Gerhard Müller bíboros egy interjúban fejtette ki, mi a véleménye azon politikusokról, akik abortuszpártiként katolikusnak vallják magukat, továbbá beszélt a Lengyelországban kialakult helyzetről is. Az alapelvek, melyeket kifejt, nemcsak katolikus papi személyekre vonatkoztathatók, hanem nekünk is meg kell szívlelnünk és alkalmaznunk őket az életünkben.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Kath.net: Főtisztelendő Bíboros Úr, az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája erőteljes kritikát fogalmazott meg Joe Biden új amerikai elnök abortuszpárti politikájával kapcsolatban. Másrészt azonban néhány amerikai püspök amellett teszi le a voksát, és amellett emeli fel a hangját, hogy az USCCB kritikája Bidennel szemben nem a legjobb álláspont. Többek között a chicagói Blase Cardinal bíboros személyes Twitter-fiókján azt írta, hogy az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája „átgondolatlan nyilatkozatot” adott ki az új elnök beiktatásával kapcsolatban. Megalapozottnak látja az USCCB kritikáját, vagy az ellenállóknak ad igazat?
Müller bíboros: Az első és legfontosabb szempont, hogy a katolikus méltóságoknak abban kell különbözniük egy átlagos politikustól, hogy mindig és mindenkor Isten kinyilatkoztatott Igéjének engedelmeskedve kell cselekedniük. Hamis apostol lenne az, aki Isten szavát annak érdekében relativizálná, hogy megfelelhessen a pártpreferenciáinak. Mindenkinek éreznie kell a lelkiismerete által azon törvényeket, melyek elrendeltettek. “Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29) Ez volt a jelszavuk azoknak is, akik az apostolok idejében fenyegetettségben, és büntetések árnyékában terjesztették az Evangélium igéjét. Bárki, aki politikai hatalmi játszmái, és önös érdekei miatt kontextusfüggővé teszi Isten igéjét (pl: az élethez való jog értelmezését), az teljes mértékig szembe megy a keresztény hittel. Mind a zsinatok, mind a pápák Isten parancsolatainak legsúlyosabb megsértéseként jellemezték az abortuszt.
Kath.net: Az USCCB elnöke, Gomez érsek egyértelmű véleményét közölte Joe Biden elnökkel: “Ahogy Ferenc pápa tanítja, nem maradhatunk csendben, amikor hazánkban évről évre közel egymillió születendő életet oltanak ki abortusz útján.” Tehát, mi is az Egyház tanítása az abortuszról?
Müller bíboros: “Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, s ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett.” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, n. 51)
Kath.net: Joe Biden nyilatkozataiban hívő, gyakorló katolikusként mutatja be saját magát. Mennyire hiteles véleménye szerint ezen álláspont annak ismeretében, hogy pénzügyi és adminisztrációs szempontból is támogatja az abortuszt az USA-ban és más országokban világszerte?
Müller bíboros: Még a legmagasabb vatikáni pozíciókat betöltők között is akadnak olyanok, akik elvakult Trump-ellenességükből fakadóan elhiszik, hogy a keresztények felszabadítása zajlik jelen pillanatban az USA-ban.
Politikai, médiabeli és gazdasági hatalmával jelenleg az USA az, amely a nyugati kultúra ellen immár 100 éve zajló keresztényellenes hadjárat mostani – minden korábbinál kifinomultabb és brutálisabb – megnyilvánulásainak az élére áll. Gyermekek millióinak élete esik áldozatául a világszerte szervezett abortuszkampányoknak.
(…) Azáltal, hogy Trumpot leváltották, sokkal nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, mint amikor attól kellett tartanunk, hogy az az őrült ember mikor nyomja meg az atombomba indítógombját. Meggyőződésem, hogy az egyéni és társadalmi etikai szempontoknak elsőbbséget kell élvezniük a politikával szemben. A végső határt akkor lépik át, amikor a hitet és az erkölcsöt hitványan politikai számításaik miatt felszámolják. Nem tudok támogatni egy abortuszpárti politikust pusztán azért, mert szociális bérlakásokat épít; a relatív jó miatt nem szabad elfogadnunk az abszolút rosszt.
Kath.net: Az Egyesült Államokban vannak püspökök, akik nyilvánosan kijelentik, hogy Biden az abortusszal kapcsolatos nyilvános nyilatkozatai és cselekedetei miatt nem lehet a katolikus közösség tagja. Több püspök is arról beszél, hogy meg kell tagadni Bidentől a szentáldozáshoz járulás lehetőségét. Ezzel szemben azonban vannak olyanok, akik készek kiszolgáltatni neki ezt a szentséget. Ön hogyan értékeli ezt?
Müller bíboros: Még a katolikusok közé is beszivárgott az az abszurd vélemény, hogy a hit magánügy, valamely helytelen dolog viszont a közügyekben megengedhető, elfogadható, támogatható. A törvényhozásban, vagy a valamely kormányzat működtetésében részt vevő keresztények a gyakorlatban nem mindig tudják a természetes erkölcsi törvényt minden téren érvényre juttatni. Ugyanakkor helytelen dologban sohasem vehetnek részt; sem aktívan, sem passzívan. A legkevesebb az, hogy tiltakoznak ellene, és amennyire csak lehet, ellenállnak – még akkor is, ha ezért hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük.
