Jogtalanul bitorolja a a jeruzsálemi Sion-hegyen található Utolsó Vacsora termét Izrael, ráadásul még azt is szabályokkal korlátozzák, hogy mely napokon imádkozhatnak a keresztények a Szent helyen. A Vatikán évek óta próbálja megszerezni a tulajdonjogot különböző ajánlatokkal, de mindhiába.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Nagycsütörtökön Jézus a tanítványaival együtt a jeruzsálemi „emeleti teremben” elköltötte a húsvéti bárányt, s egyben megalapította az Eucharisztiát, magát az Egyházat. A szentföldi keresztények nemzedékről nemzedékre megőrizték emlékeikben azt a helyet, ahol sor került az Utolsó Vacsorára. Az európai keresztesek újjáépítették a muszlimok által korábban lerombolt Utolsó Vacsora Termét, ám hatalmát a Szentföldre is kiterjesztő Oszmán-Török Birodalom 1524-ben a keresztényektől elkobozta, s átalakította mecsetté. A törököket követő angolok – a zsidókkal egy húron pendülve – sem voltak hajlandók visszaszolgáltatni az emeleti terem tulajdonjogát a keresztényeknek. Az 1948-ban megalakult Izrael pedig a többszöri ígéret és a Vatikán részéről számára előnyös cserealku ellenére sem szolgáltatja vissza a keresztényeknek az Utolsó Vacsora Termét.
Jézus és tanítványai nyomdokán a Sion-hegy oldalán
Jeruzsálemben, a Sion-hegy meredek oldalában, nem messze az Utolsó Vacsora Termeként is tisztelt gótikus épülettől az 1980-as évek legelején észrevettünk egy hosszabb kőlépcsősort, pontosabban annak egy 30-méter hosszú részletét. Azt már első pillantásra látni lehetett, hogy a nagyon messzi múltba visszamenő régészeti leletről van szó. Kicsi a világ, mert nemsokára eljutott hozzánk Gerhard Kroll, a kiváló német jezsuita atya, vallástörténész és régész éppen akkoriban napvilágot látott, s Jézus földi életének helyszíneit tudományos megközelítéssel bemutató Auf den Spuren Jesu (Jézus nyomdokain) című könyve. A tudós jezsuita atya könyvében már reagált is a Sion-hegy lejtőjén, egy nem beépített részen föltárt, s nem sokkal Jézus kora előtt, Nagy Heródes idején épített kőlépcsőre, s a föltárt régészeti leletet összefüggésbe hozta az Utolsó Vacsora Termével.
Jézus csütörtökön délelőtt, a bárány esti elfogyasztása előtt megkérte két tanítványát, Pétert és Jánost, hogy menjenek, és készítsék elő a húsvéti bárányt, amelyet majd a vallási előírásnak megfelelően közösen elköltenek. A két tanítvány rákérdezett, hogy pontosan hol készítsék elő az ünnepi áldozatot? A Mester azonban pontos címet nem mondott nekik, csak ezt válaszolta: „A városba menvén találkoztok majd egy vizeskorsót vivő férfival. Eredjetek a nyomába, kövessétek, s ahová bemegy, menjetek be utána ti is!” – olvasható Lukács evangéliumában (22, 7-8).
