. Ahogy szülőföldjét, úgy új otthonát is el kellett hagynia később, mert az ilyen földi paradicsomokat, mint amilyen Jemen volt korábban (vagy épp Szíria) el kell törölni a föld színéről. Az valahogy nem meglepő, hogy 2018 Magyarországán annyira nem érezte jól magát, hogy inkább visszament a száz százalékig biztos kilátástalanságba és életveszélybe. Nem tudjuk, de sejthetjük: számított a veszélyre és talán a halálra is.

A magát ma normálisnak gondoló, modern, „társadalmi többséget” alkotó, csürheszerű tömeg erre egy emberként azt hörgi: nem normális, minek ment oda?

Ezzel szemben az életút ha nem is mindennapi, nagyon nem is átlagos, de koherensnek, következetesnek és érthetőnek tűnik. A szinte biztos fogságba és halálba visszamenni pedig Koltai helyzetét megértve minimum érthető, de inkább heroikus döntés.