Köztudott, hogy azokat a keresztényeket, akik kijelentik, hogy ellenzik az LMBTQP propagandát, az abortuszt, a legalizált drogfogyasztást, azonnal szélsőjobboldalinak és nácinak bélyegzik, úgy, hogy a nemzetiszocialista szociáldarwinista ideológia több szempontból is szembe ment a keresztény antropológiai felfogással. (…)
Kath.net: Számíthatnak bármilyen segítségre az amerikai püspökök életpárti elkötelezettségükben a regnáló elnökkel szemben Ferenc pápától?
Müller bíboros: A Szentatya sohasem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy kifejezze véleményét az előre megfontolt gyilkosságok körébe tartozó abortuszról. Emiatt már több támadás is érte a múltban. Itt szeretném megjegyezni: reménykedem benne, hogy senki nem áll elő azzal a perverz ötlettel, hogy az abortuszban és eutanáziában elvesztettek létszámát a mexikói határon áttörő migránsok befogadásával kellene kiegyenlíteni, ezáltal egy alku részeként némán elfogadva az emberiség elleni bűncselekményeket.
Kath.net: Tekintettel az új elnök abortuszpárti álláspontjára szabad az amerikai katolikusoknak hallgatniuk az “egységre” való felhívására?
Müller bíboros: Jézus Krisztus által Istentől kaptunk egy hatalmas ajándékot, a megbékélést. A keresztényeknek ezen elv alapján kell hozzáállniuk a politikához is. Ugyanakkor a társadalom ideológiai szakadását nem lehet legyőzni, amikor az egyik oldal marginalizálja, elpusztítja és semmibe veszi a másikat, miközben mindent a média és a nemzetközi cégek kapitalista és szocialista képviselői irányítanak.
Az Egyesült Államokban akárcsak Spanyolországban a katolikus iskolákat, kórházakat és más, közfinanszírozással támogatott nonprofit intézményeket erkölcstelen politikák végrehajtására kényszerítik, és amennyiben nem hajlandók teljesíteni, bezárják őket. A legnaivabbaknak is képesnek kell lenniük mostanra arra, hogy megmondják, hogy a társadalom megbékéléséről szóló beszédeket komolyan gondolták-e, vagy csak propaganda-trükk volt.
A világbéke hirdetőinek kritikusan meg kell vizsgálni magukat, hogy mekkora mértékben vesznek részt a megosztottság fokozásában. A “ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy és elpusztítunk” szlogen nem a helyes út a megbékélés felé.
(Ezen bekezdésben taglalt béke, és megbékélés csak azon szempontból értelmezhető, ha a világ fényteli békességéről beszélünk. Ellenfeleinkhez sem fordulhatunk gyűlölettel, hanem minden áron azon kell munkálkodnunk, hogy az ördögöt kiűzzük belőlük – szerk.)
Kath.net: Elképzelhető lenne ilyen erőteljes reakció az abortuszpárti irányzatok ellen Ausztriában, Németországban és a német ajkú Svájcban?
Müller bíboros: (…) az Egyház már nem az összes ember üdvösségére törekszik ezen országokban, hanem inkább a közvélemény és az állam korlátai között lavírozva szociális intézményként tevékenykedik. (…) A német ajkú katolikusok nagy mértékben alárendelték magukat a világi kormányzati céloknak és csak a magánszférában küzdöttek valamelyest a társadalom agresszív keresztényellenességével szemben. Egy közép-európai püspöknek ma két választási lehetősége van: vagy megfelel a túlélés szabályainak, vagy fundamentalistának bélyegzik.
Kath.net: Míg az Egyesült Államokban mára általánossá vált, hogy a “Menet az életért” abortuszellenes felvonuláson számos egyházi méltóság vonul fel, addig Németországban egy kezén meg tudja számolni, hogy hány katolikus méltóság jelenik meg az ilyesfajta rendezvényeken.
Müller bíboros: Nem az én feladatom értékelni az egyes püspökök viselkedését. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy mindig lenyűgözött Clemens August von Galen püspök választott mottója: “Sem az emberi dicséret, sem az emberektől való félelem nem tántoríthat el minket.”
Kath.net: Lengyelországban ugyanakkor éppen ellentétei a püspökök az említett közép-kelet-európai mintának, ők feltűnően és határozottan életpártiak. Nagyra értékeli az erőfeszítéseiket?
Müller bíboros: A lengyelek minden másik európai népnél többet küzdöttek az elmúlt 200 évben katolikus hitükért és államukért. Mindezek ellenére ha szóba kerülnek, mindig a rosszindulatú előítéleteket emelik ki. Sokszor még egyházi körökben is kritikátlanul alkalmazzák ezeket a közhelyeket és sztereotípiákat. (…) Mindent gondosan átgondolva nagyobb szolidaritást kell tanúsítanunk katolikus testvéreinkkel. Fontos dolgokat tanulhatunk el egymástól, és együtt sok jót érhetünk el a katolikus Egyház számára a modern világban.
(Kath.net nyomán Szent Korona Rádió)