Így is lett. Összetalálkoztak a vizeskancsót vivő férfival, nyomába szegődtek, s bementek utána egy házba. Péter pedig Jézus nevében megkérdezte a házigazdától: melyik az a helyiség, ahol a Mester a tanítványival együtt elköltheti a húsvéti bárányt? S amint azt a két tanítványnak Jézus előre megmondta: a vízhordó házigazda készségesen megmutatta a „tágas, étkezéshez berendezett emeleti helyiséget.” (Szent Lukács 22, 12). Gerhard Kroll, majd utána mások is egyértelműen azonosították a Sion-hegyre fölvezető, s a múlt század 70-es évei végén feltárt kövezett lépcsőút részletével azt az evangéliumokban említett utat, amelyen a Mester utasításának megfelelően Péter és János a vizeskorsót vivő férfi nyomába eredt.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy a férfi a korabeli Jeruzsálem egyetlen vízforrásától, a város délnyugati részén a Gichon-forrás táplálta Siloám tavától (vagy: medencétől) tartott hazafelé, a Sion-hegy oldalában felfelé a vizeskancsóval. Jézus korában ugyanis Jeruzsálemben a Siloám-tó volt az egyetlen vízmerítő hely. Ez az 1970-es évek végén részben föltárt kőlépcső a Tyropaion-völgyből (Τυροποιόν – Sajtkészítők völgye) vezetett föl a Felsőváros délnyugati részébe, azaz a Sion-hegyre, ahol a keresztények más fontos üdvtörténeti esemény mellett az Eucharisztika megalapításának helyét is tisztelik. Éppen ezért elérzékenyülten szoktunk lépdelni – amíg végképp le nem zárták a nagyközönség előtt – azokon a lépcsőfokokon, amelyeken egykoron a Megváltó és tanítványai is megtették az utat az alsó Tyropaion-völgyből a Sion-hegyre.
Muzsinszki Nagy Endre még nem ismerhette a Sion-hegyi kőlépcsőt Muzsinszki Nagy Endre (Jeruzsálem festője) kétszer is járt, tartózkodott a Szentföldön, s az első ilyen alkalommal súlyosan megbetegedett. A jeruzsálemi kórházban kezdte el Jézus életének megfestését, összesen 81 darab kartonra fölvázolni. Én vagyok a világ világossága című sorozatot a jeruzsálemi vázlatok alapján már idehaza, Siófokon festette meg 81 nagyobb méretű színes táblakép formájában. Az egyik ilyen festménye azt jeleníti meg, amint Jézus utasítására Péter és János követi a vizeskorsót vivő férfit. Csakhogy Muzsinszki Nagy Endre a jelenetet a Keresztútra (Via Dolorosa) helyezte, pontosabban a Keresztút azon szakaszára, amit a festő jeruzsálemi tartózkodásakor, az 1920-as években megismerhetett. A Sion-hegy oldalában az 1970-es évek végén feltárt, s Gerhard Kroll atya által a Tyropaion-völgyből a Utolsó Vacsora Terméhez vezető kőlépcsőt Muzsinszki Nagy Endre még nem ismerhette.
Az Utolsó Vacsora Termét, tehát az evangéliumokban említett „emeleti termet” is magában foglaló, manapság az utolsó vacsora helyszíneként ismert épület már nem az, amelyben az Oltáriszentség, tehát maga az Egyház megalapítása végbement. A telek ugyanaz, csak újabb, későbbi korokban épített épület áll rajta. Egyértelmű, hogy a férfi a korabeli Jeruzsálem egyetlen vízforrásától, a város délnyugati részén a Gichon-forrás táplálta Siloám-tavától (vagy: medencétől) tartott hazafelé a vizeskancsóval. Ez az 1970-es évek végén részben föltárt út tehát a Tyropaion-völgyből (Τυροποιόν – Sajtkészítők völgye) vezetett föl a Felsőváros délnyugati részébe, azaz a Sion-hegyre.
A Szentföld, s azon belül Jeruzsálem bizánci keresztény korszakának (Kr. u. 324 – 637) véget vető muszlim arab hódítást követő arab, illetve később, a 401 évig tartó oszmán-török (Kr. u. 1516-1917) uralom idején a keresztények és a zsidók nem léphettek be abba az idők folyamán több átalakításon is átesett épületbe, amelynek földszintjén a zsidók és a muszlimok Dávid király sírját, míg az emeleti részen a keresztények az Utolsó Vacsora Termét tisztelik. Az első világháború után Palesztinát a Népszövetség brit mandátum alá helyezte, s ekkor az épületre vonatkozóan megszületett a máig hatályos, úgynevezett status quo törvény.
Az angolok által – elsősorban zsidó sugallatra – kiagyalt status quo értelmében keresztények és zsidók beléphetnek ugyan a Dávid sírjának, illetve az Utolsó Vacsora Termének tartott helyiségbe. De amíg a zsidók imádkozhatnak is a földszinti helyiségben, a keresztények az általuk többszörösen szentnek tartott (az Eucharisztia megalapítása, a Szentlélek eljövetele, Szent Péter nevezetes pünkösdi beszéde etc.) emeleti teremben évente csak öt ízben, előre meghatározott időpontban, főleg a Szentlélek eljövetelét ünneplő pünkösd idején imádkozhatnak.
Izrael is folytatja a keresztények kirekesztését
Az 1948-ban létrejött Izrael Állam szíves örömest „örökölte” a keresztények számára kirekesztő, a brit mandátumi korszakban született status quo törvényt, amelynek értelmében – amint fentebb írtuk – a keresztények közös imát és vallási szertatásokat csak meghatározott időpontokban vagy külön engedéllyel végezhetnek az Utolsó Vacsora Termében. Három nyelven, héberül, angolul és arabul olvasható az Izraeli Belügyminisztérium Vallásfelekezeti Osztálya által kihelyezett, a betartandó viselkedési szabályokat fölsoroló rendelkezés. A táblán többi között ez olvasható:
A környezetet nem zavaró rövid és csöndes magányos ima elmondása megengedett. Vallási szertartások elvégzése, misék celebrálása vagy bármilyen szertartásbeli ima elmondása szigorúan tilos. Kivételt képeznek a status quo törvényben engedélyezett és a Belügyminisztériummal egyeztetett szertartások, misék és imádságok: A katolikus egyház (ferencesek) pünkösd ünnepén. A görög ortodox egyház pünkösd ünnepén. Az örmény ortodox egyház pünkösd ünnepén. A ferencesek a húsvétot megelőző nagycsütörtökön. A keresztény egyházak egységéért mondandó ima január hó utolsó hetének csütörtökjén. Kérjük, engedelmeskedjenek a biztonsági őr utasításainak.
A Vatikán a zsidó állam megalapítását követő évtizedekben egyfolytában igyekszik visszaszerezni az Utolsó Vacsora Terme fölötti tulajdonjogot. A Szentszék arra hivatkozik, hogy az épület ma látható, gótikus stílusú változatát mindenképpen római katolikusok építették:
1. A Szentföldre érkező európai keresztes lovagok építették közvetlenül ezelőtt, hogy Szaláh ed-Dín (Szaladin) muszlim hadvezér 1187-ben visszafoglalta volna Jeruzsálemet.
2. II. Frigyes német-római császár építette, amikor 1229-ben diplomáciai alku keretében visszaszerezte a Szent Várost a muszlimoktól, s ahol egyébként Jeruzsálem királyává is koronáztatta magát.
3. A harmadik feltételezés az, hogy az Utolsó Vacsora Termét is magában foglaló manapság ismert épületet az 1330-as években a Szentföldre érkező ferencesek, később a szentföldi szent helyek őrei, fenntartói és építői emelték, miután a korábban lerombolt épület telkét jó pénzért megvásárolták a muszlimoktól.
Akárhogy is nézzük, az európai gótika stílusában emelt épületet semmiképpen nem építhették muszlimok vagy éppen zsidók – hanem kizárólag római katolikusok. Mindenesetre ezt a gótikus épületet sajátították ki, s alakították át mecsetté a törökök 1524-ben, s rendezték be a muszlim mecset sajátos alkotóival.
A pelikános oszlopfő még a terem igazi tulajdonosát jelzi
A brit mandátum idején született status quo szellemében Izrael is tiltja azt, hogy az Utolsó Vacsora Termében elhelyezzenek bármilyen keresztény jelképet. Ám a figyelmes szemlélő mégiscsak felfedezhet néhány keresztény jelképet a helyiségben. A helyiség délnyugati sarkában, az imairányt, azaz Mekka irányát jelző, még a török időkben épített muszlim mihrábtól jobbra, a Dávid sírja terembe levezető lépcső kezdeti része fölött a muszlim uralom idején kupolával ellátott, eredetileg négy vékonyabb oszlopon nyugvó, baldachin-szerű építményt emeltek. Az egyik épségben megmaradt tartóoszlopfőn a fiókáit saját vérével tápláló pelikán látható. A középkori keresztény művészetben a pelikán Krisztus kereszthalálának gyakran ábrázolt jelképévé vált. A tabernákulumok ajtaján is sokszor megjelenítik, s ott a pelikán az Oltáriszentségre emlékeztet.
Jó muszlim szokás szerint itt, az Oltáriszentség megalapításának helyén is korábbi, ez esetben keresztesek korabeli keresztény építmény elemeit építették be a saját építményekbe. Azaz, a pelikános oszlopot máshonnan hozták ide. A másik ilyen, majdnem rejtett keresztény jelkép a helyiség gótikus mennyezetére szerelt csillár kivezetési pontján kifaragott bárány, az Agnus Dei, azaz Isten Báránya, Jézus Krisztus jelképe.
II. János Pálnak megengedték a misézést
A legutóbb elhelyezett keresztény jelkép a II. János Pál pápa által 2000-ben ajándékozott aranyozott olajfaszobor. A zsidókkal közismerten jó viszonyt ápoló, s időközben szentté avatott II. János Pál a „kiválasztottak rendkívüli kegyeként” 2000-ben celebrálhatott szentmisét az Utolsó Vacsora termében. Amiképpen a mostani pápának, Ferencnek is engedélyezték 2014-ben. Szentföldi zarándokútja folyamán XVI. Benedek viszont nem mutatott be szentmisét az Oltáriszentség megalapításának és a Szentlélek eljövetelének helyszínén. Arról nem tudunk, hogy XVI. Benedek egyáltalán kérte-e a misézés engedélyezését a zsidóktól.
A Szent II. János Pál ajándékozta három csonkolt ágú olajfa ihletője Szent Pál apostol a Rómaiaknak írt első levelének nyolc verse:
Ha letörött is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. De ha mégis kérkednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: Az ágak letörtek, hogy engem oltsanak a helyükre. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, míg te a hit jóvoltából állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten természetes jóságát és szigorát: a vétkesekkel szemben a szigorát, irántad meg Isten jóságát. Feltéve, hogy megmaradsz jónak, mert különben téged is lenyesnek. S őket is beoltják, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. (Szent Pál apostol rómaiakhoz írt első levele 11/17-24)
II. János Pál pápa 2000-es szentföldi látogatása előtt bizonyos restaurációs munkákat végeztek az Utolsó Vacsora Termén, de Izrael az emeleti terem fölötti tulajdonjogot továbbra sem hajlandó átadni a Szentszéknek. Pedig Michel Szabbáh, Jeruzsálem palesztin származású latin pátriárkája a 2005-ös vatikáni püspöki szinódusban emlékeztette a Szentszéket arra, hogy Izrael a korábbi ígéreteivel ellentétben továbbra sem hajlandó visszaszolgáltatni az Utolsó Vacsora Termének tulajdonjogát a keresztényeknek. Mose Kácáv izraeli államelnök 2005-ben a Vatikánban járt, amikor a Szentszék a muszlimok által még 1524-ben kisajátított Utolsó Vacsora Termének tulajdonjogának visszaszolgáltatásáért cserébe átadja Izraelnek a Vatikán tulajdonát képező, ám múzeumként használt toledói Santa María la Blanca, eredetileg zsinagógának épült ingatlant.
Izrael végül is nem állt rá az alkura, aminek következménye az, hogy a római katolikusok, s általában a keresztények továbbra is csak akkor imádkozhatnak, misézhetnek az Utolsó Vacsora Termében, amikor azt a zsidók nagy kegyesen megengedik.
Matricákkal hívják fel a figyelmet a Húsvét valódi jelentésére
(Kuruc.info – Szent Korona Rádió)